2022. 06. 16. | Grafika

„Egy saját vállalkozásnál nemcsak grafikus vagy, hanem mindenes”

Demecs Fanni 2016-ben végzett a MOME tervezőgrafika szakán, majd szabadúszó munkák után férjével, Zámbó Istvánnal megalapították a Dare stúdiót. Alkalmazott projektjeik mellett jelenleg is folyik gyakornoki program, ahol nemcsak grafikai munkát végeznek a friss jelöltek, de Fanni ösztönösen bevezeti őket a vállalkozói lét rejtelmeibe, ami fiatal pályakezdő grafikusoknak nagy segítséget jelenthet. A pályakezdés kihívásai mellett erről is szó esett beszélgetésünk során.

Mi a történet a Dare mögött, miért pont ezt a nevet adtátok a stúdiótoknak?

Merni valamit, venni a bátorságot… ezt éreztem tökéletes névnek, amikor eldöntöttük, hogy Istivel belevágunk a saját vállalkozásba. A mottónk – on a mission to be brave – pedig a bátorságunk folyamatos fenntartását jelenti. Minden nap, minden héten igyekszünk túlnyúlni a takarónkon, a legjobbat nyújtani a megrendelőinknek és elérni a céljainkat.

Hogyan láttatok neki a vállalkozásotok kiépítésének?

Nekem már volt valamennyi megrendelői kapcsolati hálóm, szóval elkezdtünk gőzerővel dolgozni. Vannak unalmas adminisztratív teendők is kezdőként, mint az adózási forma vagy a számlázó program kiválasztása, de nyilván abból áll a dolog lényege, hogy szerzel egy ügyfelet, vagy csinálsz egy saját melót, amit elég jónak gondolsz, és kiteszed a világ elé. Aztán még egyet és még egyet. Egy idő után a jól végzett munkád fogja jelenteni a saját PR-odat, ami alapján fognak megkeresni.

A stúdiótok késznek tekinthető vagy vannak még megvalósításra való tervek?

Amíg vannak kitűzve új célok, addig nem érzem, hogy elértük volna a kész állapotot, szerintem sosem lesz ilyen. A Dare mellett elindítottunk egy másik projektet a SédShop.Co-t, ahol hozzánk hasonló kreatívoknak készítünk mockupokat, hogy gyorsan és egyszerűen tudják prezentálni a munkájukat. A két vállalkozás párhuzamos működtetése úgy, hogy mindkettő folyamatosan fejlődik, az idei év egyik legnagyobb kihívása.

Mi volt számodra az eddigi legizgalmasabb, kihívással teli projektetek?

Mindig azon a projekten lelkesedünk a legjobban, amin éppen dolgozunk, vagy amit éppen elvállalunk. Az elmúlt évből a Structura-t és a Kynigot mindenképpen kiemelném, mert mind a megrendelők, mind az összegyűlt kreatív csapat, a fotóstól a gyakornokokig a legjobb flowban végezte a munkáját, és öröm volt rajta dolgozni. A kihívás itt a több ember összehangolása volt, amihez ilyen léptékben korábban még nem volt szerencsénk. Azóta több hasonló méretű munkán is túl vagyunk, és a jelenleg folyó projektek nagy részében szabad kezet kapuk a tervezésben, úgyhogy kiélhetjük a kreativitásunkat.

Mi a legjobb abban, hogy egy párként dolgoztok együtt? Egymást hogyan inspiráljátok?

Kifejezetten szeretem, hogy van olyan, amikor egy szombati kutyasétáltatásnál oldunk meg egy problémát, találjuk meg a megoldást. Egy párkapcsolatnak is jót a közös realitás, de abban is van igazság, hogy észre kell venni, mikor ér véget a munkaidő. Mi két elég különböző szakmából jövünk, én tervezőgrafikus vagyok, ő pedig történész és levéltáros, így jól kiegészítjük egymást, nem mellékesen elég sokat tanulunk egymástól. Biztos más lenne a dinamika két grafikus között. Engem inspirál Isti lexikális tudása, precizitása és logikus, rendezett munkamorálja, ő pedig nagyon könnyen megtalálta a helyét ebben a kreatív közegben.

A gyakornokságom alatt érződött, hogy lelkesen tanítasz, és mesélsz a tapasztalataidról, a nyomdai folyamatokon keresztül a selfbrandingig. Volt pedagógiai irányú érdeklődésed?

Sokáig gondolkodtam a tanárképzésen, úgyhogy ezt jó visszahallani egy volt gyakornoktól. Tavaly tartottam online egy beszélgetést a szenvedélyről, szabadúszásról és a munkához való hozzáállásról, amire jó visszajelzések jöttek. Úgy látszik, van arra igény, hogy grafikusok és hasonszőrű kreatívok megosszák tapasztalataikat egymással. Egyelőre a studión belül élem ki az ilyen irányú törekvéseimet, de látszólag lenne értelme ezzel sűrűbben is foglalkozni. A stúdió berkein belül kifejlesztettünk egy tudásanyagot, ami lefedi azt a mennyiségű információt, ami szerintem elengedhetetlen a szakmához, nem kronologikusan, hanem összefüggésekben rendszerez. Még nem találtam meg a megfelelő platformot ennek a felhasználására, sem a hozzá szükséges plusz időt, de bízom benne, hogy egyszer ez a projekt is előtérbe kerül.

Mi a tanácsod a pályakezdő grafikusoknak, akik közös vállalkozást szeretnének indítani?

Kezdj el dolgozni, és kezd el kitenni a munkáidat valahova! Az hogy ez Instagram, Tiktok, Behance vagy saját weboldal, szinte mindegy. Ezt látom a legnehezebb lépésnek, de minket így találtak meg a legtöbben. Tudom, hogy milyen, amikor megjelenik az imposztor szindróma… Beszélgess, és oszd meg tapasztalataidat a szaktársakkal, kortársakkal! Szerintem jó lépés az egyetem után egy fix munkahely, mellette a saját munkákat párhuzamosan lehet vinni, később eljön az idő és az az anyagi körülmény, amikor meg lehet lépni a saját vállalkozást is. Fontos nézőpont, hogy egy saját vállalkozásnál nem csak grafikus vagy, hanem mindenes is. Pénzügyes, árajánlatíró, kapcsolattartó, neked kell kontrollt tartani a fizetéseken. Egyszerre viszel mindent a válladon. Szerintem érdemes ezelőtt megtapasztalni azt a csodás érzést, hogy csippan a telefon a fix fizetéssel minden hónapban.

A piaci nézet minden projektetekre kihat, vagy van szabadabb munkátok is?

Értem a kérdést, főleg egy művészeti intézet nézetéből. Én erre mindig egy szóhoz nyúlok vissza: kreativitás. Egyéni alkotóképesség, teremtőképesség, amikor egy személy a saját képzelőerejét felhasználva új ötletekkel áll elő egy probléma megoldása során, vagy új dolgot hoz létre. Ebből kiindulva nemcsak egy művész kreatív, hanem egy autószerelő, ügyvezető vagy programozó is. Én a megrendelői projektekben is megtalálom azt, amiben ki tudom élni a kreativitásom. Nagyon sok értéket látok abban, hogy megrendelői munkákat is szabadabb alkotó nézőponttal vegyítve, ebbe az irányba tereljük.

A tervezési folyamat során mi tartasz elsődleges tényezőnek? Piaci alapon hogyan lehet a vizualitást a tartalommal tudatosan jól ötvözni?

Az igazán jó munkához elengedhetetlen az erős koncepció, ezt támasztja alá a vizuális megjelenés. A megrendelői munkáknál fel kell ismerni, mikor mire van szükség. Például egy átlagos árkategóriájú étrendkiegészítőnél nem szükségszerű a mély konceptuális kutatás és „művészieskedés”, egy kiállítás arculatánál vagy egy kiadványnál több lehetőség van erre. A lényeg mindkét esetben a vizuális kommunikáció minősége, de a különbséget a képzőművészet és az alkalmazott művészet között nem szabad elfelejteni.

A tervezőgrafikán belül milyen irányok felé haladtál, amikor még a MOME-ra jártál? Mik voltak az erősségeid, milyen értékekeket képviseltél?

Merj nemet mondani, és tartsd meg a személyes integritásod! Az integritásnak van egy olyan olvasata, hogy minden más irányú késztetés ellenére azt csinálod, amiről tudod, hogy helyes – átvitt értelemben ez az önbecsülés, a saját magaba vetett hited. Hiszem, hogy a saját integritásod fontosabb mint mások véleménye. A MOME képzése óta sok minden formálódott bennem azzal kapcsolatban, hogy mit is szeretnék csinálni a szakmán belül. Az egyetemen többször azt a kritikát kaptam, hogy nincs egy meghatározott stílusom. Azóta ebből előnyt kovácsoltam, és megtanultam szeretni, hogy a Dare portfóliója sokrétű, ahogy a megrendelők és a megoldandó feladatok is azok.

Ez a határozott attitűd nem okozott problémákat?

Úgy gondolom, hogy kétféle módon érezheted rosszul magad a döntéseid után: tudod, hogy valamit meg kellett volna tenned, de nem tetted, vagy valamit megtettél, pedig tudod, hogy nem kellett volna. Lehet, hogy ezzel csak én vagyok így, de az első munkák során még nem hallgattam az ösztöneimre, így belefutottam a klasszikus rémálom ügyfelekbe. Idővel rájöttem, hogy nem az ő hibájuk volt. Nem tartottam a saját integritásom, mert soha nem volt elég bátorságom, hogy nemet mondjak. Érdekes, hogy ezek az ügyfelek idővel eltűntek és az utóbbi két évben csak jófej emberekkel dolgoztunk együtt a Dare-ben. Nem érdemes pazarolni a saját idődet, inkább tanulj meg nemet mondani!