Nem eshet örökké – Szécsi Noémi fotói a boszorkányságról
Szécsi Noémi Nem eshet örökké c. sorozatának fókuszában olyan nehéz sorsú nők állnak, akik erős hittel rendelkeznek, és boszorkánynak vallják magukat. Noémi többek között arra a kérdésre keresi a választ, hogyan lehet egy újpogány vallás, például a Wicca vagy a boszorkányság válasz egy mentális mélypontra? Miért fontos az említett alsó középosztálybeli nőknek a kiválasztottság érzése? Hogyan tud egy elvált, több gyermeket nevelő, két műszakban dolgozó nő boszorkány életet folytatni, szertartásokat szervezni és varázsolni?
Noémi BA diplomája során a halál tematikájával foglalkozott, később Londonba ment szakmai gyakorlatra. Hazaérkezését követően jelentkezett a MOME Fotográfia mesterszakra, ahol tudatosan építette sorozatát a boszorkányság köré. A téma katalizátora édesanyja volt, aki válása után különböző spirituális irányzatok felé fordult, így talált rá a boszorkányságra. Vizuális előképként Noémi a Magyar Boszorkányszövetség archív felvételeit tanulmányozta, melyek nagy hatással voltak a sorozat képi motívumaira.
„Csak néztem a képeket és azt éreztem, hogy ott akarok lenni.”
Mivel nincs semmi kézzelfoghatóan dokumentálható része a bennünk zajló spirituális folyamatoknak, ezért a misztikus témaválasztás már önmagában bátorságra vall Noémi részéről. A képeket elnézve üdítő látni, ahogyan kikerüli a dogmákat, pedig könnyű lenne az egyszerű bemutatás hibájába esni, erősíteni egy már meglévő képet bennünk arról, hogy mi is az a boszorkányság, vagy kik a boszorkányok. Ehhez képest kellő tudatossággal és eleganciával készítette el portréit.
„Nem akartam, hogy a képeim illusztrációi legyenek a boszorkányoknak.”
Az első félévben még csak megismerte a közösséget, beszélgetéseket folytatott boszorkányokkal, ismerkedett a tematikával, amíg ki nem rajzolódott egy mintázat a sorozat felépítését illetően. Később szakdolgozatában már a boszorkány karakter történelmével is mélyrehatóan foglalkozott.
„A kutatás vége az lett, hogy ami 600 évvel ezelőtt egy stigma volt, mára egy feminista szimbólummá nőtte ki magát, és képes volt teljesen az ellentétére fordulni.”
A sorozat a hosszas előkészületek után másfél éve aktívan készül a mai napig, melynek fókusza organikusan változik a képek folyamatos bővülésével. Egyre megrendítőbb mélységekbe pillanthatunk bele Noémi munkamódszerén – az érzékenyítésen és beépülésen – keresztül. Ahogyan a szereplők komfortérzete nő, az intimitás is fokozódik, így tárulkoznak ki egyre jobban a szereplők.
Noémi ugyanakkor nemcsak kívülálló, megfigyelő szerepben volt, hanem maga is részt vett több alkalmon annak érdekében, hogy hitelesen tudja átadni a boszorkányság lényegét. Magyarországon a Kelta Wicca Hagyományőrző Csoport a legnagyobb közösség, akik aktívan gyakorolják a Wicca boszorkányságot gyűléseken, szeánszokon. A találkozás, egymás tanítása szerves a része rendszeres gyakorlataiknak.
„Több olyan történetet hallgattam végig, hogy valaki ezt az utat megtalálta, a boszorkányság mélypontból hozta fel, mára pedig kiegyensúlyozott életet él.”
A munka talán legfontosabb kérdése maga az alkotó pozíciója: hogyan lehet szubjektív és objektív nézőpont peremén finoman egyensúlyozni? Noémi elemző, de érzékeny attitűdjére jellemzően erre is kész választ tudott adni: „Fontos, hogy ne legyek kívülálló, de ne is menjek túlzottan bele. Máshogy látom már az egészet. Mióta elkezdtem ezzel a témával foglalkozni, azóta mások valóságának az elfogadása valahogyan jobban megy. Számomra a boszorkány már nem egy ember, inkább egy jelző. Egy olyan szó, ami magában foglalja a több évszázados szenvedést – ezek a nők képesek voltak teljesen átkonvertálni egy erős, erőt adó dologgá.”
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia MA szakán készült, konzulense Fátyol Viola volt
