Megkerülhetetlen akadályok – Koncz Gergő látássérülteknek készült bójája


A látássérültek alig 10%-a helyezkedik el a munkaerőpiacon, aminek egyik oka az alacsony iskolai végzettség. Természetesen a megfelelő szakképzések vagy éppen a munkaadók szociális érzékenysége is fontos összetevő, de talán megkockáztatjuk, hogy az iskolában szerzett pozitív élmények hiánya sem segít az integrációban. A hétköznapi valóság mindeközben az, hogy az oktatási rendszer sokszor egy diszlexiás gyerekkel sem tud mit kezdeni, nemhogy egy komolyabb születési rendellenességgel. Koncz Gergő érzékenyen tapintott rá egy olyan iskolai mozzanatra, ami a látássérült gyerekek életében kritikus jelentőségű. Tesiórák, gimnasztikai gyakorlatok, narancssárga bóják – megkerülhetetlen akadályok.


A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében nem tűnik lezárt kérdésnek az integrált vagy szegregált oktatás szükségessége. Az integrált oktatás mellett az együttnevelés előnyeit szokás hangsúlyozni, a különféle együttműködésen alapuló technikák „ösztönös” kialakulását, valamint az ép gyermekek szociális érzékenységének fejlődését. Az ellenérvek között a pedagógusok többletmunkája, illetve a megfelelő feltételek hiánya szerepel, ami – valljuk be – inkább kifogásnak, mint valódi érvnek hangzik.

„Az integráció sikeressége nagymértékben függ a szülők anyagi helyzetétől, reális helyzetértékelésétől, a szakemberekkel való együttműködésétől, a pedagógusok hozzáállásától, illetve a látássérült gyermek személyiségétől, alkalmazkodó képességétől.”

Rendkívül összetett és bonyolult helyzet, amiben rövidtávon rendszerszintű javulást elérni – mondjuk így – kihívás, elvégre iskolát építeni, tanárokat képezni, szemléletet változtatni aligha lehet egyik évről a másikra. Koncz Gergő tárgyának zsenialitása éppen abban áll, hogy mindezekre reagál egy praktikus, a hétköznapi valóságba is gond nélkül beilleszthető tárggyal.

„A sérült emberek sport terén nehezebben aktivizálódnak, ráadásul a vizualitás hiánya a látássérült személyekre még inkább demotiváló hatással bír. A ma már népbetegségnek számító túlsúlyosság sajnos a látássérültek körében még inkább előforduló probléma.”

A BOYA tulajdonképpen egy hangszóróval felszerelt keljfeljancsi, ami nemcsak a hangtájékozódásban segít, hanem tolerálja az esetleges ballépéseket. Technikai szempontból három részből áll: polipropilén testből, elektronikából, valamint egy fém nehezékből. A tárgy legfelső, lecsavarható részén lett kialakítva a kontrollpanel, amivel a hangerő mellett a hangszínt is szabályozni lehet. Mindezek mellett a bójához Gergő egy kiadványt is tervezett, amiben a lehetséges felhasználási módokat szedte össze szlalomozós gyakorlatoktól kezdve a bójagyűjtésig. A tervezői célkitűzés tehát, hogy a látássérült gyermekek is produktívan vehessenek részt a testnevelés órában.

A végére pedig a számok: 2011-es adatok szerint Magyarországon körülbelül félmillió fogyatékkal élő személy él, ebből több mint 17%-uk minősül látássérültnek. Az óvatos becslés tehát nyolcvanezer ember, akik érintve vannak abban a helyzetben, amit Koncz Gergő mestermunkájával tematizál. Habár a korábban említett rendszerszintű javulás aligha megvalósítható kizárólag tárgyakkal, de rengeteget segíthet akárcsak egyetlen jól megtervezett eszköz is. Kár, hogy választásokat nem lehet nyerni ilyen ügyek felvállalásával, pedig jól jönne minden iskolába néhány BOYA…

// /

A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervezés MA szakán készült, konzulense Veres Bálint, témavezetője Püspök Balázs volt

Az idézetek Koncz Gergő: Látássérültek és a sport c. szakdolgozatából származnak

Gergőt Instagramon ITT találjátok meg

Szerző: Sipos Máté