A mobiltelefonok valódi tétje – Batke Bendegúz installációja


Antennás Ericsson, ütésálló Nokia, zenelejátszós Sony, amit elloptak a Móriczon, de volt még Samsung, iPhone és így tovább… Nagyságrendileg olyan tíz körül járhatok, hogy melyik hová került, tulajdonképpen rejtély. Csakúgy, mint a háttértörténetük. Aszimmetrikus helyzet ez: a tárgy nyújtotta lehetőségekkel élek, sőt, folyamatosan újak után kutatok, mindeközben a gyártási körülményekről semmit sem tudok. Batke Bendegúz erre az ellentmondásos felhasználói reflexre reagál mestermunkájában. Egy olyan fiktív, ismeretterjesztő kiállítással, ahol a belépőjegyért cserébe egy meghibásodott telefonnal fizethetünk.


Bármennyire is próbálkozunk, a virtuális térben sem tudunk teljesen elszakadni a természettől, elvégre az elektronikai eszközeink is többé-kevésbé onnan származnak. Persze nem az ősfán termő Apple-re gondolok, ennél azért prózaibb a történet… Szilíciumból készül a processzor, az akkumulátor lítiumból és kobaltból, a kijelzőhöz prazeodímium kell, de sok egyéb mellett magnéziumot, nikkelt és ezüstöt is bányásznak még a telefongyártáshoz.

Az UNFOLD kiállításon négyféle kiadvány várja a képzeletbeli látogatókat kijelző, akkumulátor, elektronika és öntvény hívószavakkal. Ezekben a kis füzetekben tematikusan lehet megismerni az összetevőket, felhasználási módokat, származási országokat. Például azt, hogy Kongó kobalt nagyhatalomnak számít, onnan érkezik a világ kobaltszállítmányainak majdnem háromnegyede, ezek jelentős részét a mai napig kétkezi, kis léptékű technikával állítják elő. Mondani sem kell, hogy nem sok munkavédelmi vagy emberjogi minimumnak felelnek meg ezek a bányák.

Első ránézésre az installáció legfontosabb eleme maga a konténer, illetve a „telefonkoporsó”, de a kiállítás valódi gerincét egy saját tervezésű betűtípus adja. A Chemono Monospace a falakon lévő feliratoktól kezdve az apró betűs sorokig mindenhol jól működik, izgalmas részletei nem mennek az olvashatóság rovására. Ehhez a szikár harmóniához tesznek hozzá a sematikus zászlórészletek, épp csak annyi színt hoznak be, amennyi egy fekete dobozban még nem túlzás…

Az installáció tétje ugyanakkor nem annyi, hogy lenyűgöző legyen. Sokkal inkább, hogy megtörténjen a rádöbbenés: mint annyi minden, a telefonok halmozása is a (túl)fogyasztói kultúrát duzzasztja. Habár Bendegúz sem merészkedik tovább annál, hogy javaslatot tegyen az érzékenyítésre, valamint a régi telefonok begyűjtésére az újrahasznosítás reményében, kezdésképp ennyi valószínűleg pontosan elegendő. Egyelőre még emésztem az információkat.

// /

A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika MA szakán készült, témavezetője és konzulense egyaránt Balla Dóra volt

Batke Bendegúz és Asztalos Ádám terveződuójának munkáit Ugly but useless név alatt találjátok meg

Szerző: Sipos Máté