2022. 04. 01. | Építészet

Tervezett gondoskodás

A 2020-21-es évek meghatározó változásokat hoztak mindenki életébe. A pandémia következtében bevezetett szabályok megtörték az addig megszokott ritmusunkat. Ezt élhették át a Rejtett dimenziók most kiállító építészei is, akiknek a mesterszakos éveit végig uralta a karantén. Ennek tükrében nem is olyan meglepő az a fajta szociális érzékenység, helyenként egészen intimitásba hajló nyitottság, ami a terveket jellemzi. Kollektív együttélés, szociális lakhatás, rehabilitációs központok – empátiával telt építészeti megközelítések dominálnak a tárlaton.

“Rejtett dimenziók” kiállítás a MÉSZ-ben (kép forrása: MÉSZ Facebook)

A Rejtett dimenziók résztvevői a kiállítás címével az antropológus Edward T. Hall 1966-ban megjelent The Hidden Dimension című könyvére utalnak. A könyv alapüzenete szerint:

„Bármennyire is próbálkozik az ember, lehetetlen számára, hogy megváljon saját kultúrájától, mert az áthatolja idegrendszerének gyökereit, és meghatározza, hogyan érzékeli a világot.”

Hall a kultúrát mint negyedik dimenziót írta le, ami elválaszthatatlan a világhoz való viszonyunktól, és akarva-akaratlanul befolyásol minket életünk során. A karantén eleve szorongást keltő hatását, kommunikációs zavartságát nehéz volt beilleszteni addigi konvencionális életünkbe, és ahogy Hall is említi, a világ észlelése nemcsak az érzékszervek, de az emberi kapcsolatok, tevékenységek és érzelmek függvénye is. Ha ezek felbomlanak vagy összetűzésbe kerülnek, akkor az konfliktust, elidegenedést, torz kommunikációt generál.

Az online térben eltöltött évek távolságtartásra neveltek minket, és a közelség, érintés, bizalom teljesen más értelmet nyertek számunkra. A kiállítók az emberi elhagyatottság érzéséből nyúlnak a tervezői gondoskodás felé, ami számos lehetőséget kínál; a csendes barátság kiépítésétől az aktív társadalmi segítségnyújtásig.

Rudolf Vince István: Tánc kolónia (fotó: Turi András)

Rudolf Vince István: Tánc kolónia (2021)

Rudolf Vince István Tánc kolóniájában a közösségi lakhatáson túl a kultúra és a természet ápolása is harmonikus egységet képez egy néptáncos, népzenész társaság életmódjával. A kollektív lakhatás megidézi a falusi élet természetes hagyományait, támaszkodik azok közösségépítő szerepére.

Háló Veronika Róza: otthon+ (2021)

„A térélmény nemcsak vizuális, hanem multiszenzoros. […] az emberek különböznek vizualizációs képességeikben – vizuális képeik minőségében és intenzitásában”– olvashatjuk Hall könyvében.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódhat Háló Veronika Róza terve is, aki Tér és identitás című szakdolgozatában részletesen kutatta a demenciával élők sajátos térfelfogását és érzékelését. Ehhez megalkotott egyfajta vizuális kontextust, szempontrendszert és stratégiát. Koncepciója egy olyan építészeti keretet nyújt a demenciával küzdő embereknek, amely biztonságéreztet teremt, miközben nyitott, gazdag otthoni környezetben orientálja a lakókat.

Farkas Sára: Több mint menedék (2021)

Az aktív segítségnyújtás másik érzékeny példája Farkas Sára Több mint menedék című mestermunka. Amihez a következő Hall-idézetet párosíthatjuk:

„Az emberek egy életen át magukkal hurcolják a kötött térről szerzett kisgyerekkori élményeiket.”

Ez a tapasztalat még inkább képes traumába átfordulni az otthontalan, bántalmazott gyermekeknél és édesanyáknál. A befogadó intézményekben jellemzően a kontroll és a szabadság aránytalansága jelenik meg. Az anyaotthonokban a privát és közösségi tér is másfajta hangsúlyt kap, ami feltehetően döntő hatással van a családok szabályozására és ellenőrzésére; ez egy önértékelési zavarral küzdő szülőnek sokszor nem nyújt kellően bizalmas környezetet. A mestermunka koncepciója ezzel szemben hosszabb távra igényelhető, önálló kiléptető lakásokkal is kiegészül, melyek motivációt és segítséget nyújtanak a továbblépéshez. Az ideális otthonban a belső udvar, a kert és a telken álló öreg fák kiemelt szerepet kaptak.

Kubinyi Hanna: Szociális lakhatás és köztér (2021)

„Az emberben olyan lényt kell látnunk, aki állandó párbeszédben áll környezetével; azzal a környezettel, amelyet tervezőink, építészeink, építtetőink jelenleg az ember proxemikai igényeinek semmibevevésével formálnak. Rendkívül fontos, hogy városaink átépítési terveit az emberi szükségletek felderítését szolgáló kutatás eredményeire alapozzuk” – fogalmazta meg követelményeit a The Hidden Dimension szerzője a ’60-as években.

A kiállításon a köztér és a szociális lakhatás ötvözetével kísérletezik Kubinyi Hanna, akinek a mestermunkájában egy udvar teremt átmenetet a város és a lakóegység között. Célja egy olyan rendszert képezni az adott térben, mely a szociális lakhatásban részesülők társadalmi kapcsolathálózatának erősítését támogatja. Hogyan funkcionálhat egyszerre köztérként és a lakók élőhelyeként Zugló forgalmas, hangos és szmogos üres telke – teszi fel a kérdést a tervező.

Az alkotásokat élőben is érdemes megtekinteni, amit április 7-ig lehet megtenni a MÉSZ-ben. Itt most csak pár tervet emeltünk ki közülük, de a többi munka is követendő példával szolgálhat a szociálisan érzékeny építészet területén.

Zárásként álljon itt még egy idézet Edward T. Hall könyvéből, akinek a gondolatai visszaköszönnek a kiállított tervek szellemiségében, és nemcsak a karanténévekben, de azon túl is jelentőséggel bírnak:

„Nagy szükségünk van rá, hogy felülvizsgáljuk és kibővítsük az ember egzisztenciális helyzetéről alkotott nézeteinket; halaszthatatlanul fontos, hogy megértőbben, reálisabban szemléljük – nemcsak embertársainkat, de önmagunkat is. Olyan könnyedén kell olvasnunk a néma kommunikáció jeleit, mint az írott-beszélt nyelvet. Csak így remélhetjük, hogy megértjük a többi embert, éljenek bár határainkon innen vagy túl; csak így kerülhetünk közel hozzájuk, amire mindannyiunknak egyre fokozódó szüksége van.”

// /

A kiállítás április 7-ig tekinthető meg a MÉSZ-ben (1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.), minden hétköznap 9:00 és 16:00 között.

A tervek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építőművész MA szakán készültek.

A kiállítók névsora: Adham Shakaki, Bús Bianka, Farkas Flóra, Farkas Sára, Fodor Zsófia, Háló Veronika Róza, Horváth B. Krisztina, Jakabos Juli, Kopacz Hanna, Kubinyi Hanna, Pongrácz Anna, Rudolf Vince, Técsi Zita, Turóczi Áron

A kiállítás kurátorai: Mihály Regina (MOME kultúramenedzsment szakirányú továbbképzés) és Sipos Sára (MOME Design- és művészetmenedzsment MA)

A cikkben érintett mestermunkák témavezetői és konzulensei: Rudolf Vince István témavezetője Getto Tamás, konzulense Bodonyi Csaba; Farkas Sára témavezetője Csomay Zsófia, konzulense Kubinyi György; Háló Veronika Róza témavezetője Csomay Zsófia, konzulense Vass-Eysen Áron; Kubinyi Hanna témavezetője Marián Balázs, konzulense Debreczeni Péter volt.

A borítón Farkas Sára látványtervének részlete látható.
A Facebook coverképet Turi András készítette Rudolf Vince István makettjéről.

Szerző: Szöllősi Zora