Koncepciók ember és állat viszonyának helyreállítására
Az állati jogok erősödő diskurzusa mellett egyre több olyan téma kerül a designerek tervezőasztalára, ami végeredményben a harmonikus és fenntartható együttélésről szól. A természetes életterek zsugorodása, a féktelen beépítések korában úgy tűnhet, hogy ember és állat relációjában az egyik fél mindig a másik kárára gyarapszik. A cikkben szereplő koncepciók ennek a kritikus viszonynak a helyreállítására törekednek. Könnyen takarítható dúc galamboknak, modern környezethez illeszkedő fecskefészek, pihenőhely denevéreknek, garázs, amiben sünök húzhatják meg magukat, de a nagyipari csirketartást visszásságait tematizálva csibebölcsi is készült a MOME Ipari design c. kurzusán.
Varga Ildikó: Csibebölcsi
Ildikó témaválasztását több tényező befolyásolta, ezek keresztmetszetében a mennyiség vagy minőség dilemmáját, konkrét értelemben pedig a nagyipari állattartást találhatjuk. A csibebölcsi kétféle funkciót lát el egyszerre: a „csirkegyárak” inkubátoraival szemben a hagyományos keltetéshez biztosít alternatívát, a börtöncellákat idéző térszervezés helyett pedig tyúkborítóként is használható, ahol kényelmesen elférnek a csibék. Az eszköz tulajdonképpen be- és kifordítható, egyik állásában a vékás kosárhoz hasonlóan, szalmával bélelve a tojásokat védi, kifordított állapotában pedig a már kikelt csibéket veszi körbe. A nem éppen egyszerű feladványt végül fémből készült mozgó csomópontokkal és kosárfonás technikával alakította ki.
Guthy Máté: Mókusetető
Máté néhány egyszerűen gyártható alkatrészből állította össze mókusetetőjét, mindössze három hétköznapi anyagra volt szüksége: PVC-re, rétegelt lemezre és egy spaniferre. A tervezés során fontos szempont volt, hogy nagyobb testű madarak számára ne legyen hozzáférhető az eleség, valamint idomuljon a mókus különleges fizikai adottságaihoz. A piacon kapható belógatós vagy drasztikus rögzítési módszerekkel szemben a spanifernek és bajonettzárnak köszönhetően egyszerűen fel- és levehető a fatörzsről.
Lajos Tamás: Fecskefészek
Amennyire szerethető élőlény a fecske, annyira problémás lehet az együttélés, pláne a fészkelésük idején. Habár a fecske védett állat, ebből következően a fecskefészkek bolygatása is bűncselekménynek számít, sokan mégis nemes egyszerűséggel leverik a falról, mivel a fészek alatti terület nem éppen a leghigiénikusabb. Tamás amellett, hogy egy letisztult, modern homlokzatokhoz illeszkedő formát álmodott meg, figyelt a legfontosabb funkciók meglétére is: a fecskékre szabott tető és bejárat mellett egy fecskepelenka is helyet kapott, hogy a közös élettéren való osztozás tényleg problémamentes legyen.
Szilágyi Nóra: Galambdúc
A szabadtartású, mezőző galambok esetében szükségszerű olyan galambdúcokat telepíteni, amik védenek az időjárás viszontagságai ellen, emellett a könnyed berepülést, ideális esetben pedig valamiféle hőszigetelést is biztosítanak. Nóra a kötelező funkciók mellett az emberi oldalra is gondolt: könnyen tisztítható, bárhová elhelyezhető formát dolgozott ki. A sátorszerű megjelenés nem véletlen, hiszen az alapanyag gyöngyvászonból készült, amit sátorborításhoz használnak előszeretettel. A koncepció az újrahasznosítás szempontjából is értelmezhető: a fesztiválszezon során felhalmozódó sátorponyvák feldolgozására is alkalmas lehet.
Kristóffy Róbert: Denevérlak
Az elmúlt évek történései nem tettek jót a denevérek megítélésének, pedig hasznos állatokról van szó: többek között kártevőket esznek és segítik a beporzást. Az életterük csökkenésével egyre többször próbálják meghúzni magukat ember által épített környezetben, gyakran hasábolt fák között is megbújnak – mondani sem kell, hogy ez a legkevésbé sem ideális hely a pihenésre. Róbert innen indította tervezését, számot vetett a denevérek sajátos igényeivel, így lett a végső modell egy olyan faipari megoldás, ami kapaszkodót biztosít vendégeinek, kívülről nehezen felismerhető, szélvédett, nem utolsósorban pedig alul nyitott.
Remetei-Filep Eperke: Süngarázs
A sünöknek évente legalább két időszakban van szükségük huzamosabb ideig búvóhelyre. Egyfelől a téli álom idején, másfelől a nyári időszakban, amikor az utódok világra jönnek. Mivel a városokban nagy sünpopulációk élnek egészen kicsi helyen, ezért célszerű olyan biztonságos helyeket létrehozni egy-egy kert sarkában, ahol a téli hibernációs folyamat gond nélkül, zavartalanul megtörténhet. Eperke süngarázsa amellett, hogy már első ránézésre is kedvesnek tűnik (akárcsak a parkolásra invitált négylábú), színeivel és anyagválasztásával szépen belesimul a nyugovóra térő őszi tájba, de kellőképpen ki is tűnik ahhoz, hogy lakói véletlenül se legyenek az őszi kertrendezés, gereblyézés elszenvedői.
// /
A koncepciók a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervezés BA szakán készültek, konzulensek Juhász István és Kerékgyártó András voltak
