„A jó design nem az, ami a könyvekben van” – Interjú Fogarasy Tamással


Ezúttal induló minisorozatunkban olyan szakemberekkel beszélgetünk, akik a digitális terméktervezés, a user interaction vagy user interface design területén dolgoznak. Elsőképp Fogarasy Tamást, az Exalt Interactive alapítóját kérdeztük a terület karrierlehetőségeiről, fejlődésről és önfejlesztésről, nem utolsósorban pedig a MOME idén debütáló Interaction Design mesterképzéséről, aminek – tapasztalt digitális terméktervezőként – ő lett a szakvezetője.


Az egyetemi éveid alatt kezdtél felhasználói felületeken dolgozni, akkor még a legtöbbek számára ismeretlen kifejezés volt a user experience. Azóta elég sokat változott a szakma, szerinted mik a legnagyobb elmozdulások? Hogyan változott a UX/UI szcéna?

Eredetileg webergonómusok, pszichológusok vagy fejlesztők voltak, akik UX-szel kezdtek foglalkozni. Engem is egy fejlesztő húzott be, abban a cégben ő csinálta a UX-es dolgokat. De később már a UX tudást a vizuális tervezők is elkezdték felvenni. És ez nem ment olyan zökkenőmentesen… Hogy egy grafikus architektúrákban és rendszerekben gondolkozzon, folyamatokban, netán kognitív pszichológiát olvasson, akkoriban nem volt elvárható.

Ennek ahhoz is köze lehet talán, hogy a felhasználók is jobban értik már a felületeket…

A 2000-es évek derekán még rengeteg használhatatlan termék, rossz minőségű design született a digitális térben. A most fiatalok már olyan alkalmazásokon nevelkednek, amik sokkal alaposabban meg vannak tervezve. Ez az én gyerekkoromra még bőven nem volt igaz, gondoljunk csak a Windows 95-98-ra és az abban futó mindenféle szoftverekre.

Caterpillar (field service management) – Exalt Interactive


Szóval ma már könnyebb jót tervezni?

A baseline, az alapszintje „a megtervezettségnek” magasabban van. Így könnyebb jót csinálni, hiszen jó dolgok vesznek körül. A design érettsége a digitális termékeknek folyamatosan nő. Paradox módon ugyanakkor butul is, merthogy a komplexitás gonosznak lett ítélve. Szinte öngyilkossággal lenne egyenlő egy Photoshop összetettségű szoftvert megtervezni és kirakni a piacra. Senki sem akarná megtanulni. Holott mennyire jó dolog a Photoshop? Vannak bonyolult, komplex dolgok a világban, amiket meg kell tervezni. És ezeket ki tervezi meg, hogyha mindent leegyszerűsítettünk addig, hogy a programok interakciós modellje egy jobbra vagy balra húzás legyen? Ez az új világ, ahol egyszerű dolgokon nevelkedünk, a komplexitástól pedig megijedünk.

És ezt magunknak köszönhetjük?

Régen azért volt használhatatlan majdnem minden szoftver, mert tele voltak gombokkal, kapcsolókkal, érthetetlen döntéshelyzetekkel – tanuld meg valahogy. Ma viszont azért használható, mert a felhasználók elől elrejtjük a lehetőségeket. Priorizálunk helyettük, adott esetben pedig nemcsak elrejtjük, hanem opciót sem adunk. Azt kapod, ami van. Az Instagramot például nem tudod filterezni, ott van a feed és kész. De ez nem volt triviális évekkel ezelőtt, addig a felhasználónak mindenféle kapcsolói voltak, szinte bárhol lehetett szűrni. És ezt a komplexitást mi gonosznak tituláljuk ma, ezért egyszerűen kivesszük a termékekből. Következésképpen senki sem szembesül komplexitással, olyan felületekkel, ahol kicsit gondolkodni kéne, megállni egy pillanatra, súrlódnia. Minden kényelemre van tervezve.

Izgalmas gondolat, de egy kicsit vészjósló is. Ahhoz, hogy egy jól működő digitális terméket lehessen tervezni, elég komplexen kell gondolkodni. Milyen készségeket igényel ez a pálya?

A problémamegoldó attitűdöt szokták mondani, és tényleg ez a legfontosabb. Adott egy probléma, nem sopánkodunk, hanem meg akarjuk oldani. Ez a design, erről szól. Egy UX tervezőnek szerelmesnek kell lenni a problémákba. De fontos skill a vizuális gondolkodás is. Ebben az értelemben nem az történik, hogy hátradőlök, aztán leírom egy jegyzettömbbe, hogy mi az eredménye a gondolatmenetemnek. Kétdimenziós vagy akár háromdimenziós térben gondolkodok, összekötöm, egymás mellé rendelem, visszautalok. A harmadik pedig a kritikus gondolkodás. Szét kell tudni szerelni dolgokat, megérteni, hogy adott dolog miért van ott. Mi áll ennek a hátterében? Miért gondolja a felhasználó azt, hogy így kell valamit elvégeznie egy felületen? Ez az attitűd pont abban segít, hogy ne csak folytassuk a kényelmi funkciók a sorát.

MOHOSZ (folyamatok és felületek) – Exalt Interactive


Sok elágazó és egymásba érő része van a szakmának, még csak felsorolni sem tudnám a különböző pozíciókat. Korábban beszéltél a specializációról – hol dől el, hogy kiből mi lesz?

Egyrészt a piaci oldalról, hogy éppen mire van szükség egy adott projekten. Hogyha viszont az emberi oldalról nézem, akkor erős attitűdbeli különbségeket látok. Hogyha megoldod és fölépíted – és ezért hajlandó vagy keményen dolgozni –, akkor biztos, hogy a UX/UI irány a tied. Ha kifejezetten az absztrakciók, a folyamatok szintjén történő döntéshozás, a stratégiai szint érdekel, akkor inkább a UX területe jöhet szóba. Hogyha viszont az motivál, hogy megértsd a világot és az embereket, akkor a kutatás környékén érdemes maradni.

Ha jól tudom, a MOME Product Designer képzése is a te nevedhez kötődik. Miben különbözik a hamarosan induló mesterszak és a MOME Open kurzus?

Azért indítottuk a MOME ID-t, hogy az egyetemen legyen integrált UX képzés, így az interface design hangsúly szép lassan átment UX/UI-ra. A tanfolyamunkra ezért leginkább olyanok jelentkeznek, akik egy cégen belül meg akarják erősíteni a tudásukat, esetleg pályaváltók, akik valamilyen területen zsákutcába jutottak, inkább ezzel mennének tovább. Bármelyik típusról is legyen szó, közös bennük, hogy már rég elhagyták az egyetemi világot, valami olyat keresnek, amit munka mellett is el tudnak végezni. Az ID pedig pont ilyen, hiszen este tartjuk és hétvégén.

Tudnál egy kicsit mesélni a jövőre induló Interaction Design Master képzésről? Milyen kurzusokra lehet számítani?

A négy szemeszterből az első természetesen az alaptudás elsajátításáról szól. Korábban ezt a kisebb UX kurzusok fedték le, így a lényeg ugyanaz: legyen egy erős alap, amit minél hamarabb össze lehet szedni! A második szemeszter a piacról, illetve a technológiákról szól. Itt kifejezetten a kontextus a lényeg: mi az, ami hat ránk? Milyen technológiai és üzleti környezetben találjuk majd magunkat? A harmadik félév kísérletezés, amikor már megtanultuk az alapokat, értjük a határokat. De hogyan lehet felrúgni ezeket? A kurzusokat itt a kreativitásra, a jövőképek tervezésére és a spekulációra építjük fel. Mindezek után pedig jön a mestermunka, az utolsó félév. De párhuzamosan mindennek van egy elméleti vetülete is, társadalomtudomány, antropológia, kutatás, kutatási módszertanok, humanizmus, poszthumanizmus, szóval a filozófia is megfér a gyakorlatorientált oktatással. Sőt, az akadémiai közeg azt is jelenti, hogy tovább tudunk látni annál, amit éppen a szakma jelent

Komplexnek hangzik a tanterv, de mi a helyzet a leendő diákokkal? A kurzus angol nyelven fut majd, kifejezetten a nemzetközi hallgatóság a célközönség?

Őszintén? Az elsődleges cél, hogy éljük túl az első félévet, sikerüljön minél jobban. A vízió az, hogy erős nemzetközi jelenlétet és hírnevet biztosítson az egyetemnek. Eleinte a régió van fókuszban, majd az egész világra kiterjedő felvételi programot hirdetünk, bárhonnan lehet jönni. Szakmailag nem vagyunk lemaradva, Európán belül biztosan tudunk egy erős képzést csinálni. Remélhetőleg öt év múlva már nem lesz kérdés, hogy a MOME mit keres a nemzetközi sajtóban, amikor interaction designról van szó.

OTP Bank (MobilBank, InternetBank) – Exalt Interactive; Forrás: otpbank.hu


Milyen lehetőségei lesznek majd az ott végzett diákoknak?

Képesek lesznek elhelyezkedni a piacon. Ma három éves tapasztalat a beugró még a kezdőknél is, úgyhogy az egyetem feladata közelebb hozni a piacot a hallgatókhoz. És ez nemcsak arról szól, hogy legyen egy papírja, hanem hogy pontosan értse, mi az a világ, amibe bele fog csöppenni. De ugyanennyire fontos része, hogy tudatos tervezőket képezzünk, akik nem kényszerből választották a pályát, nem rigid rendszereket tanultak, hanem akadémiai környezetben tudtak kísérletezi, újraértelmezni dolgokat. Persze lehet könyveket olvasni, letölteni egy tutorialt, videókat nézni, de valahol ez a mérgező része is. A jó design nem az, ami a könyvekben van. Olyat az tud csinálni, akinek volt lehetősége kísérletezni, megértette, hogy hol vannak a szakmai határok, feszegette kicsit, játszott vele, újraértelmezett dolgokat. Ez mindenképpen olyan hozzáadott érték egy ilyen képzésben, amit máshogy nem lehet megkapni, hiszen amikor már a piacon vagy, akkor már nem tudsz valamit teljesen felforgatni.

Kiknek ajánlod a mesterképzést?

Elsősorban azoknak, akik már egy kicsit utánanéztek, hogy mi ez. Vagy akár már űzik is valamilyen szinten. Ezen felül azt várnám, hogy olyan jöjjön, akit érdekel technológia, a human computer interaction. Kell valamiféle kockaság, hiszen nemcsak a kinézetről beszélünk, hanem azokról a digitális szolgáltatásokról és termékekről, amikkel akár napi szinten érintkezünk. Ha valaki bele akar szólni abba, hogyan működjön a világ, annak tudom ajánlani.

// /

Az Interaction Design MA képzésről ITT találtok további információkat, az Exalt Interactive honlapját pedig INNEN éritek el

Szerző: Schreit Anna