Arc manifesztum – Fülöp Szabolcs vizualizációja az arcmemóriáról
Nehéz lenne egyetlen mondatban összefoglalni, hogy miről is szól a Face Manifesto. Az biztos, hogy a végeredmény egy csokor háromdimenziós grafika, az addig vezető út viszont annál inkább szövevényes. Kellett hozzá egy tízfős kontrollcsoport, tizenhat portréfotó, egy szokatlan arcmemóriateszt és persze egy kíváncsi alkotó, akit egy ártatlan kérdés érdekelt: hogyan emlékszünk az arcokra? Fülöp Szabolcs adaptálásban a válasz kétségtelenül látványos, de egy kis magyarázatot azért igényel.
Megnyugtató volna úgy gondolni az emlékezőképességre – ezzel együtt pedig az arcmemóriára –, mint valami precíz mechanizmusra, ami során megérkezik az információ, majd egyszerűen elraktározódik. A valóság ehhez képest esetlegesnek tűnik. Habár a Cognitive Research: Principles and Implications bonyolult kutatása konkrét válaszokkal nem szolgál, annyit azért ki lehet jelenteni, hogy az arc memorizálásában rengeteg komponens játszik szerepet: a látott személy mimikája, az arc karaktere, az egyedi vonások megléte vagy hiánya, de a személyhez fűződő primer érzelmi viszonyunk is meghatározhatja az emlékezőképességet.
Szabolcs projektjének alapja egy kérdőíves kutatás, amiben tíz fő vett részt. Az alanyok egy fotóbázisból meghatározott ideig láthattak teljes portékat, ezt követően pedig külön részleteket kaptak: szemeket, orrokat és szájakat, amiket társítaniuk kellett a korábbi portrék valamelyikéhez. A képeken szereplő emberek egyébként nemcsak karakterükben eltérőek, egyaránt voltak vidám, közömbös és szomorú arcok a gyűjteményben. Habár messzemenő következtetéseket nem lehet levonni egy ilyen kutatásból, az jól látszik azért, hogy legjobb arányban a szemeket, valamint az egyedi karaktereket sikerült pontosan visszaidézniük a megkérdezetteknek.
A kutatás másik része egyszerű, fekete-fehér grafikai kompozíciók létrehozásából állt. Ennek során az alanyok kipihenhették a memóriatréninget egy kötetlen feladattal, a rendelkezésükre álló vonalakból, formákból, sematikus arcképekből egy saját „maszkot” állítottak össze. Szabolcs ezeket a rajzocskákat gondolta tovább, így készültek el a korábban említett háromdimenziós plakátok, végül pedig egy fiktív kiadvány.
A Face Manifesto ugyanakkor nem csak szakmai igényessége vagy látványos képei miatt figyelemre méltó. Valódi értéke a tudomány és design furcsa, szokatlan együttállásában keresendő. Egy olyasfajta érzékeny racionalitást képvisel, amit manapság a Barabási Lab adatszobrai nyomán ismernek a legtöbben. Egyszerűbben mondva: unalmas dolgok válnak izgalmassá, ez pedig egy olyan érték, ami az élet megannyi területén jól jöhet még.
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika MA képzésén született, témavezetői Lakner Antal és Marcel Tamás voltak
