A városi madarak lakhatási gondjai – Szilágyi Dóra odúburkolat-koncepciója


Az ENSZ World Urbanization Prospects szerint a világ népességének csaknem fele él városokban, hazánkban ez a szám meghaladja a 70%-ot. További kutatásokból az is kiderült, hogy a biológiai sokféleség ugyanolyan fontos a hétköznapi elégedettség összefüggésében, mint a jövedelem. Az egyén mentális egészségéhez tehát a zöldterületek és az állatok jelenléte is hozzátesz, ami a városokban – finoman szólva – hiánycikknek számít. Ezekre a problémákra reagál Szilágyi Dóra burkolata, ami egyszerre burkolat és madárodú.


Manapság az egyik legkapósabb hívószó az okosság: okostelefon, okostextil, okosburkolat, okosváros, okosélet. Ehhez képest a szóban forgó burkolat már-már puritán logika szerint egyszerűen a „hasznos” előtagot kapta. De mit jelent a gyakorlatban, hogyha egy burkolat hasznos? Dóra szerint annyit, hogy funkciója van, jó célt szolgál és nem utolsósorban értéket képvisel.

„Egy olyan kültéri burkolat tervezése volt a célom, ami az ember által meghatározott környezetben menedéket nyújt, illetve fészkelőhelyet teremt egyes odúlakó madarak számára.”

Habár a belvárosokban leginkább csak galambokkal találkozni, azért ennyiben nem merül ki a lista – pláne az odúlakó madaraké. Többek között vörösbegyek, verebek, rozsdafarkúak, csuszkák és cinkék is élnek a háztömbök között. Persze évről évre kevesebben, mert a fészkelésük egyre nagyobb akadályokba ütközik, ráadásul más és más odú típusokat preferálnak a különböző fajok. Már a madaraknak sem egyszerű lakhatást biztosítani a városban…

Dóra a Magyar Madártani Intézet által validált méretek, típusok és röpnyílások szerint tervezett háromféle burkolattípust, amik így mindegyik városi odúlakó madár igényeinek megfelelnek. Közös bennük, hogy a sokszögű moduláris elemeknek köszönhetően könnyedén sorolhatóak, természetes, samottos agyagból készültek, bírják az időjárás jelentette kihívásokat, fagyállóak és könnyen tisztíthatóak. Nem mellékesen pedig látványosak.

A virtuális látványtervek végül Józsefváros egyik közösségi kertjébe, a Tolnai kertbe kerültek. Nem véletlen. Budapesten az ilyen és ehhez hasonló foghíjtelkek jelentik az utolsó mentsvárakat: játszótér, parkszerűség, közösségi kert, parkolóhely. Mindegyikre szükség lenne egy emberarcú metropoliszban, de a beépítési révület során, mintha elfeledkeztünk volna erről. Ezzel együtt pedig a környezetünkben élő madarakról is.

// /

A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kerámiatervezés MA szakán készült, témavezetője Kemény Péter volt.

Szerző: Sipos Máté