Nőmintázatok – Nagy Boglárka kisplasztikái
A nők élete gyökereiben változott meg az elmúlt századokban, az egyik legfőbb kérdést pedig az önrendelkezés joga jelenti, amely elvben ma már teljesen adott. Bár még mindig akad, aki igyekszik rátukmálni az emberre a „gyengébbik nem” meghatározást, mint például azok a műsorok, amikben félrevezetően egysíkú jellemként mutatják be a karaktereket. Mi van azonban, ha nem tudunk azonosulni az elénk tárt képpel? Nagy Boglárka a női jellemek sokszínűségét bontotta ki Nőmintázatok című diplomaprojektjében.
A témafelvetés nagyban merít az alkotó saját személyéből, akinek célja volt, hogy jobban megismerje önmagát és definiálja saját női létét. Ebből fakadóan mélyebbről indult, és kis istennő szobrokra való utalásokat kreált agyagból. Az anyag egységességét és frissességét kihasználva szimplán kézzel, eszközök nélkül állt neki a munkának és különféle figurákat hozott létre, amelyek előtanulmányként funkcionálnak.
„Az Idolok befelé forduló, de kifelé közvetítő attitűddel készültek.”
Később a hangvétel komolyságán lazítva felszabadult játékká változtatta az alkotói folyamatot, amiben az általános igazságok helyett továbbra is a személyes érzéseit és véleményét jelenítette meg. Sajátos tanmesét komponált a kerámia médiumán keresztül négy karakterrel: a békával, a macskával, a nyúllal és a tyúkkal. Kitalálásukkor a vallás, a mitológia, a művészet szimbólumaira és a női sztereotípiákra támaszkodott. Megformálásukat ismét az agyag határozta meg. Négy különböző színben jöttek létre az állati és emberi anatómia között lebegő figurák.
„Ezekben a karakterekben összeolvadva szerepelnek régről magunkkal hozott gondolatok és sztereotípiák a nőiséggel kapcsolatban. Például a női test mint szexobjektum a macska képében vagy a kétéltű béka, aki egy személyben családanya és karrierjét építő nő. A szűrőmön keresztül átalakulnak és „életkarakterekké” válnak, maguk mögött hagyva ezeket a címkéket.”
A kisplasztikák fontos alkotóeleme a párna, amely erősen kapcsolódik a mesék világához, de porcelánként kontrasztot is képez a karakterekkel. Eközben a tudatalattit hivatott szemléltetni; egy biztonságos miliőt, amely csak a rajta fekvőre vonatkozik.
„A tárgyak magukban hordozzák azt a vívódást, amin keresztülmentem a téma feldolgozása során, hiszen nem lehet egyetlen jó választ adni egy ilyen összetett kérdésre. Mégis azt hiszem, hogy a gondolataim kendőzetlen felvállalásának köszönhetően célba érhet az üzenetem, főleg, ha a befogadó nyitott egy kis játékra.”
// /
A plasztika sorozat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámiatervezés MA szakán készült. Nagy Boglárka témavezetője Kemény Péter, mestermunka konzulense Mohácsi András, szakdolgozati konzulense Földi Eszter volt.
A tárgyfotókat Koczka Viola készítette.
