Zajkottától a moduláris grafikáig – Zine-válogatás Helsinkiből

Az Erasmus tanulmányaim alatt rengeteg zinet gyűjtöttem, és felmerült bennem a kérdés: milyen szerepeket tölthet be egy zine? Hogyan reflektál a nyomtatás és grafikai megvalósítás a téma és közönség változására? Hat darab zinet választottam ki, amiket a Temporary Bookshelf elnevezésű projekt keretein belül ismertem meg. A kezdeményezés Hikari Nishida ötlete, amiben a vásárló közvetlenül a zine/artbook/photobook alkotójának fizet, így elkerülve az esetleges plusz költségeket, amiket általában a könyvesboltok helyeznek ezekre a termékekre.

Parts (for Muuri)
Zine mint projektdokumentáció

A Patsastellaan egy jelenleg is futó projekt James Prevett-től. A projekt keretein belül, meghívott művészek közreműködésével, új köztéri alkotások jönnek létre Helsinkiben. Ezek az új szoborcsoportok felteszik a kérdést: mi az, amit ünneplünk, mi az, amit érdemesnek találunk az emlékezésre? A Parts (for Muuri) is egy ilyen workshop dokumentációja. A finn Muuri szó falat jelent, az installáció pedig erre reflektálva fiktív ősi épületek hátramaradt támfalait idézte fel. A zine pedig a workshop keretein belül elhangzott hangok kottázott archívuma. Mivel a zene elemi része volt a performansznak, egyenlő értékű a vizuális megjelenéssel, elengedhetetlen volt a megfelelő dokumentáció elkészítése. Formailag reflektál a kották megjelenésére, a külső borító védi a belső lapokat, amik kivehetőek és könnyen használatba helyezhetőek. Fontos megemlíteni, hogy a kotta nem csak klasszikus értelemben vett zenei alkotás, tartalmazza a workshopon elhangzott gyerekhangokat és egyéb zajokat is. Ez a fajta kontraszt egy izgalmas összehatást eredményez, valamint a dokumentáció egyfajta felhívás a performansz újraelőadására, amit bárki megtehet, aki megveszi a zinet. A Parts (for Muuri) James Prevett és Maarit Mustonen projektje, kollaborálva Kalle Halkosalo és Tiia Toivonen ütőhangszeresekkel, Stephen Webb zeneszerzővel és workshop résztvevőivel.

Kontur
Zine mint kollaboratív esszégyűjtemény

A Kontur egy open call alapú kétnyelvű esszégyűjtemény, amit számomra a grafikai és nyomdai megoldásai emelnek ki a többi – hasonló tematikájú – zine közül. A négyszín helyett a pantone direkt színek használata teljesen szokatlan ebben a közegben, ahol, ha neon árnyalatok jelennek meg a papíron, azok főként riso* technikával készülnek. Samuli Saarinen, a kiadvány grafikusa, a nyomdai meglepetés mellett újraértelmezi az oldalakon megjelenő tipográfia elemek szerepét és helyzetét is, játékos párbeszédet hozva létre, ami már vizualitásával is azonnal magával ragadja a nézőt.

Salarakas
Zine mint közösségépítő eszköz

A Salarakas egy havonta megjelenő közösségi zine. A Konturhoz hasonlóan bárki küldhet be ötleteket a következő kiadványhoz, ami mindig egy adott hívószóhoz kötődik. A hagyományos irkatűzéses formától eltérve a Salarakas egy A3-as, színes fénymásolópapírt használ, ami négybe hajtva adja meg a kiadvány végső formáját. A szórólapszerű megjelenés segít, hogy több emberhez eljusson, ugyanakkor szerintem a formátum és a xerox nyomtatás szükséges, hogy a zine ingyenes maradhasson. Nem csak nyomtatásban, zeneileg is megújuló, havonta változó Spotify-link kíséri a kiadványt. Tartalmilag illusztrációkat, interjúkat játékokat, horoszkópot és rövid esszéket tartalmaz. Online pedig bárki elérheti, aki nem Helsinkiben él, vagy akár csak támogathatja a további működését. A Salarakas az egyik legjobb példa arra, hogy nem szükséges nagy anyagi támogatás, vagy különleges nyomdai eljárás egy közösség megteremtéséhez.

Critique of typographic tradition
Zine mint kollektív kutatómunka

Az Aalto Egyetem Critique of typographic tradition néven futó kurzusának eredményeképpen létrejött egy zine. Az óra lényege olyan marginális történetek bemutatása a tipográfia témakörében, amik háttérbe szorulnak az eurocentrikus oktatási rendszerben. A kronológiát egy laza idővonal adja, a zine különböző varázslatokkal és misztikus írásokkal kezdődik, a végén pedig egy spekulatív tipográfiai esszével fejeződik be, ami kitekint a jövőre. A résztvevők egy-egy fejezeten dolgoztak, reflektálva a bibliográfiában említett szövegekre és kommentálva azokat.

Glyph Drawing Club
Zine mint közösségi élmény

A Glyph Drawing Club egy kortárs szövegalapú moduláris design eszköz, amit Heikki Lotvonen készített. A webes felülethez bárki hozzáférhet és használatba veheti, azonban közösségi zineket is gyakran készítenek vele, amelyekben bemutatásra kerül az alkalmazás. Amíg az eddig felsorolt zinekben – még ha közösségen alapulnak is – minden résztvevő teljesen más eszközökkel és formavilággal kezd neki a saját oldalának tervezéséhez, addig itt adott egy kötött grid-rendszer, amiben szintén adott, hogy milyen formák helyezhetőek el. Az alkalmazásból kiexportálható képek megkönnyítik a színrebontást, ami később a riso nyomtatáshoz szükséges. A sok kötöttség mellett szerintem nagyon meglepő a végeredmény sokszínűsége és komplexitása. A Glyph Drawing Club az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet szűk keretek között egy széles palettát bemutatni. Valamint megvan benne a tanulás élménye is, hiszen egy teljesen új eszköz megismerésére készteti a résztevőket.