2022. 06. 28. | Fotó

Hosszú napok, rövid hetek – Markó Luca sorozata az anyai hétköznapokról

Markó Luca munkáinak mindig is szerves részét képezték a különböző női szempontú elemzések, melyek többek közt a feminizmus, a családi öröklődés és a mellrák témáját érintik. Legfrissebb fotósorozata az elmúlt három évéről, a terhesség és az anyává válás folyamatáról ad bensőséges képet. Zárt terekben zajló mikrotörténésekről, a napok folyton változó, mégis repetitív eseményeiről szólnak ezek a megfigyelések. Luca egyszerre dokumentálja a külvilág és saját belső világa változását. Jelenleg egy olyan kiállítás előkészítésén dolgozik, ami legutóbbi három sorozatából válogat, és realisztikus képet alkot az anyaság mindennapjairól.

Van egy olyan rétege az anyaságnak, amiről nagyon szívesen beszélünk és szinte idealizálunk, miközben az anyák valódi érzéseiről kevesebb szó esik. A baba felőli érdeklődés mögött az anya állapota másodlagosan jelenik meg a kommunikációban. Luca szerint ez egyrészt egy aggodalommal és várakozással teli időszak, amikor a kint és bent, a nappal és az éjszaka egyensúlya teljesen felborul. Másrészt, ha az ember beszorul a lakásba, önkéntelenül is az ismerős részleteket kezdi el újra felfedezni.

Teljesen felfordult időérzékelés, tevékeny pörgés, másrészt pedig lassú szemlélődés jellemzi a mindennapjait. „Ez egy általános káosz, ami folyamatosan átrendeződik. A lakást naponta többször is játékok öntik el, ilyenkor megváltozik az egész tér körülötted, amiben élsz, és nincs teljes kontrollod fölötte.”

A fotósorozat szorosan érinti a pandémia általi bezártságérzetet, ami újabb aspektussal bővíti a spektrumát. „Az anyaság lehengerlő élmény, ugyanakkor olyan, mintha kilőnének az űrbe; izoláltsággal is jár.” Érdekes párhuzam, hogy Luca akkor kezdett el analóg technikával fotózni, mikor várandós lett: „ahogy egyre szűkült a terem és egyre nőtt a hasam, elkezdtem befelé figyelni. Ekkor álltam neki analóg fotózással foglalkozni, amihez szintén nagyon jól illeszkedik ez a fajta hosszas várakozás.”

A világ újratanulása és a folytonos rácsodálkozás kölcsönöz intim légkört a képeinek –az építőkockáktól egészen a magzatvíz megjelenéséig. A női szerep, a szexualitás, a szülői minták lekövetése, a szerepek átfolyása, a nő- és az anyaszerep váltakozása; ezek a legfontosabb témái.

Fényképei párbeszédbe lépnek egymással, és különböző visszatérő motívumokat is felfedezhetünk. A gondolatfolyam-szerűen és asszociációk mentén rendezett képeket az „anyai tekintet” vezeti, újra és újra ráközelítve ennek a zárt világnak a mindig kicsit alakuló szegmenseire. Luca naplórészleteit megrendezett, újrajátszott jelenetek, tárgykompozíciók egészítik ki. A megrendezettség ellenére képei nem ferdítenek, valós emlékekből építkeznek.

„Szeretem összegyúrni a naplórészleteimet, különböző megrendezett és átalakított képekkel. Úgy dolgozom, hogy első látásra spontánnak tűnik a fotó, de igazából jegyzeteket írok és jelenségeket gyűjtök. A legközelebbi történéseknél már résen vagyok, hogy ez valami, amit én le fogok fotózni.”

Luca erőteljes érzelmi hatást képes kelteni a középpontba helyezett tárgyain keresztül, melyekhez személyes jelentéseket rendel, amitől képei egyszerre lesznek specifikusak és misztikusak. Performatívnak is tekinthetjük őket, mert a naplójelleg és a megrendezettség keveredik bennük.

Ebben a mindent felülíró szerepben új testtapasztalatok bukannak fel, átélhetővé válnak az érzelmi ingadozások, a megváltozott párkapcsolati dinamikák, a régi élet hiánya és a feloldódás. Luca elmondása szerint mostanra sokkal nyíltabban fejezi ki érzéseit. „Szerintem egyre nagyobb teret kapnak az olyan művészek, akik egyben anyák is. Ezért sokkal őszintébb képünk van most erről, de úgy érzem, hogy még mindig van hova fejlődni.”