A semmi nyomán – Tendli Noémi kísérleti cipőkollekciója
Tendli Noémi diplomamunkája több szempontból is rendhagyó: egyfelől Janne Teller nagy sikerű Semmi c. regényét transzformálta cipőkké, másfelől nagyon úgy tűnik, hogy kiskorától kezdve erre a projektre készült. Gyerekként sok időt töltött egy hazai cipőgyárban, ahol a gyártási folyamatokat évről évre végigkísérhette, kezdetben cipőfűzéssel, pucolással, későbbiekben a gyártási és mintagyártási előkészületekkel. Az út gyárból egyetemig vezetett, a történetben viszont van még egy csavar: gyártástechnológiai ismeretek ide, formatervezői előtanulmányok oda, Noémi cipőit aligha lehet hordani, de nem is ez a céljuk.
Divattervező lesz belőled, magas sarkú cipőben fogsz rohangálni, és persze nagyon menő meg elegáns leszel. (…) De rá fogsz jönni, hogy bohóc vagy egy jelentéktelen cirkuszban, ahol az emberek bemagyarázzák egymásnak, hogy létfontosságú, hogy az egyik évben pont így nézzenek ki, a másik évben meg pont amúgy. És arra is rá fogsz jönni, hogy a hírnév és a nagyvilág rajtad kívül vannak, és hogy benned legbelül semmi sincsen. És ez így is marad, akármit csinálsz is – olvashatjuk Janne Teller könyvében, ami nem mellesleg Noémi legfőbb inspirációját is jelentette. Vaskos kritika, főleg egy frissdiplomás textiltervező összefüggésében.
A regény – és egyben a főszereplő – legfőbb állítása, hogy semmi sem fontos. A könyv cselekménye ezért olyan általános iskolás gyerekek köré szerveződik, akik osztálytársuk nihilista állítását szeretnék megcáfolni, így elkezdik „építeni” a Fontos dolgok halmát, amire napról napra több tárgy kerül, többek között szandál, fésű, bicikli, feszület, koporsó vagy éppen egy formalinba áztatott kígyó. Noémi ezekhez a tárgyakhoz nyúlt, hogy aztán mindegyiket hozzátegye így vagy úgy objektjeihez.
„A kérdés a műben, amelyet a gyerekek is feltesznek egymásnak, hogy mi az élet értelme? Mi számukra az, ami a legfontosabb? Mestermunkám készítésekor mérlegeltem, hogy mi az az áldozat, amelyet nekem kellett meghoznom a szakmai elköteleződésemért. Az időmet. Az időt, amelyet szeretteimmel tölthetnék, amiből ki tudja, hogy mennyi is van pontosan. Mestermunkám elkészítése során csak úgy, mint a történetben a gyerekek, én is a tárgyak halmozásával kezdtem el mindent.”
Noémi a kivitelezés során először levegőre száradó modellező gyurmával kísérletezett, később pedig a kézi makettezést felváltva 3D szoftverhez nyúlt. A végső tizenkét darabos sorozat minden darabjánál piktogramokkal visszakövethetőek a felhasznált tárgyak, továbbá az is kiolvasható belőle, hogy a tárgyhalmozás egyre jelentősebbé válik – hasonlóképp, mint napjainkban…
// /
A mestermunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textiltervezés MA szakán készült, témavezetője Bráda Judit, konzulensei Babarczy Eszter és Polgár Diána voltak.
Kivitelezés: Szalay Kinga | Fotó: Lakatos Lilla
