Tipográfiával a robotok ellen – Málnási Bence „Modular CAPTCHA” betűkészletéről
A számítógépek és emberek megkülönböztetését szolgáló, teljesen automatizált, nyilvános Turing-teszt – angol mozaikszóval CAPTCHA – olyasvalami, amibe az online térben állandóan beleütközünk. Betűzd ki a belépési kódot egy vizuálisan zajos halmazból vagy jelöld meg a közlekedési lámpákat ábrázoló képeket! A lényeg, hogy az ember olyan jelek felismeréséről tegyen tanúbizonyságot, amire a gépi algoritmus (még) nem képes. Málnási Bence betűkészlete kísérletet tesz ennek a több mint húsz éve jelenlévő biztonságtechnikai protokollnak a designszempontú újragondolására.
A weboldalakat, fórumokat és emailfiókokat digitális reklámszeméttel elárasztó spam-programok fejlődése folyamatos kiberbiztonsági lépéseket követel. Ráadásul egyazon jelenség két oldaláról van szó: a spambotok és a CAPTCHA-tesztek is algoritmusalapú gépi tanulórendszereket takarnak. Ebben a helyzetben az emberi felhasználó egyszerre a védelem alanya és a támadás eszköze, hiszen – akár feliratokat kell kibogarásznunk, akár képeket kell felismernünk ahhoz, hogy a Turing-teszten megfeleljünk – az általunk adott reakciók adatként szolgálnak a gépi tanulórendszerek fejlesztéséhez, finomhangolásához és a kapcsolódó adatbázisaik bővítéséhez.
Egy kiberbiztonsági spirál válik láthatóvá: az emberi beazonosítás online gyakorlatai végeredményben azokat az algoritmusokat is tökéletesíthetik, amelyek ellen a védelmi rendszer felállt. A spambot e tekintetben hasonlatos egy folyamatosan mutálódó vírushoz. A CAPTCHA feladatok a hétköznapi felhasználók számára is egyre dühítőbbé és nehézkesebbé válnak, hiszen a védelemhez annál komplexebb, zajosabb képekre és szövegekre van szükség, minél jobban dekódolnak az algoritmusok. Ezért aztán mi magunk is egyre gyakrabban elrontjuk a képfelismerést vagy kérünk szövegcserét.
A CAPTCHA ráadásul nemcsak az automatizált spammelés, de a honlapokat pásztázó minden olyan robot ellen védelmet nyújt, amely engedély nélküli adathalászatot folytathat vagy más módon korrumpálhatja a rendszert. A biztonsági teszt használata tehát pillanatnyilag nélkülözhetetlen. „Érdekes volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy programozási szempontból évről-évre erősödnek, ellenben designszempontból, mintha megragadtak volna…” – írta a CAPTCHA problematikájával kapcsolatban Málnási Bence, aki a tesztek vizuális amortizációjára a maga által tervezett, végtelen átalakulásra képes betűkészlettel válaszolt.
A Modular CAPTCHA betűtípus kisbetűkből és számokból áll, és egy olyan algoritmussal kommunikál, ami lehetővé teszi a karakterek korlátlan permutációját. Mindezt anélkül, hogy akár az adott betű, akár a szám elveszítené ismert jelszerűségét. Az így kapott kódok, szövegek az ember számára könnyedén azonosíthatóak, de ellenállnak a gépek általi optikai felismerésnek. A kibertérben rejtőzködő betűkről van tehát szó. A design itt álcázást, a gépi „tekintet” elterelését és megtévesztését jelenti.
A betűkészlet „minden részletet elhanyagol, ami feleslegesnek tekinthető” – áll a műleírásban –, és éppen a moduláris szerkezet egyszerűsége teszi lehetővé, hogy a meglévő struktúra sérülékennyé válásakor azonnal új rendszert alkothassunk. A Modular CAPTCHA esetében a generatív tervezés tehát nem formakísérletként jelenik meg, hanem a funkció teszi indokolttá. A betűkészlet újdonságát nem a paraméterek mentén állítható, moduláris fontok jelentik; ilyesmire szép számmal találunk példát, gondoljunk csak Donald Knuth Metafont rendszerére, ami már a ’70-es évek végén lehetővé tette, hogy a programnyelvi paraméterek megváltoztatásával betűvariációk sokaságát hozzuk létre. Málnási Bence felvetése azért érdekes, mert a generatív tervezést itt nem a formai gazdagság vagy szokatlanság igénye, hanem a gépek „optikai” összezavarásának biztonsági funkciója motiválja.
Ami a hagyományos CAPTCHA-teszteknél a képek, szövegek „koszosodásaként”, vagyis az azonosítást zavaró tényezőként jelenik meg, az a Modular CAPTCHA esetében esztétikai rendbe szedett, tervezett „zajként” válik láthatóvá a képernyőn. Ez a betűkészlet az emberi szem számára jól értelmezhető karaktereket kínál, míg a kibertér robotjai számára digitális, amorf adatzajként jön szembe. A mesterséges intelligencia fejlődését tekintve könnyen elképzelhető, hogy Málnási Bence moduláris rendszere már a közeljövőben kijátszhatóvá válik az algoritmusok számára, de spekulatív és kritikai designfelvetéséként akkor is érvényes marad. A Modular CAPTCHA esetében az ellenállás, elterelés és rejtőzés funkciói válnak elsődleges szempontokká, ráadásul egy olyan felállásban, ahol a gép mint potenciális „negatív” felhasználó ugyanolyan fontos tényezőjévé válik a tervezési folyamatnak, mint maga az ember.
// /
A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika MA szakán készült. Málnási Bence témavezetője Marcell Tamás, szakdolgozati konzulense Földi Eszter volt.
Málnási Bence további munkáit megtaláljátok Behance-en.
