Meghonosítani az üvegfújás tradícióját – Interjú Telegdi Balázs üvegművésszel
Telegdi Balázs munkái felülírják az üveggel kapcsolatos általános anyagtársításainkat. Alkotásaiban a ridegnek vélt rugalmassá válik, az átlátszó pedig titkokat rejt. Különös atmoszférájú Instagram-oldalát szemlélve olyan érzésem támadt, mintha megállított mozgóképeket néznék. Kíváncsivá váltam: mi zajlik a Stanislav Libenský-díjas művész fejében alkotás közben?
Balázst édesanyja – aki szintén MOME-s volt – inspirálta arra, hogy üvegművessé váljon. Érettségi után egy, a mai napig működő kelet-mecseki üvegfújó rendezvényen találkozott először ezzel a művességgel és azonnal bele is szeretett, végül 2016-ban szerezte meg első diplomáját. Elmondása szerint az egyetemen főleg tervezni tanult meg, hiszen minden kurzus célja egy kész termék megalkotása volt. Ezzel szemben Dániában, a Királyi Akadémián szabadon kísérletezhetett – így lelt rá arra, ami komolyan foglalkoztatja.
„Mindig is érdekelt a tárgyban létrejövő, minden szintű kontraszt. Ezt egy Japán osztálykiránduláson tapasztaltam meg igazán. A bonsai fák iszonyú kontrollban nőnek, mégis úgy néznek ki, mintha hozzá sem nyúltak volna. Szerettem volna ezt az üvegbe is átültetni. Készítettem néhány tárgyat, melyek megalkotását alaposan elő kellett készítenem, ám nem volt beleszólásom abba, milyen is lesz a végeredmény.”
Az esetlegesség sokszor hibákhoz vezet, amiket eleinte számos üvegfújó elkövet, majd hátralévő karrierje során próbál elkerülni. Elmondása szerint a legnagyobb hiba, amit az üvegben hagyni lehet, a feszültség. A szakemberek ennek kiküszöbölésére egy polárszűrőnek nevezett eszközt használnak, mely felfedi az amúgy rejtett anyagbeli idomtalanságokat. Balázs ebben is meglátta a lehetőséget.
„Ez a jelenség nagyon jól néz ki. Gondoltam, ha megoldható, hát miért ne lehetne szándékosan?”
Ez adta második diplomamunkájának, a Thorugh The Scope fő jellemvonását is. Két inkompatibilis üveget használva különböző mintájú feszültségeket hozott létre. Az elkészült objektumok mögé fényforrást helyezett, melyek megvilágítva a tárgyat már-már földöntúli látványt hoznak létre. A dolog szépsége azonban csak egy polárszűrő lemezen keresztül látható. Balázs ezzel a technológia világlátásunkra gyakorolt hatását kívánta illusztrálni.
„Szeretem a praktikus tudományokat és az üveget. Ez a projekt gyönyörűen ötvözte őket. Külön öröm technikákkal, szerszámokkal kísérletezni és eszközöket építeni magamnak, de mindenféleképp a régi technikákra alapozok – csak sokszor módosítva.”
A szakmája iránti alázata minden mondatát áthatja – beszélgetésünk során vált egyértelművé ez a példaértékű hozzáállás. Mikor a Stanislav Libenský-díjról kérdeztem, szerény mosollyal számolt be öröméről, viszont azt is elárulta, az elismerés nagy súlyt helyezett a vállára.
„A sikerélmény nagyon jó, de ezt sosem egyedül éred el. Egy üvegfújás két-három asszisztenssel működik, nélkülük esélyed sincs egy komolyabb tárgy elkészítésére. Most úgy érzem, meg kéne felelni, miközben jelenleg nincs lehetőségem a saját tárgyaim fújására. Így, diploma után kevesebb lehetőségem van, mint az egyetem műhelyében.”
Szerencsére rövid távú céljai közt szerepel egy saját üvegstúdió megalapítása Szentendrén. Tervei szerint itt nem csak designer tárgyakat, hanem kisebb, használati cikkeket is készít majd. Úgy véli ez az alkotási folyamat a fashion designhoz hasonló.
„A kifutóra hétköznapokban hordhatatlan öltözeteket terveznek, majd később hétköznapivá redukálják azokat, amik ezekben az alkotásokban működnek. Én ugyanígy gondolkodom az üvegről: a műtárgyakban lehet experimentálni, nagyot és látványosat alkotni, majd ezekből inspirálódva átemelni részleteket kisebb tárgyakba.
Annak ellenére, hogy beszélgetésünk során javarészt munkáiról és alkotói hitvallásáról volt szó, mégiscsak vissza-visszatértünk a közösség témáihoz. Szerinte a legfontosabb dolog szakmájában a csapatmunka, talán ezért is érzi feladatának, hogy megpróbálja meghonosítani az üvegfújás tradícióját Magyarországon.
„Jelenleg úgy látom, nem sokan ismerik – és ez meg is határozza a keresletet. Ha lesz egy üvegstúdióm, bízom benne, az majd inspirálja a generációmat. Mutatja, hogy ezt meg lehet csinálni, és így ország szinten kialakulhat egy hálózat, Dániához, Angliához vagy más nyugati országhoz hasonlóan.
// /
Balázs további munkáit ITT találjátok
