„A magyar fotográfia sokszor szerény, szorongó és kritikus”
A fotográfia áthidalja a múlt és a jelen közötti szakadékot. Ez a vizuális nyelv összeköthet nemzeteket, régiókat, generációkat, sorsokat – eszközeivel folyamatosan újradefiniálhatjuk önmagunkat és helyünket a világban. A Work in Context szimpózium célja, hogy diskurzust kezdeményezzen a fotográfia jövőjéről, és megteremtse a lehetőséget annak, hogy a magyar fotográfia formáló szerepet tölthessen be a nemzetközi színtéren. A szervezőkkel, Kudász Gábor Arionnal és Máté Gáborral, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatóival beszélgettünk.
Máté Gábor és Kudász Gábor Arion (fotó: Vivian Bax)
Az eddig megrendezésre kerülő két szimpóziumon olyan gyakorlatok elsajátításán volt a fókusz, amik a múlt és a jelen globális-lokális problémáinak elemzésén keresztül segíthetnek meghatározni egyfajta kelet-európai fotográfia identitását. Miért fontos, aktuális éppen most megkísérelnünk ezt az önmeghatározást?
Kudász Gábor Arion: A régiót meglehetősen töredezett fotókultúra jellemzi. Van lengyel, szlovák, román és magyar fotográfia, de ezek között még nehézkes az átjárás. A célunk, hogy a szimpózium-sorozat platformként működjön az egymástól elszigetelt művészek és teoretikusok számára. Gyűljenek össze Budapesten, és alakítsák a közép-európai fotókultúrát, ami elsősorban nem az egyes nemzetekhez, hanem a régióhoz köthető beszédmódot jelent.
Máté Gábor: A hazai kortárs fotográfiában leginkább a nyugat-európai trendeket követik – mind ízlésben, mind gondolkodásban és témákban. Szerintünk eljött az idő, hogy ez fordulóponthoz érkezzen. A platformmal nemcsak azt szeretnénk elérni, hogy egymásra találjanak a környező országok, hanem azt is, hogy a magyar fotográfia minél aktívabb résztvevője lehessen a fotográfia jövőjéről való gondolkodásnak, és olyan formáló szerepet tölthessen be, mint például Moholy-Nagy László.
Tornóci András fotója a “COVID19” sorozatból 
Cora Sun Yuting fotója a “Singing students in Kecskemét” (2019) c. sorozatból
Hogyan látjátok a közép-európai fotográfia múltját, jelenét és jövőjét?
Kudász Gábor Arion: Erre a kérdésre a saját hallgatóink munkáin keresztül szeretnénk választ találni. A bemutatott munkák mindegyike aktuális társadalmi kérdést, kelet-európai tematikát dolgoz fel, és a mi meglátásunk szerint egy közép-európai, magyar, – még szűkebben pedig – MOME-s vizualitást követ. Ez volt a válogatás legfőbb szempontja. Az sem véletlen, hogy mindkettőnk előadása a kiállítás anyagát vette alapul. Én arra a jelenségre, veszélyre próbáltam meg felhívni a figyelmet, amit egyre gyakrabban látok az elmúlt években: a hallgatók bizonyos kényszereknek engedve cenzúrázzák a saját mondanivalójukat, munkáikat. Ennek leginkább a megfelelési kényszer és az elvárások hamis képzetének való megfelelés lehet a fő oka. A félelemből vagy tudatlanságból adódó öncenzúra ugyanakkor az egyik legnagyobb vétek, amit önmagukkal, a művészeti közösséggel, a hazánkkal szemben elkövethetünk. Saját meggyőződésem szerint a fotográfia a demokrácia művészete, és ezen az alapon a fotográfusnak ki kell állnia a demokrácia értékei mellett, és rá kell mutatnia az ezekkel kapcsolatos problémákra.
Máté Gábor: Minden időszaknak megvannak az aktuális ízlésbeli preferenciái. A válogatásnál szempont volt, hogy olyan fotósokat válasszunk, akikben lehetőségét látjuk a trendkövetéssel való szembehelyezkedésnek, a specifikus, egyedi és újszerű vizuális megfogalmazásoknak. 2018-ban a Harminchárom: A fotográfia új horizontja című könyvünkben már adtunk egy áttekintést olyan munkákról, amik iránymutatóak számunkra, és a mondanivalónkat, célkitűzésünket tudják segíteni.
Baksa Gábor fotója a “Monodirectional dialogue” (2018) c. sorozatból 
Juhász Roxane Phylicia fotója az “Unheimlich” sorozatból 
Bede Kincső fotója a “Három színt ismerek a világon” sorozatból
Mi volt számotokra a szimpózium legfontosabb tanulsága, tapasztalata?
Máté Gábor: Fontos megemlíteni, hogy Petrányi Zsolt és Gellért Judit voltak a szimpózium kurátorai. Az ő koncepciójuk alapján az első felvonásban kelet-európai előadók szerepeltek, és az öndefiniálás kérdése állt a középpontban. A második rész arra kérdezett rá, hogy Nyugat-Európából nézve mi mennyire és hogyan látszunk. Tanulságos volt, hogy a nyugat-európai meghívottak ezzel a kérdéssel kapcsolatban is leginkább önmagukról beszéltek. Érdekes volt látni, hogy ez a két szekció milyen tömören érzékeltette a kulturális különbségeket.
Kudász Gábor Arion: Azt hittük, hogy jól ismerjük a meghívottak többségét, de az előadásokból világos lett számunkra, hogy valójában mennyire nincs tudomásunk egymás kultúrájáról és annak fókuszpontjairól. Mi itt – Magyarországon – úgy érezhetjük, hogy még mindig egy furcsa, birodalmak közötti helyzetben vergődünk, de a külföldi előadók nézőpontjából elhangzott az is, hogy Moszkvából nézve Budapest a Nyugat közepe. Tehát nagyon érdekes viszonyrendszert tapasztalhattunk meg, amin keresztül magunkat is más szerepben, színben láthattuk, de a diskurzust szélesíteni és mélyíteni kell. Már szervezzük a harmadik szimpóziumot, ami a fenntarthatóság, a felelősség- és kockázatvállalás kérdéseire koncentrál majd, és a három szimpózium előadásaiból egy szöveggyűjtemény kiadására is kilátás van.
Máté Gábor: Már nagyon régóta célunk a nemzetközi vérkeringésében jobban jelen lenni. Élő eseményeken, nyári egyetemeken gondolkodunk, és a most induló angol nyelvű MA képzésünk is ennek a programnak képezi a részét. Ki akarunk törni az elszigeteltség illúziójából! Nagy ambícióink vannak: egy olyan szellemi műhelyt szeretnénk kialakítani, ami Magyarországon túl is látható és képes hatást gyakorolni. Hiszünk a művészeti oktatás szerepében – úgy gondoljuk, hogy a MOME-n eltöltött időszak nagyon meghatározó a tanulók életében, így ez a kezdeményezés elsősorban értük van, és Európát szólítja meg.
Kudász Gábor Arion: Különösen fontos, hogy ne csak résztvevői legyünk a nemzetközi kezdeményezéseknek, ne csak tartalmat szolgáltassunk egy diskurzus számára, hanem mi magunk adjunk irányokat a közép-európai fotográfia közös nyelvének megalapozása, definiálása terén.
A második Work in Context előadói Arianna Rinaldo, Roman Bejzak és Liz Wells voltak, akik a tájkép atipikus megközelítésein keresztül demonstrálták a „nyugati nézőpontot”. A sztereotip tájábrázolással szemben a geológiai, gazdasági és ökológiai összefüggésekre hívták fel a figyelmet, amik a klímaválság tükrében minél sürgetőbb politikai fellépést követelnek. Hogyan ragadnátok meg az általuk képviselt perspektívát? Miben különbözik ez a mi szemléletünktől?
Kudász Gábor Arion: A kutatásaikban felfedezhető egy összefüggő rendszer, egy folytonosság, ami nálunk elég ritka. Itthon jellemzően nulláról indulunk, és nem merünk mások meglévő eredményeihez illeszkedni. A nyugati szereplők be mernek tagozódni, mernek folytatói lenni korábban elkezdett folyamatoknak. Nekünk ellenben nehéz a múltbéli eseményekhez kapcsolódni.
Máté Gábor: Ehhez hozzátartozik, hogy a Nyugat nem szégyenkezik a múlt miatt; a kulturális örökségét nyíltan vállalja és használja. A mi kultúránkra sokkal jellemzőbb az önbizalomhiány, ami sokszor a siker és munka rovására megy. A magyar fotográfia sokszor szerény, szorongó és kritikus. Mintha még ma is élne bennünk ez a „balsors” érzés.
Kudász Gábor Arion: Ugyanakkor, mivel globális összefüggésben a magyar fotográfusok nem egy régóta működő jóléti társadalom keretében dolgoznak, így talán merészebben, bátrabban dolgoznak fel érzékeny témákat és mernek válaszokat adni kényes kérdésekre. Kevésbé jellemző a konformizmus és a magyar fotográfia formanyelvében is kísérletezőbb.
Szalai Dániel fotója a “Stadtluft” (2018-2020) c. munkából 
Geibl Kata fotója a “There is Nothing New Under the Sun” (2021) c. sorozatból
Hogyan definiálhatjuk újra a magyar fotográfiát, miután körvonalaztuk a nyugat- és kelet-európai fotós identitást?
Máté Gábor: Nagyon nehéz kérdés, mert rengeteg irányba terjeszkedünk és kísérletezünk, mind vizualitás, mind témaválasztás, kérdésfelvetés terén. Ezeknek még nincs meg a megoldása, pontos definíciója, de a szimpózium abban is segít, hogy közelebb kerüljünk a magyar fotográfia identitásának kortárs újrafogalmazásához. Ebben érdekesek lehetnek a történelmi, politikai sajátosságok, és az a kritikai problémaérzékenység is, ami képes visszaadni a magyar mentalitást, életszemléletet. Elsősorban azonban nem szavakkal szeretnénk ezt megragadni, hanem a bemutatott sorozatok által.
// /
A Work in Context szimpózium kurátorai: Gellér Judit, Petrányi Zsolt, Kudász Gábor Arion és Máté Gábor.
Kiállítók: Bánhegyesi Antal, Baksa Gábor, Szalai Dániel, Juhász Roxane Phylicia, Geibl Kata, Bede Kincső, Máli Fanni, Rédling Hanna, Sivák Zsófia, Cora Sun Yuting, Tornóci András, Turós Balázs.
Az első szimpózium (2021.06.25.) előadói: Michaela Nagyidaiová, Zuzana Lapitková, Gellér Judit, Petrányi Zsolt, Tomas Opitz, Alexander Anufriev, Adam Mazur, Löbl Krisztina, Claudia Küssel és Sárvári Zita, Marc Prüst és David Campbell, Horányi Attila, Máté Gábor és Kudász Gábor Arion.
A második szimpózium (2021.11.05.) előadói: Arianna Rinaldo, Roman Bezjak, Liz Wells.
További információk a Work in Context honlapján: https://workincontext.mome.hu/
Szerk.: Schneider Ákos
