Mindig közel a határ – Horváth Katalin dokumentarista fotói
A Pinka-völgy Magyarország „nyugati kapuja”, fizikai és kulturális értelemben is határhelyzet. Évszázadok óta élnek itt különböző nemzetiségek – horvátok, németek, szlovénok és magyarok –, történetük pedig szorosan összefügg azokkal a traumákkal, amelyek Trianonhoz vagy éppen a vasfüggönyhöz köthetőek. Horváth Katalin Mindig közel a határ c. fotósorozata arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi lehet egy kisebbségi hagyomány jövője a globális kultúra árnyékában.
A térség története kapcsán fontos megemlíteni, hogy Nyugat-Magyarország nyugati területét, osztrák nevén Burgenlandot 1921-ben csatolták el, az új határvonal pedig nem igazodott az etnikai határokhoz. Burgenland „fiatal” tartomány, nevét az 1920-as években kapta, az ott maradt horvátok, magyarok és németek vegyes nemzetiségű területét foglalja magába. A honfoglalás után kialakult történelmi és a trianoni békeszerződéssel meghúzott határok közé szorult Burgenland lakossága. Az új hatalmi helyzet elszakított egymástól falvakat, gazdasági útvonalakat és szellemi kapcsolatokat is – olvashatjuk Katalin előszavát a fotókat bemutató kiadványban.
A Pinka-völgy sajátos kultúrája nemcsak a többféle nemzetiség vagy az aktív hagyományőrző tevékenység miatt érdekes. Az egyszerű, emberi léptékű életképeken a modernizáció – sokszor tájidegen – lenyomatait láthatjuk, amin nem véletlen lehet fennakadni: a határ menti elhelyezkedés okán a modernizáció jóval intenzívebb folyamat, mint az ország többi falujában.
„Élénk viták folynak arról is, hogy a globalizációval terjedő tömegkultúra egyre erősebb jelenléte mellett mennyire őrizhető meg az önazonosság a nemzetiségi, kisebbségi létben.”
Ennek a markáns globalizációs folyamatnak a természetes velejárója, hogy a fiatalabb generációkból egyre többen igyekeznek újratanulni a régi horvát vagy német hagyományokat. Habár a hagyományőrzés jellegzetes gyakorlatai – a korcsoportok szerint szerveződő tánc- és énekcsoportok, a vallási élet eseményei – folyamatosan megújuló lendületet adnak a közösségeknek, mégsem számítanak hosszú távú megoldásnak.
„Ezen a vidéken a hagyományok teremtik meg a szabadság illúzióját.”
A lokális kezdeményezések könnyen elhalványulnak az osztrák határ közelségében, egyre nagyobb hajlandóság mutatkozik a nyugati minták követésére. Az általános tendencia alól – miszerint a fiatalok inkább költöznek városokba – a Pinka-völgy sem jelent kivételt. Milyen jövő vár tehát az ilyen, nemzetiségi hagyományok szerint élő csoportokra? Katalin szerint „ameddig a hagyományőrzést serkentő innovációs leleményesség is áthatja ezeket a közösséget, és a településhez való szoros kötődés is marasztalja a fiatalabbakat, addig bizonyosan nem kell félnünk attól, hogy a nemzetiségek eltűnnek”.
// /
A mestermunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia MA szakán készült, témavezetője Máté Gábor volt
Katalin további fotóit honlapján találjátok
