2021. 06. 17. | Design

„Kár lenne tagadni, hogy mindketten szerelmesei vagyunk a szocialista tárgykultúrának”

Fémhálós bevásárlókosár, kerámia ikebana virágtartó, piros „koronavírus-mintás” étkészlet – akik éltek a rendszerváltás előtt, valószínűleg ismerik mindet, de még a fiatalabb generációk tagjai is összefuthatnak egy-egy ilyen darabbal a nagyszülőknél vagy a Balaton-parti családi nyaralóban. Sokan nosztalgiával, ugyanakkor némi lenézéssel tekintenek vissza ezekre a tárgyakra, azonban mindennek ellenére – kis képzavarral – elmondható, hogy reneszánszát éli a retró. Ezt a hullámot szeretné meglovagolni Nényei Lujza MOME-s fotográfus hallgató és társa, Herbály István restaurátor, akik a Városliget közelében nyitották meg a kimondottan 50-80-as évek tárgykultúrájára fókuszáló üzletüket, a Posztantikot. Ötleteikről, terveikről és a kivitelezéssel kapcsolatos nehézségekről beszélgettünk velük.

Hogyan találtatok egymásra, honnan jött a bolt ötlete?

Lujza: Korábban egy pár voltunk, és már a kapcsolatunk elejétől kezdve jelen volt a gondolat, hogy idővel közös vállalkozásba fogjunk.

István: Mindkettőnknek elég komoly gyűjtőszenvedélye van, és tavaly ősszel eljött egy pont, amikor realizáltuk, hogy egyikünk lakását se lehet már tovább fejleszteni tárgyakkal, viszont nekem van egy félig kihasználatlan üzlethelyiségem. Én 25 éve vagyok bútorrestaurátor, de a famunkákból kiszerettem az évek alatt, jelenleg főként a lámpák és a különböző dísztárgyak restaurálásával foglalkozom.

Lujza: Közben a magánéletben szétváltak útjaink, de azt gondoltuk, a vállalkozás ötletét kár lenne veszni hagyni, mert működőképesnek tűnik a koncepció. István foglalkozik a tárgyak restaurálásával, én pedig mint fotós, az online megjelenéssel, marketinggel, kapcsolattartással.

Milyen értékeket képvisel számotokra az üzlet?

I: Kár lenne tagadni, hogy mindketten szerelmesei vagyunk a szocialista tárgykultúrának.

L: De ez nem csak egy múltba révedő gesztus, hanem kötelességünknek és küldetésünknek tekintjük a szelíd ellenállást. Pontosabban alternatívát mutatni a fogyasztói társadalom, a marketinggépezet által diktált lelketlen és ostoba tempónak. A saját életünkben is igyekszünk, amennyire lehetséges, elkerülni az újonnan vásárlást.

Mik okoztak nehézséget a kivitelezés során?

I: A helyiség teljes körű felújítása jóformán éveket vett igénybe, és a vírushelyzet is okozott némi bizonytalanságot. Az eredeti terv szerint Airbnb-s lakásnak szántam az üzlethelyiséget, de amint beomlott az ingatlanpiac, más megoldás után kellett nézzünk.

L: A járvány minden tervünket felülírta, mondhatni egy kényszermegoldás lett az, hogy végül régiségboltot nyitottunk.

Honnan szerzitek be a tárgyakat, amiket aztán felújítotok?

I: Lelkesen járjuk a piacokat, mind a fizikai, mind az online térben.

L: De persze ismerünk néhány hagyatékfelvásárlót, külvárosi raktárat is.

A falon lévő képek is eladók?

L: Igen, ezen a falon a saját legkedvesebb alkotásaim vannak.

I: Én pedig a politikai témájú intarziás portréimat állítottam ki.

Mik a további terveitek az üzlettel kapcsolatban?

L: Tervek persze vannak, van például egy viszonylag nagy kollekciónk ennek a korszaknak a ruháiból, a közeljövőben tervezünk ezek főszereplésével egy nagyszabású fotózást. Idővel tervezünk bevonni kortárs alkotókat is, elsősorban keramikusok munkáit szeretnénk árulni, akiknek a profilja beleillik a bolt koncepciójába. Szeretnénk majd megjelenni a nemzetközi piacon is az online kereskedelmen keresztül.

I: Nyugat-Európában az egykori keleti-blokk tárgykultúrája egzotikumnak számít, és nyilván ők más áron is veszik. A korabeli skandináv dizájnnak a másolatai ezek a tárgyak, így valahol ismerős a számukra, mégis van benne egy csavar.

Most, hogy már nyitva vagytok, mik a tapasztalatok? Hogy megy az üzlet?

L: Nagyon érdekes szembesülni azzal, hogy mi az, ami érdekli az embereket, és mi az, ami nem. Összességében, amit eddig el tudok mondani, mint tapasztalat, hogy a különlegességeket hamarabb viszik, mint a szép, de kevésbé izgalmas tárgyakat. Érdekes, hogy a bolt Instagram-fiókjának például két hét alatt közel annyi követője lett, mint az én alkotói profilomnak, amit lassan 6 éve fejlesztek.

Eddig melyik tárgyra jelentkeztek a legtöbben?

L: Egy 80-as évekbeli műanyag éggömbre, amin felkapcsolva kirajzolódnak figurálisan a csillagképek. Minket is meglepett, de végül a meghirdetett ár kétszereséért kelt el.

És személyes kedvencetek van?

L: Amik nekem nagy kedvenceim, azok a különböző korabeli állami cégek és közigazgatási egységek relikviái. Ilyenek például a hajdúszoboszlói és a szolnoki hotel vázái.

I: Amiket én újonnan felfedeztem magamnak, azok a műbőr tokok, borítók szintén korabeli szocialista vállalatok logóival ellátva. Ezek akár a mai napig használhatók füzetborítóként.

Lesz hivatalos megnyitója az üzletnek?

I: Mivel ez a nappalim is egyben, az üzlet egyelőre inkább átvételi pontként szolgál. De meglátjuk, ha esetleg nagyon beindul, lehet, hogy kiköltözöm az emeletről.