Üvegbe öntött pszichológia
Figyeltem, ahogyan a formátlan agyagmasszából egy emberi figura alakult. Összekuporodott, magányos, magába roskadó, bánatos. Ekkor még nem ismertem Molnár Zsuzsa Lilit, nem tudtam, hogy milyen érzelmek mozgatják ujjait. Első találkozásunk több, mint három éve történt, azóta nagyobb közönség előtt is bemutatkozott már önálló kiállításával – ennek apropójából beszélgettem vele abban reménykedve, jobban megérthetem a szobraiban rejlő tanítást.
Üvegből öntött figurák, amelyek legbelsőiben újabb alakok sejlenek fel. Gyermekek, akik a legtöbbünkben valahol mélyen ott élnek. Akiket elnyomunk, szégyellünk, gyűlölünk, akikkel csendben, magunkra maradva küzdünk. Molnár Zsuzsa Lili műveiben szembe találjuk magunkat letagadott énrészeinkkel. Üvegbe zárva, így legalább nem annyira félelmetes…
„A legmeghatározóbb dolog az életemben az volt, amikor az érzelmeimmel kapcsolatba kerültem. Mindenkit erre ösztönzök, hogy ezzel kapcsolódjon.”
Szobrai férfiakat ábrázolnak, van közöttük mosolygós, bánatos, dühös, alkoholista, kövér. Az első darab születését egy haláleset motiválta, a többit pedig az, amit maga körül lát a családban, a társadalomban, a világban.
„A mi családunkban soha senki nem mesélt érzésekről. Mindenkinek ugyanúgy van lelke, csak a mélyére kell látni. A nőknek sok szerepe van ebben. Attól még, hogy egy férfi nem mutatja ki az érzelmeit, nem beszél róla, egy párkapcsolatban szükség van erre is.”
A műveit casting üvegöntés technikával készítette, ez tette lehetővé, hogy a nagyobb formában egy belső negatív is megjelenhessen, de az üveg felpolírozása is elengedhetetlen mozzanat volt az alkotás során. A szobrokat esztétikai értékük mellett pszichiátriai kezeléseknél is lehetne alkalmazni, legalábbis Zsuzsa nem titkolt céljai között ez is szerepel. Elmondása szerint a gyógyulás felé vezető úton fontos lépés lehet, ha meglátjuk önmagunkat egy ilyen tárgyban.
„Az alkoholista emberhez nem kötődőm annyira, a többivel kapcsolatban felvállalom, hogy én vagyok. Én és az elhízás, én és a depresszió, én és a mosolygó depresszió, én és az agresszió. A függőséget nem fedeztem fel magamban, de az alkoholizmus sok ember életét megkeseríti, szóval bekerült a társaságba.”
Az üveg tehát nem csak egy izgalmas anyag, amely megragadja a tekintetet, színes, játszik rajta a fény, Molnár Zsuzsa Lili adaptációjában sokkal inkább egy médium, amit színültig töltött tanítással. Ahogyan beszélgetésünk során fogalmazott: megmutatta a lélek jelenlétét.
// /
Molnár Zsuzsa Lili további munkáit INNEN éritek el
Fotó: Piller Sándor
