„A mindennapokban keresem a szépet és a varázslatosat” – Interjú Bukovácz Lillával
Bukovácz Lilla jelenleg jelmeztervezést tanul, de ugyanúgy foglalkoztatja a minták, grafikák, valamint a kiegészítők tervezése is. Érdekli, hogy mitől lesz egy alkotás a birtoklója számára értékes és megunhatatlan, nem utolsósorban környezettudatossági szempontból fenntartható. Ösztönös gesztusokról, természetes atmoszférákról, a textilipar etikusságáról és a mintatervezésről beszélgettünk.
Illusztrációidban sokszor megjelenik a természet és a mintázatosság. Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat, mik a fő inspirációid?
Többnyire arra törekszem, hogy megnyugtató, kellemes és esztétikus dolgokat készítsek. Ha egy számomra harmonikus környezet vesz körül, az jó hatással van a közérzetemre. Foglalkoztat, hogy másoknak hogyan tudok olyan termékeket, a termékeken keresztül pedig atmoszférát teremteni, ami számukra értékes. Szeretem a természetes színeket és struktúrákat, az ösztönös gesztusokat, sokszor a megérzéseimre hagyatkozva tervezek a munkáimban is.
Inspirál, hogy a saját nyugalmi és boldog állapotomat, vagy a számomra varázslatos dolgokat tudjam megosztani, megjeleníteni másoknak.
Megunhatatlan élmény, amikor a visszajelzésekből kiderül, hogy másokra is olyan hatással vannak a rajzaim vagy a mintáim, mint amit szerettem volna megörökíteni alkotás közben.
A Camouflage c. projektedben a tengeri élővilág és a műanyag hulladék kettőse jelenik meg. Mesélnél erről bővebben?
A cél az volt, hogy az öltözék teljesen beleolvadjon a háttérbe belógatott textilbe, így kapta a Camouflage címet a projekt. A koncepciómat Mandy Barker tengeri hulladékról készített fotósorozata, és egy korallokról szóló ismeretterjesztő film inspirálta. Az öltözéken lévő mintaelemekben a tengerben gyakran előforduló műanyaghulladék formáit, a háttérben pedig a tengeri élővilágot fedezhetjük fel. Minden organikus formának van egy mesterséges párja, ami hasonló formájú és színű – elsőre sokan észre sem veszik a különbséget a két minta között. Ezzel szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy a tengerbe került hulladék már el sem különíthető az ott lévő élőlényektől. Hiába folyik a csapból ez a téma, a tengerek szennyezése változatlan mértékű.
Mennyire tartod fontosnak, hogy az anyaghasználatod tükrözze a tervezésben képviselt gondolatokat?
Az életmódommal törekszem a környezettudatosságra és az állatok védelmére, tervezőként viszont sokszor ütközöm dilemmába ezzel kapcsolatban.
A számomra legelérhetőbb mintanyomási technológia csak 100%-os poliészter anyaggal működik, és bizonyos táskákat csak valódi bőrből érdemes elkészíteni. Szívesen kísérletezek alternatív és újrahasznosított anyagokkal, de még nem találtam olyan anyagot, ami minden szempontból ugyanolyan tulajdonságokkal bírna, hasonlóan tartós lenne, mint a bőr. Tömeggyártásban sosem dolgoznék sem poliészterrel, sem bőrrel, de az egyetemi projekteknél vagy a jelmeztervezésnél megbékélek azzal, ha ezeket az anyagokat kell használnom.
A környezettudatosság mellett a kelet-ázsiai kultúra is megjelenik az inspirációid között, például a Kaguya c. munkádnál.
A kelet-ázsiai kultúrák és filozófiák évek óta foglalkoztatnak, különösen a japán és a koreai. Jellemző ezekre a kultúrákra az alázatosság, tiszteletadás nemcsak az embertársaink, de a tárgyaink és a természet felé is. A Kaguya projektnél egy tradicionális japán díszítési technikát, a patchwork-szerű borot jelenítettem meg digitális mintatervezéssel. Ehhez választottam egy fiktív karaktert, Kaguya hercegnőt, aki egy ősi japán népmese szerint büntetésből a Holdról a Földre kerül. Itt először tapasztalja meg a szomorúságot és a szenvedést, ami miatt visszavágyik a Holdon lévő örök boldogságba, de a történet végén rájön, hogy ezek a negatív érzelmek teszik lehetővé, hogy a Földön valódi boldogságot is érezzen. A mintában Tokió utcaképeiből inspirálódott kompozíciót készítettem színfoltokból.
Az egyetemi feladatokon kívül foglalkozol valami mással is a kreatív szférában?
Van egy Twitter-oldalam, amit eleinte egy együttes iránti rajongás miatt hoztam létre, de ott aztán bekerültem egy támogató alkotói közösségbe, ami sokat formált a látásmódomon. Sok új embert ismerhettem meg a világ minden tájáról, akik ösztönöztek arra, hogy áruljam is a grafikáimat. Eleinte zavart, hogy akkor ezzel is szemetet fogok gyártani, de arra jutottam, hogy ez mégiscsak „jófajta” szemét. Ezek a grafikák sokáig ott maradnak a vásárlók otthonában, a környezetszennyező hatás elenyésző ahhoz képest, hogy mennyire kedves lesz számukra a termék.
Szó volt eddig jelmez- és mintatervezésről, grafikákról és kiegészítőkről; melyik terület áll hozzád a legközelebb, mivel szeretnél foglalkozni a jövőben?
Sokáig próbáltam görcsösen választ találni erre, mert úgy éreztem, hogy muszáj választanom ahhoz, hogy az egyikben igazán jó legyek.
Mostanában viszont elengedtem ezt, és élvezem, hogy sok területen keresztül foglalkozhatok azzal, ami érdekel: érzésekkel, mesékkel, kapcsolat- és atmoszférateremtéssel.
Kívülről zavarosan hangozhat, de úgy érzem, egyre tisztábban látom, hogy mivel szeretnék foglalkozni a jövőben. Szeretnék olyan dolgokat létrehozni, amik emlékeztetik a tulajdonosukat vagy a befogadójukat arra, hogy rengeteg varázslat és különlegesség van a mindennapokban, a megszokott dolgokban. Ha ez megtörténik, akkor nekem mindegy, hogy ezek a dolgok jelmezek, grafikák, minták vagy kiegészítők.
Eredeti ruhatervek: Ethan Hon, Ji Won Choi
// /
Lilla további munkáit Instagram-oldalán is megnézheted!
A projektek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Divat- és textiltervezés MA képzésén születtek.
Camouflage: Bényei Tünde (témavezető), Orbán Szilárd (fotó), Makláry Jusztina (modell) | Kaguya: Balázs Viola & Szűcs Edit (témavezetők), Schneider Bálint (fotó), Bencsik Nelli (modell, Avantage Management)
