„A rácsodálkozás a lényeg” – Interjú Wunderlich Péter szemiotikussal
Wunderlich Péter nyomdaipari szakember, könyvtervező tipográfus és designteoretikus egyszerre, ami nem is annyira meglepő, hiszen a jelek és a jelentések világa az, ami igazán érdekli. Miről mesélnek a tárgyak, milyen szimbólumokat olvashatunk ki a minket körülvevő környezetből, és hogyan tervezhető a jelentés? Interjúalanyommal a szemiotika kérdéseiről, az ezekhez kapcsolódó doktori kutatásáról, oktatói tapasztalatairól beszélgettünk, és még a Godzilla, illetve a Bauhaus-órák is szóba kerültek.
Lefogadom, hogy a designerek többségének egzotikusan vagy legalábbis zavarosan cseng a „szemiotika” kifejezés. Hogyan tudnánk ezt tisztába tenni?
A szemiotika olyan keretrendszert kínál a tervezőnek, ami mentén jobban megérthetik a saját munkájukat, és sokkal jobban meg tudják értetni másokkal is, hogy mit és miért csinálnak. Valamivel cizelláltabban: arról a tudományról és képességről van szó, ami a jelek – például szavak és szimbólumok – létrehozásával és használatával foglalkozik a gondolkodás, a kommunikáció, a tudásátadás és megőrzés vonatkozásában. A szemiotika a tervezőknek abban segít, hogy meg tudják vizsgálni egy tárgy részeit és azok egymáshoz való viszonyát, illetve tárgy és a világ közötti kapcsolatokat.
Nekem ez még mindig homályos…
Először is látnunk kell, hogy egy designer jelalkotó és jelértelmező egyben. Nem mindegy, hogy éppen melyik sapkát viseli. Jelalkotóként figyelemmel kell lennie a tervezés során számtalan aspektusra, mint amilyen az érzékenység, motiváció, kulturális sajátosságok, gazdasági attribútumok, földrajzi tulajdonságok, antropológiai, pszichológiai jellemzők. A szemiotika mindehhez speciális, interdiszciplináris kötőanyagot kínál.
És jelértelmezőként?
A minket körülvevő tárgyak projekciós felületeket kínálnak számunkra, amik megkívánják az értelmezést és a diskurzust. A technológia, az anyagok, a használat kérdései mellett fontos foglalkozni a jelentéssel is. Ezért oktatják a szemiotikát ma már a világ számos designegyetemén.
A tervezőknek a jelalkotás során nemcsak a tárgyra kell figyelnie, hanem a jelértelmező célcsoport motivációját, kulturális sajátosságait, gazdasági, szociális, sőt pszichológiai és antropológiai, stb. jellemzőit is fel kell mérnie.
Ez a törekvés évek óta ismert a MOME-n is, de a jelentésekkel foglalkozó termékszemantika csak az egyik alkalmazott területe a szemiotikának. Emellett a szemiotika részét képezik még a szintaktikai – vagyis a részek egymáshoz való viszonyát érintő – kérdések, valamint a pragmatikának a használatra és hatásra vonatkozó kérdései is. Mindezek együtt kínálhatnak olyan, stabil és univerzális szempontrendszert a designernek számára, ami mentén képesek lehetnek összeszedetten, szakszerűen megnyilvánulni és elemezni.
Módszertannak vagy inkább szemléletnek tartod a szemiotikát?
A szemiotika nem módszertan, inkább szemlélet. A tisztán funkcionalista hagyományokkal radikálisan szakítani kell, muszáj, hogy bekerüljön az oktatásba, a designpárbeszédbe a jelentés kérdése is. Én azt képviselem, hogy meg kell találni ennek az optimális szintjét egy adott tervezési feladaton belül. Mi az a mennyiségű szemiotikai vizsgálódás, ami a tervezők számára hasznos lehet – ez a legfontosabb kérdés. Amikor 2017-ben a MOME doktori iskolájába jelentkeztem, akkor is alapvetően az érdekelt, hogy hogyan lehet a szemiotikát az egyetem oktatás rendszerébe integrálni.
Fügedi Balazs: Babilon 
Gergely Ábel: Kreatív időmérő 
Csiby-Gindele Rebeka
Fügedi Balazs: Babilon / Gergely Ábel: Kreatív időmérő / Csiby-Gindele Rebeka: Decima (“Játék az idővel” kurzus, MOME, 2020)
Ezen a téren mik a tapasztalataid? Ha jól tudom, immár ötödik éve tanítod az elsőéves formatervezőket Koós Pállal és Vető Péterrel közösen.
Így van; ők elsősorban az ergonómiával, az anyaghasználattal, a műszaki tulajdonságokkal foglalkoznak, én pedig elméleti szakértőként támogatom a folyamatot. Igyekszem felvázolni a hallgatók számára, hogy milyen fogalmi keretrendszerek mentén érdemes foglalkozni az adott feladattal. Ez segít nekik a retorikában, a kutatásban, írásos és szóbeli megnyilvánulásban, és így talán sokkal holisztikusabbá válik a munka.
Tulajdonképpen a designfolyamat is különböző diskurzusok mentén dől el: kell hozzá, hogy beszélgessünk magáról a designról és a tervezői koncepciók által érintett problémákról.
Ahhoz pedig, hogy egy tervező hatékonyan részt tudjon venni ebben a diskurzusban, ismernie kell a megfelelő kifejezéseket, a terméknyelvet, tisztáznia kell, hogy milyen narratíva, dramaturgia mentén foglalkozik valamivel. A szemiotikai gondolkodás hatását láttuk például, amikor a Bauhaus-emlékév kapcsán időmérő szerkezetet kellett terveznie a hallgatóknak. A Bauhausból inspirálódni nagyon bonyolult, intellektuális tervezői kihívás, de az eredmények és a prezentációk jelentős színvonalemelkedést mutattak a korábbiakhoz képest.
Lőrincz Áron: Composition of Time (“Játék az idővel” kurzus, MOME, 2020)
Nekem úgy tűnik, hogy a szemiotikai attitűd olyasmi, ami különböző irányokba adhat lökést. Mindig más és más tudományterületekhez kalauzol minket – vagyis soha nem merül ki önmagában.
Pontosan. Egy golyóstoll lehet például a technológia jele, egy adott kor jele, lehet szimbóluma a tudásnak vagy az írásnak, de lehet akár gyilkos eszköz is. Rengeteg aspektusból foglalkozhatunk egy egyszerű tárggyal. Az alapvető cél az, hogy a fiatal tervezők felfedezzék az interdiszciplinaritást. Döbbenjenek rá, hogy milyen sok különböző aspektusból lehet nézni egy tárgyat, és ugyanúgy merjenek a természettudományokhoz, mint a bölcsészettudományokhoz nyúlni. A tervezői munkához elengedhetetlen, hogy hatékonyan tudjanak szintetizálni.
Tarcsi Dóra: Cairoscronos (“Játék az idővel” kurzus, MOME, 2020)
A designoktatásban nagyon sokan képviselik ezt a nézőpontot, csak kevesen hívják szemiotikának. Úgy látom, hogy ritka az egyetemen a jelentést és az elméleti kontextust mellőző tervezés.
Ebben a témában jelentős változások történtek az elmúlt évtizedekben. Az Elméleti Intézet, ezen belül főként Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor régóta foglalkozik a termékszemantika és a szemiotika oktatásával. Sőt, Stefan Lengyel már 1989-ben Stockholmban tartott erről előadást. Nem véletlen, hogy Ágnesék a decemberi szemiotika konferencia védnökei, Stefan pedig díszvendége volt. Egy jó tervező persze akkor is meg fogja vizsgálni a tárgyának a különböző aspektusait, ha nem hallotta még azt a szót, hogy szemiotika. Aláírom, hogy lehet e nélkül is élni, de ha precízebb teljességre törekszik valaki, akkor a szemiotika alkalmas rá, hogy a finomhangoló csavarokat meghúzzuk vele. Száz tervezőből, mondjuk, húsz kiemelkedően érzékeny – nekik lehet, hogy nincs szükségük rá, mert tudják, mit kell csinálniuk, de hogy ne keletkezzen annyi selejt a világban, és ne történjenek kulturális bakik, ahhoz kell, hogy tudatosan reflektáljunk a tervezési folyamatokra és a tervezői motivációkra.
A saját kutatásod és oktatói gyakorlatod hogyan kapcsolódik ehhez?
Mindkettőnek nagyon fontos pontja a rácsodálkozás. Hagyni kell az embert a kutatás közben rácsodálkozni. Ezek a rácsodálkozások felülírják a korábbi tapasztalatokat, ami miatt újabb és újabb dolgok jönnek létre.
A tapasztalat a rácsodálkozás által tanítja meg azt, amit egyáltalán megtaníthat. Oktatóként éppen ezért nem az a feladatom, hogy elmondjam a tananyagot, hanem hogy rávezessem a hallgatókat arra az útra, amin megtalálhatják a számukra fontosat.
Hogy említsek egy példát is: az egyik hallgató a Godzilla-jelenséget vizsgálta a dolgozatában. Azt javasoltam neki, hogy akkor kezdjünk el beszélni a témáról, ha már mindent feltérképezett, és nemcsak filmes, de szélesebb kulturális, történelmi aspektusból is. Elindult a számunkra közismert Hollywood-i történettől, majd a mélyebb kutatás során arra jutott, hogy a Godzilla film egyfajta rehabilitációs kreatív effektusként Hirosima és Nagaszaki metaforája, és amely film amerikai verziójában az Egyesült Államok tulajdonképpen megtagadja az atombomba kapcsán saját traumatikus szerepét. De születtek dolgozatok az „ékszer és a nyelv kapcsolata”, „az autók antropomorf tulajdonságai”, vagy „a székely népviselet kommunikációs funkciói” témakörben is. Volt olyan hallgató, aki Trump kampányának modelláló jelrendszereit vizsgálta. Az általam oktatott öt év alatt 10-12 szemiotikai tartalmú szakdolgozat született a MOME falai között formatervezés, építészet, tervezőgrafika és tárgyalkotó hallgatók által. Hiszem, hogy egy valóban univerzális szupertudományról beszélünk.
A “Designkultúra, szemiotika, oktatás” konferencia bannerje (2021, MOME)
Nemrég konferenciát is szerveztél a témában „Designkultúra, szemiotika, oktatás” címmel. Az ott előadók névsora is az interdiszciplináris szemléletet tükrözte.
A konferencia azért volt érdekes, mert a szemiotika oktatásáról és a szemiotikusok oktatásáról egyaránt szólt. Látni akartuk az oktatásban jelenlévő módszertani keretrendszereket. Például, hogyan fér össze a szemiotika és a designkultúra-tudomány? Milyen hidak és interfészek vannak közöttük? Van, aki úgy oktat szemiotikát, hogy nem használja a szemiotika szakszavait; sokan foglalkoznak úgy vele, hogy nem is tudják, hogy azzal foglalkoznak. Olaszországból és Berlinből bejelentkeztek olyan neves előadók, akik kifejezetten a designoktatáson belül képviselik a szemiotikát. A konferencián a MOME kutatói mellett szinte minden nagy magyar egyetem képviseltette magát szimbólumkutatás, antropológia, marketing, pedagógia módszertan, designelmélet, illetve művészeti témakörökben. Fontos szempont volt, hogy az előadások reflektáljanak egymásra. A keynote speakereket és előadókat az MTA és a MOME Doktori Iskola kutatóiból összeállt szervezőbizottság választotta ki. Az elmélet és a gyakorlat belátásom szerint itt teljesen elválaszthatatlan egymástól.
// /
Szemiotikai olvasmányok Wunderlich Péter ajánlásával:
Susann Vihma: On Design Semiotics
Sara Ilstedt Hjelm: Semiotics in Product Design
Semiotic Engineering Research Gropup: About Semiotic Engineering
Wunderlich Péter a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Témavezetői Kapitány Ágnes és Szentpéteri Márton.
További információk a „Designkultúra, szemiotika, oktatás” konferenciáról: ITT!
A borítón Tarcsi Dóra “Cairoscronos” című munkájának részlete látható. A Facebook cover képen Wunderlich Péter portréja mellett Gergely Ábel kreatív időmérőjének részlete szerepel.
Szerző: Schneider Ákos
