Áldás vagy átok a retró? Fiatal tervezők gondolták újra a magyar retró klasszikusait


A társadalmi emlékezet makacs dolog. Sokszor szavak nélkül meséljük közös történeteinket. A körúti neonfényekkel, egy múlt századból itt ragadt fröccsöntött székkel vagy a kisbolt kasszája mellett pihenő tejkaramellákkal. Ezek (és még mennyi minden!) szerves részét képezik annak a társadalmi emlékezetnek, aminek egy körülhatárolhatatlan részét retrónak szoktunk nevezni. A retró nem egy időintervallumot jelent, sokkal inkább egy személyenként változó asszociációs halmazt, tulajdonképpen a hatvanas évektől kezdve az ezredfordulóig bármikor lehet. A tárgykultúra vonatkozásában viszont olyan konkrét motívumok juthatnak eszünkbe, mint a fémvázas nyugágy, a műanyag hűtőtáska, a színes lencséjű napszemüveg vagy éppen a szóban forgó tejkaramella. Többek között ezeket tervezték újra a Moholy-Nagy Művészeti egyetem hallgatói a Retró – áldás vagy átok? c. kurzuson.


Bíró Csaba: Serafina

Az emlékezés nem mindig azt tükrözi, mint ami valóban megtörtént – olvasható Csaba műleírásában. Talán éppen a történeti hűség miatt merült el jobban a fürdők és strandok korleleteiben, amiből hamar kiderült számára, hogy a napozóágy tárgytípusa már a hatvanas évektől kezdve elterjedt strandkellék volt. Az évtizedek során egészen napjainkig rengeteg forma látott napvilágot, de bizonyos ergonómiai vagy praktikus kérdések mintha megválaszolatlanul maradtak volna. A Serafina formaterve ezt a kétes értékű hagyatékot frissíti fel.

Kupics Zsófia: Falat

Zsófia kérdőívekre alapozta újratervezését: beazonosította a retró életérzés asszociációt, majd az édességek termékköréből kiemelte a legnagyobb kedvenceket. Duna Kavics, téli fagyi, gömbrágó, Francia Drazsé, Kapucíner. Habár ezek a legtöbbször fogyasztott desszertek, egy valamiben mégiscsak a tejkaramella a nyerő: nemcsak nosztalgiázásból, hanem élvezeti értéke miatt fogyasztják. A tervezés és kutatás határvonalán Zsófia színpalettákkal kapcsolatban is begyűjtött adatokat, így a legtöbbek által preferált színkombináció került az arculatba.

Guthy Máté: Lehel hűtőtáska

A Lehel hűtő látványa minden bizonnyal sokunk memóriájába beégett, de a kultikus márkához hasonlóan egy „márkátlan” terméktípus is sikeresen átmentette magát a folyamatos jelenbe. Az a bizonyos műanyag hűtőtáska. Amire inkább igaz, hogy táska, mint hűtő. Guthy Máté koncepciójában összegyúrta a felejthetetlen Lehel márkát a retró strandkellékek gigantikus alapdarabjával, valamint megfűszerezte egy kis iPhone-esztétikával. Kortárs időutazás a javából.

Sulics Anett: Fejlesztő játék

A retró kapcsán meghatározó asszociáció a harsányság és a műanyag. Anettnek ehhez képest más ugrott be: egyszerű, színes és natúr fából készült gyerekjáték, amikből kevésbé részletgazdag módon, mint a LEGO-nál, de kvázi bármit lehetett építeni. Házat, autót, embert, állatot. A tervező ezt az elterjedt játéktípust hozta össze a Szentgotthárdi Kaszagyár épületével; bizonyos elemek az egykori gyár épületeit formálják, ami nem mellékesen a csomagoláson is megjelenik.

Lukács Andrea: Napszemüveg

Lukács Andrea olyan fogalmakat gyűjtött a retróhoz, mint például harsány, megosztó, dekoratív, kaotikus. Innen kiindulva jutott egy napszemüveg megtervezéséhez, amiben – elmondása szerint – a jelenkor szellemét örökítette meg. A viselő rejtőzködése, valamint saját személyiségének a „manipulációja” vezérgondolat volt a koncepcióalkotásban. Így lett a végeredmény egy retró hangulatokat idéző szemüvegkeret, amibe többféle színű és formájú lencse helyezhető.

Berzsák Bulcsú: Promontor

Victor Vasarely és a retró. Furcsán hangzik együtt, de a pandémiás perspektívából az sem evidens, hogy volt idő, amikor emberek csak úgy kiültek a parkba egymással sakkozni. Okostelefon és maszk nélkül. A termálfürdőben sakkozásról pedig inkább ne is beszéljünk – az már a science-fiction kategória. Szóval optikai művészet ide, felhasználói szokások oda, Bulcsú egy olyan sakk készletet tervezett a retró margójára, ami elemi kihívások elé állítja a játékosokat. A cél nemcsak az ellenfél, hanem a tárgy kijátszása is. Mert Vasarely-hez hasonlóan Bulcsú is pontosan tudja, hogyan lehet összezavarni a felhasználót a formák és színek elemi szintjén. Ebben az értelemben pedig kétségtelenül retró alapokon nyugszik a Promontor. Többnyire zavarba ejtő, de túlzás lenne átoknak hívni.

// /

A munkák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Retró – áldás vagy átok? c. szabadon választható kurzusán készültek, a kurzus oktatója Juhász István volt.

Szerző: Sipos Máté