Játsszuk el azt, amit kimondani nem lehet!
Életünk elején a szülők, a család – vagy épp annak hiánya – van ránk a legnagyobb hatással. Megalapozza érzelmi és viselkedésbeli mintáinkat, és ezáltal a személyiségünket is. Egy egészséges környezetben egészséges felnőtté válhatunk… Ám nem minden eset ilyen ideális; sokszor éppen ez a szűk közösség okozza a legmélyebb lelki torzulásokat. De mit tegyünk, ha ezt felismertük? Hogyan várhatjuk el egy gyermektől azt, hogy kifejezze magát, ha ez sokszor egy felnőtt számára is nehéz? A válasz egyszerű: játékkal. Persze, a játékterápiának nevezett kezelés ennél sokkal összetettebb, családon belüli sérelmekre specializálódott kellék pedig nem sok akad. Pataki Katalin ezt a problémát felismerve alkotta meg a Talky figuraszettet.
„Hátrányos helyzetben lévő gyermekeknek akartam segíteni, hogy szebb jövőjük legyen, hogy fel tudják dolgozni azt, amiről még nem is tudják, hogy ott van bennük”
– fogalmazta meg célját már a beszélgetésünk legelején.
Számos pszichológussal folytatott interjú után kezdett kikristályosodni a fejében a figuraszett ötlete, amelynek formai inspirációjához célcsoportját, az óvodásokat hívta segítségül. Megkérte őket, rajzolják le a „jót” és a „rosszat”, majd ezek sematizálásával alkotta meg a végleges formákat. Megközelítőleg negyvenet. Ennek fele szögletes szürke, míg a maradék kerekded rózsaszín. A tömör elemek 3D-nyomtatott műanyagból, az áttetszők pedig epoxigyantából készültek.
A Talky nemcsak kellék, de egyben a terápia szerves része is. A pszichológus instrukciójára – „építsd fel a családodat!” – a gyermek megformázza hozzátartozóit, akikhez – tudat alatt – egyértelműen dekódolható formai sajátosságokat társít. A szereplők közt lévő kapcsolaton túl gyakran állatok, fontos tárgyak vagy szokások is megjelenhetnek az építkezés során. Ez sokszor attól is függ, milyen élethelyzetben van éppen az alkotó, milyen új hatások érték őt a terápiát megelőzően.
„Volt egy kisfiú, aki felépítette édesanyját és nagymamáját, illetve egy teáskannát, mert ők mindig teázni szoktat.”
Ebből is látszik, hogy mennyivel meghatározóbb néhány, számunkra jelentéktelennek gondolt gesztus egy kisgyermek számára. Sok esetben nem is fogjuk fel, hogy szavainknak és tetteinknek mekkora befolyása van egy fejlődő lélekre.
Egy 2016-os hazai UNICEF felmérés alapján kiderült, hogy a válaszadók 6%-a szerint nem minősül bántalmazásnak, ha gyermekének azt mondja: „bárcsak meg sem születtél volna!”* Biztos vagyok benne, hogy ez a mondat még egy felnőttben is komoly nyomot hagyna.
Fontos hangot adni ennek az ügynek, nem csoda, hogy Kata alkotása nemzetközi szinten is felkeltette a figyelmet. Diplomavédésén bemutatott modelljeit később kiállította a prágai Designblokkon, illetve döntős lett az Arts Thread – Global Design Graduate Show-ján. És hogy mi lesz a Talky sorsa? Kata úgy hiszi, ez a játék akkor tud igazán jól működni, ha továbbfejleszti, várhatóan egy pedagógiai intézettel karöltve.
// /
* Az UNICEF gyermekbántalmazásról szóló információs anyaga.
A diplomamunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervezés MA szakán készült. Kata konzulense Lazsádi Csilla, témavezetője Koós Pál, szakdolgozati konzulense Arndt Bernadett volt.
Kövessétek a tervező Instagramját és Behance oldalát!
