2021. 09. 10. | Grafika

„Az arculat egy dinamikus rendszer” – Interjú Kaszanyi Nórával

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem évente megújuló arculatát idén az a Kaszanyi Nóra tervezte, aki először a tervezőgrafika képzés végzőseként hívta fel magára a figyelmet látássérülteknek szánt tacTiles diplomamunkájával, majd sikeres kiadvány- és arculattervezési projekteket követően tavaly az Országos Tervezőgrafikai Biennálén az egyik fődíjjal ismerték el a munkáját. A MOME 2021/22-es tanévének kulcsfogalma a karanténidőszakot követően az „újrakapcsolódás” – erről és a grafikai rendszer sajátosságairól kérdeztük a tervezőt.

Legutóbb az év végén készítettünk veled interjút, hiszen 2020 szakmai szempontból nagyon mozgalmasra sikeredett számodra: díjak, különböző projektek és zsűrizés is szerepelt a listádon… Mi történt veled azóta? Mit emelnél ki az elmúlt hónapokból történéseiből?

Ha egy szóval akarnám összefoglalni, akkor talán a termékeny szó jellemzi legjobban az elmúlt időszakot szakmai szempontból. Egy nagyon fókuszált és elmélyült év van mögöttem, azt hiszem, még soha nem dolgoztam annyit, mint ez idő alatt. Nagyon sok izgalmas együttműködés kezdődött el vagy folytatódott, számos új márkát, vállalkozást – és az azok mögött álló embereket – ismerhettem meg, és sok kihívást jelentő szituációban volt részem grafikusként. Emellett rövid ideig, de kipróbálhattam magam egy teljesen más szerepben is – óraadó oktatóként vehettem részt a MOME tervezőgrafika tanszék egyik kurzusán, ami szintén izgalmas tapasztalat volt. Amit hiányosságnak érzek, hogy sajnos nem igazán tudtam fókuszálni a kifelé való kommunikációra és a munkáim publikálására; mindig az épp aktuális munkafolyamatok kötötték le az energiámat.

Többször dolgoztál már a MOME-val, idén pedig az éves arculat fűződik a nevedhez, ami talán a legátfogóbb és egyben a legabsztraktabb tervezőgrafikai feladat az egyetem háza táján. Hogyan jött a megbízás? Mi jelenti a legnagyobb kihívást egy ilyen arculat megtervezésében?

A MOME éves arculatának megtervezése egy meghívásos pályázat keretén belül zajlott, amire Vargha Balázs (a MOME Média Intézetének igazgatója – a szerk.) által kaptam felkérést, és nagy örömmel fogadtam el. A „legátfogóbb” és „legabsztraktabb” szavak nagyon jól összefoglalják egy ilyen feladat kihívásait. Első nekifutáskor még nem annyira éreztem a pályázati kiírásban foglaltak súlyát, és elkezdtem vizuálisan nagyon kötött dolgokat csinálni, de rá kellett jönnöm, hogy itt egy dinamikus rendszer létrehozásában kell gondolkodnom, aminél fontos a sokszínűség, a variálhatóság. Gondolnom kellett arra, hogy a megtervezett arculatnak minden felületen és méretben működőképesnek kell lennie, mindig lehessen valami újdonságot belecsempészni, illeszkedjen a MOME vizuális világához és nem utolsósorban animálható is legyen.

Az idei tanév a „újrakapcsolódás” hívószó köré szerveződik. Ez hogyan köszön vissza az arculatban?

Az idei tanév nagyon különleges, mert egy teljes újraindulás, a lezárásokat követő újrakapcsolódás lehetőségét rejti; remélve, hogy az egész vírushelyzet lassan véget ér és visszaáll minden a régi kerékvágásba. Az arculatban az újrakapcsolódás mozzanatát a formák egymáshoz való közeledése, egymásba olvadása és az ezáltal létrejövő „közös metszet” szimbolizálja. Ez a reduktív formajáték színekkel, színátmenetekkel kiegészülve egy nagyon könnyen variálható, reszponzív rendszert hoz létre, ami mozgásban még jobban életre kel.

A legutóbbi interjúnkban említetted, hogy kifejezetten érdekel az épített környezet és a grafika kölcsönhatása. A campus tereinek és az arculati elemeknek az összjátékában éppen ez kerül középpontba, miközben a választott formavilágnak az online felületeken is működnie kell. Az imént te is kitértél rá, hogy nagyon fontos szempont volt a tervezés során a variálhatóság. Mesélnél egy kicsit az arculat elemeiről és a megjelenési felületekről?

Az arculat nagyon magától értetődő, egyszerű vizuális elveken alapul, amire kifejezetten törekedtem is. Ha azt szeretnénk, hogy egy jól variálható rendszer jöjjön létre, ami minden felületen tud picit másként is működni – de az egész mégis koherens egységet képez –, akkor praktikus, ha a nagyon összetett és kötött formák, grafikai megoldások helyett egy absztraktabb rendszert hozunk létre. Számításba kellett vennem azt is, hogy a későbbiekben nem én fogom gondozni az arculatot, tehát aki megkapja, annak egyértelmű és könnyen követhető legyen. Nagy mozgásteret akartam hagyni és engedni, hogy az arculattal dolgozó grafikusok korlátok nélkül bontakoztassák ki, fejlesszék tovább az arculat jövőbeli elemeit, akár még nekem is meglepetést okozva egy-egy megoldásukkal.

Emlékszel olyan korábbi MOME arculatra, ami különösen tetszett vagy akár inspirált a mostani tervezésben?

Visszaemlékezve a korábbi egyetemi arculatokra, nagyon tetszik, hogy rendkívül sokszínű a felhozatal, és szinte mindegyiknél megfigyelhető a rendszerben való gondolkodás. Habár az inspirációt nem ezekből merítettem, van közöttük olyan, ami vizuálisan talán közelebb áll hozzám. Ilyen például a 2013-as és 2014-es nyílt nap arculat, valamint a 2014-es, 2015-ös és tavalyi diploma arculatok.