Mi ez a drámázás? – Legát Anna Franciska fotói a szocializmusról
Legát Anna Franciska képei a nosztalgia érzéséről szólnak, Pokoli éden címmel készülő sorozatában szülei múltjához fűződő viszonyát értelmezi, történeteikből kirajzolódó, a szocializmus korszakára jellemző abszurditást reprezentálja. Fotóival azt kutatja, hogyan tud emlékezni egy olyan múltra, amiben sohasem élt.
„Milyen lehetett az a Magyarország, amelyben a szüleim nőttek fel? A Nyugathoz képest kegyetlen, a szomszédos országokhoz képest humánus, mai szemmel nézve abszurd, régi képeket nézegetve valahol bájos.”
Franciska szülei emlékeiből kiindulva fiktív helyzeteket teremt képein – figyelemre méltó a nyitottság, amellyel témájához közelít, amin keresztül saját identitását is keresi. Habár a gesztus több generációt is érint, közvetve azokhoz is szól, akik csak a történelemkönyvekből ismerik ezt az időszakot.
„Szüleim nagyon különböző közegből érkeztek. Édesanyámnak idillikus gyerekkora volt egy virágzó bányászvárosban, apukám pedig a budapesti underground szubkultúrában lázadóként többször összetűzésbe került a rendőrséggel, punk zenekara volt, teljesen másképp tekint vissza a korszakra, mint anyukám.”
A dokumentarista stílusú fotókon a jelen attribútumai közt a múlt maradványaiként velünk élő tárgyakat, épületeket láthatunk, így válnak érthetőbbé a hétköznapok olykor abszurd, megmosolyogtató vagy épp különös jelenségei. Például a nylonharisnyás láb mellett megjelenő, újra divatosnak számító hálós szatyor a jellegzetes csempék kontextusában egész más értelmet nyer, mint a designüzletek polcain. Mindezek mellett bukkannak fel édesanyjával közös képei, melyek egyfajta narrációként foglalják össze a sorozat mondanivalóját.
A Pokoli éden ugyanakkor jóval többről szól, mint egy fotós projektről. A rendszerváltás után született gyerekeknek nem volt részük a szocializmusban, mégis felismerik a nyomait, hasonlóképp él bennük, mint szüleinkben nagyszüleink emlékei, bennük az ő szüleiké, és így tovább. Legát Anna Franciska ilyen módon próbál mélyebbre hatolni, megformálni, milyen lehetett egy korábbi rendszerben élni, ami bár ismeretlen számára, mégis hatással van az életére. Elmondása szerint hollandiai tanulmányútja során döbbent rá, hogy a nyugaton élők gondolkodása, világlátása különbözik a keleti blokkban élőkétől, akiknek aggodalmai, az „állandó drámázás” talán a szocializmusban gyökerezik. Képeivel tehát nem tiszteleg, de nem is ítélkezik a múlt felett, pusztán őszinte, érdeklődő szembenézéssel, előítéletektől mentes kreativitással igyekszik összekötni a múlt szálait a jelennel.
// /
A Pokoli éden sorozat jelenleg is alakul, Franciska Instagram-profilján követhetitek
A több féléven átívelő projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia BA és MA szakán készült
