Ki-ki, ku-ku, ka-ka – Sosity Beáta beszédfejlesztő applikációja sérült gyerekek számára
A sérült gyerekeket nevelő szülőkön hatalmas a felelősség: apai és anyai feladataikon túl gyermekük fejlődésének érdekében egyfajta terapeuta, home trainer szerepet is be kell tölteniük. Többé-kevésbé csak magukra és szűkebb környezetükre támaszkodhatnak, mindezek mellett pedig állandó figyelemre és nyitottságra is szükségük van, hiszen a súlyos károsodásokat csakis kitartó munkával lehet javítani. Pintérné Sosity Beáta – személyes érintettségénél fogva – egy olyan játékot szeretne szülő- és sorstársainak adni, ami nemcsak a halmozottan sérült gyerekek beszédfejlesztésében segít, hanem platformot is biztosít a játszva tanuláshoz.
Az emberi test néhol meglepő összefüggések szerint működik. Gondolhatunk az idegrendszer és az emésztés kapcsolatára, a dobhártya és az egyensúly-érzékelés viszonyára, de a szem-kéz koordináció és a beszédkészség is párba állítható. Sok – később beszédfejlődési diszfunkcióval diagnosztizált – gyerek esetében például a kézhasználat ügyetlenségéből vagy a gügyögés elmaradásából lehet következtetni a lappangó problémákra. A mozgáskoordináció fejlesztése tehát visszahat a beszédkészségre és fordítva; többek között ezért is lehet ideális fejlesztőeszköz egy nyomogatható táblagép.
„Saját gyermekemet tudtam tanulmányozni, aki általában YouTube-on keres magának videókat a keresési előzmények ajánlásai alapján, de az önálló használat számos akadályba ütközik. Ezek a tapasztalatok adtak támpontot a Szájhős megtervezéséhez, például a gombok és panelek optimális méretezését és elhelyezési lehetőségeit illetően.”
A Szájhős ugyanakkor jóval több, mint egy személyes indíttatású projekt. Három különböző készségfejlesztő programot sűrít magába, közös céljuk, hogy a hangadáshoz kapcsolt funkcióörömöt előcsalogassák, gyakorlásra ösztönző helyzeteket teremtsenek, ezen keresztül pedig játékos módon fejlesszék a kis felhasználókat.
Ajak- és nyelvgyakorlatok
Az animációs nyelvgyakorlatok segítenek a mozgásminták elsajátításában, a beszédszervek tónusszabályozásában. A magyar artikuláció sajátossága, hogy a beszédszervek élénken mozognak, a nyelv az egész szájtérben dolgozik.
Hőstettek
Interaktív történetek során a gyermek megtapasztalhatja, hogy hangjának ereje van, a hangadás cselekvés, amellyel képes hatással lenni külső környezetére. Az egyik feladat során például az „sz” hang ismételgetésével tudja „elbűvölni” a kígyót, ezzel pedig átjuttatni őt a képzeletbeli túlpartra.
Gagyogás, kommunikáció, inklúzió
A gagyogás gyakorlása az applikációban összekapcsolódik a vizuomotoros fejlesztéssel. A gyermek az előre megadott szájhoz rajzol egy arcot, ami végül az ő rögzített hangján szólal meg. A rajzolás különösen nehéz feladat a sérült gyermekek számára, a kialakult diszfunkciók nehezíthetik a ceruzafogást, értelmi akadályozottság esetén az ábrázolás gyakran csak néhány kusza vonalig jut el, így ez is fontos fejlesztési terület.
A gyurmafigurák stop-motion technikával és digitális programokkal keltek életre
Az applikáció minden kétséget kizáróan hiánypótló, mivel a logopédiai fejlesztésben alkalmazott digitális megoldások jellemzően nem akadálymentesek, önálló használatuk számos nehézségbe ütközik, arról nem is beszélve, hogy nem sérülésspecifikusak. Egy kisgyerek ráadásul aligha fogja írásba adni panaszait, általában már az anamnézis felállítása is nehézkes. Ilyen helyzetben hatványozottan igaz, hogy a nemes tervezői szándék nem elegendő – a leendő felhasználók számára átélhető és használható eszközökre van szükség. A kérdés tehát adja magát: mennyire volt sikeres az „egyszemélyes fókuszcsoport” tesztjén a Szájhős?
„Amikor lejátszottam a fiamnak az első szájanimációkat, megpukkadt a nevetéstől, nyújtogattuk a nyelvünket, sziszegtünk, kukuztunk meg kakáztunk – és tulajdonképpen ennyi. Nagyon jól éreztük magunkat.”
// /
Beáta Instagram-oldalát INNEN éritek el!
A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika MA szakán született, témavezetője Vargha Balázs, szakdolgozati konzulense pedig Schmidt Andrea volt.
