Fenntarthatóság ellentmondások nélkül – Huszár Réka és Tóth Lala egyanyagú kollekciója
Aligha van olyan márka és alkotó, amelyik ne foglalkozna a fenntarthatóság témakörével. Mára már egyrészt tervezői alapértékké vált, másrészt eladni is egyre nehezebb nélküle. A „környezettudatos” gesztusok viszont nem minden esetben őszinték vagy kellően átgondoltak. Huszár Réka és Tóth Lala az üres szlogenekkel szemben, szokatlan eszköztárral közelítenek a kérdéshez. Megoldásaik józan és valós elképzelésből születnek.
A kollekciójuk alapelve szerint minden ruhadarab kizárólag egyféle anyagból készülhet – így könnyen feldolgozhatóvá válik, ha újrahasznosításra szánják. A tervezőknek emiatt igazán találékonynak kell lenniük, és többek között sajátos záródási módokat kell kitalálniuk. A nadrág záródását például bújtatókkal, összefűzéssel oldották meg, a záródások nélküli daraboknál pedig a cérna anyagára kellett ügyelniük, hogy azonos legyen a textilével.
„Az öltözék teljes életciklusára tudunk gondolni az egytípusú anyag felhasználásával.”
Ez nem egy teljesen újkeletű koncepció: a paraszti népviselet tobzódik az egyanyagúság példáiban, mivel annak idején mindent a rendelkezésre álló készletből, kézi munkával kellett megoldani. A kollekció ebből az aspektusból tehát egy korábbi korszakhoz és gondolkozásmódhoz kapcsolódik, melyben még nem környezetvédelmi felelősségtudatból figyeltek a ruhadarabok életciklusára és záródási megoldásaira, mégis hasonló elvek érvényesültek.
A ruhákon fém kiegészítők is szerepelnek, amelyek szintén találékonyságról árulkodnak. Minden ilyen tárgyra lomtalanításon leltek rá a lányok, és ezeket munkálták tovább. A zakón lévő csapágyzáró-gombok abból a szempontból is érdekesek, hogy illeszkednek a ruhán lévő minta elemeihez.
A ruhák felszíne jelenti a kommunikáció fő platformját. Réka és Lala olyan tartalmi társításokat rendelnek a mintázatokhoz, melyek az éghajlatváltozás hatásaira irányítják a figyelmet. A Sunburn Dress és a mesh garbó felületén a bőr napégésére emlékeztető foltokat látunk. A blézer, a nadrág és a kalap anyagára cianotípia segítségével kerültek fel mindennapi hulladékaink nyomai; a fényérzékeny réteggel bevont anyag UV-fény hatására válik kék színűvé, miközben a letakart felületek fehérek maradnak.
„Ez a folyamat jól ábrázolja, hogy az életet jelentő napfény hogyan válik veszéllyé a környezetszennyezés hatására.”
A kézműves technikánál és a talált tárgyak bevonásánál gyakran felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet egy ilyen kollekciót sokszorosítani. A ruhacsoportban találhatóak olyan darabok, amelyeknek kivitelezése ebből a szempontból könnyebb. A tervezők ezek közül szelektálnak, és apránként lépnek velük piacra. A többi, nem reprodukálható darabbal kapcsolatban pedig a következőt mondják:
„Vállalni kell azt, hogy ebből egy darab van. Ha pedig készül belőle még egy, akkor vállalni kell, hogy nem lesz ugyanolyan.”
A környezettudatos tervezői gondolkodásmód lényege a megfelelő vállalásokban rejlik. A gesztusok könnyedségüktől és egyszerűségüktől lesznek igaziak. Ruhavásárlási kultúránk letisztulásához keresnünk kell azokat a tervezői gondolatokat, melyek nem a világ megváltásáról, hanem egy elhatározásról és annak alapos megvalósításáról szólnak.
// /
Huszár Réka és Tóth Lala közös kollekciója a Syoss 2021-es divatpályázatának keretein belül valósult meg, és került be a legjobb tíz közé.
Fotós: Tar Ágnes @4.gnes
Sminkes: Hajdú Zsófi @zsofihajdumakeup
Model: Habony Dalma @dalmahabony
Ruhák: Huszár Réka @reka_huszar Tóth Lala @toth.lala
Grafika: Tóth Boldizsár @bobbej
