Modern fórumtól az újragondolt gimnáziumig – Építészeti koncepciók a MOME frissdiplomásaitól
Az ember épít és épít, néha viszont úgy tűnik, maga sem tudja, hogy minek. Egy újabb százlakásos társasház apró odúkkal, az ártéri erdőbe telepített kalandpark, egy sokadik luxushotel vagy irodaház – lehetőség szerint az élővilág vagy a „városszövet” rovására. Ezzel szemben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen született építészeti mestermunkákon jól látszik, hogy az újabb tervezői generáció(k) nem a fenti építői kultúrában képzelik el magukat. Habár a témák szerteágazóak, egy szűk keresztmetszet mintha mégis lenne. A koncepciók nem csupán épületekkel vagy az „emberközpontú” igények kiszolgálásával foglalkoznak, hanem valamilyen tágabban értelmezett szükséggel – legyen szó átmeneti szociális otthonról, modern fórumról az Erzsébet téren, vagy egy régi szén- és andezitbánya revitalizálásáról.
Borenich Levente: Kiiratkozás az Erzsébet téren
Borenich Levente elméleti síkon közelített témájához. Vizsgálatának fókuszában a városi modernitás által megváltozott közterek funkciója, társadalmi szerepe ált. Fikciós projektje egy érdekes kérdést feszeget: mi lenne, ha az egykori fórumok térszervezési logikája szerint építenénk át Budapest egyik központi helyét? Tervében a régi buszpályaudvar épülete kerül középpontba, ezt veszi körül tulajdonképpen egy lépcsős átrium, aminek lényegi funkciója, hogy lehetőséget biztosítson a városlakók számára a közösségi információszerzéshez, a város ügyeiben való aktívabb részvételhez. Az archetipizáló közösségi térhez ugyanakkor kollégium, közösségi konyha, valamint szabadidős tér is kapcsolódik. Habár a koncepció absztraktnak tűnhet, Levente műleírásában konkrét ajánlatot is megfogalmaz a fórum használatát illetően: „a »közélet szerzetesei« a bérmunka rendszeréből időlegesen kiiratkozva vállalnák, hogy formalizált közösségként működve demokratizálják, ápolják és aktivizálják a város főterét.”
Jéger-Kaderják Eszter: Ganz-MÁVAG Kolónia újragondolása
A VIII. kerület erődszerű lakótelepe, az egykori „kolónia” a 20. század elején a szociális gondoskodás mintapéldája volt, munkáscsaládoknak biztosított lakhatást, sőt, egy komplett kis városrészt hozott létre a kerületi szövetben. Kaszinó, fürdő, könyvtár, orvosi rendelő és egyéb szolgáltatások várták a vállalat alkalmazottjait, mindezek ellenére a 20. század viszontagságait éppen túlélve mára lepusztult, identitását elveszítette, lakói csak kényszermegoldásként tekintenek rá. Jéger-Kaderják Eszter a telep revitalizációjára tett javaslatot, szerinte az eredeti elképzelés, a „város a városban” ma is érvényes építészeti helyzet. Ennek szellemében az apró sorlakásokat újraméretezte, garzontól a több szobás otthonig, a földszinti lakások helyére pedig üzletek, bérelhető terek, próbatermek és irodák kerültek. Mindezek akadálymentesen, a közösségi élet és együttélés fontosságát szem előtt tartva.
Manhertz Albert: Szociális lakhatás volt állami gondozottaknak
Albert tervezési helyszíne egy nyolcadik kerületi, tűzfalakkal szegélyezett telek. A mestermunka célja fiatal felnőttek integrációja az állami gondozás után, így az épület felső három szintjén lakások és hozzá tartózó közösségi terek lettek tervezve, a földszintre pedig olyan funkciók kerültek, amik lehetőséget biztosítanak különböző helyzetekben lévő emberek találkozására és interakciójára. Az épületegyüttes továbbá rendhagyó módon reagál a tűzfalakra, amik mellett privát, félprivát tereket jelöl ki függőfolyosókkal, közösségi teraszokkal. Nem elhanyagolható szempont továbbá, hogy formai értelemben illeszkedik a környékén már kialakult homlokzati architektúrákhoz, nem megbontja, hanem folytatja az architektúrát.
Pintér Sára Lilla: Családotthon
Sára mestermunkájának helyszíne Balassagyarmat, pontosabban a vasúttól délre fekvő csendesebb, családias városrész. Választott épülete két U alakú tömegből áll, funkcióját tekintve az egyik részben egy faműhely, a másikban pedig egy szabóság működött. Ez az épületegyüttes lett a rászoruló családok számára újragondolt átmeneti otthon, amely a jelenleg is működő ideiglenes otthonok és az önálló lakhatási formák ötvözete. Sára előtanulmányában alaposabban is megvizsgálta az átmeneti otthonok intézményeit, működési elveit és hiányosságait, figyelmet fordított a bekerülő családok helyzetének, problémáinak megismerésére is. Ennek szellemében lettek privát és a közösségi funkciók arányosan elhelyezve, a családok például különálló lakással rendelkeznek, melyekhez hátsókert tartozik, de veteményes, közösségi konyha, illetve a környékbeli lakosok számára biztosított műhelyek is találhatók.
Offra Flóra: Vadkemping a városban
Aktuális, a médiából is jól ismert történetre reagál Flóra mestermunkája. „A tervezési program meghatározásához a Freeszfe egyesület és jelenlegi tevékenysége szolgált előképül. A független oktatási szervezetként előtérbe kerülő önállóság, illetve az ezzel járó szabadság és kiszolgáltatottság kettősségének kérdése foglalkoztatott” – írja. Ezeknek megfelelően a mestermunka helyszínéül egy olyan területet keresett, mely egy nyüzsgő, élettel teli hely megteremtését szolgálja. A választás a II. János Pál pápa tér 26-27-es szám alatt található egytulajdonú telekre, illetve a 26-os szám alatt álló egykori pártszékház épületére esett. Flóra az előadói és közösségi funkciók megteremtését „bázis építészeti hozzáállással”, a spontán építés eszköztárából ismerős, sokszor rögtönzött, alternatív beavatkozások összeválogatásával érte el. „A termékeny befejezetlenségnek teret hagyva törekszik a működéshez elengedhetetlen, szükséges és elégséges feltételek megteremtésére” – olvasható a műleírásban.
Kovács Júlia: Komló, energiatárolók
Júlia diplomamunkája több szempontból sem megszokott: egyfelől több mérnöki területről érkező, kortársát is bevonta a tervezésbe, másfelől fordított logikával közelített témájához. Egy energetikai objektumról kezdett épületként gondolkodni, nem egy épületről energetikai objektumként. Így lett tervezési helyszíne Komló, az egykori bányaváros, ahol a 90-es évek elején a nagy reményű szén- és andezitbányászat megszűnt. Júlia és társai a településre átfogó energiareform tervet dolgoztak ki, mely elsősorban a helyi adottságokra épít, ezen keresztül pedig a település-áram és távhő hálózata kerülne megújuló alapokra, csökkentve a földgáz és a hálózati áram felhasználást. Aktuális felvetések, ha másból nem, már csak ennyiből is érezhető, hogy kiterjedt, technikai értelemben is kihívásokkal teli elképzelésről van szó. És sínpályákról, tornyokról és biomasszáról még nem is esett szó…
Bocska Beáta: Gimnázium újragondolva
A mestermunka fókuszába a komáromi Jókai Mór Gimnázium épületegyüttese került, ami a tervező elképzelése szerint megérett a külső-belső megújításra. „Az épület legnagyobb gyengeségének azt tartom, hogy csak egyféle tanulási módszert, vagyis a frontális oktatást tudja megfelelő módon kiszolgálni, ami a mai korszerű pedagógiai szemlélet szerint kevésnek bizonyul” – írja Beáta műleírásában. A cél tehát egy olyan korszerű, a legfrissebb pedagógiai tendenciákat implementáló épület, ami a szó nemes értelmében „második otthona” is lehetne a diákoknak. Az újrastrukturált osztálytermek, a közösségi tér, a tornacsarnok és az étkező terve mellett a gimnázium udvarára egy konténerbútor is kerülne, ami már szimbolikus jellege miatt is említésre méltó. Egy olyan szabad kis térszelet nyílna így meg, ami csak a diákokhoz, a közösséghez tartozik.
// /
A diplomamunkák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építőművész MA képzésén készültek.
Jéger-Kaderják Eszter témavezetője Kovács Csaba, konzulense Takács Ákos, szakdolgozati konzulense Haba Péter volt. / Borenich Levente témavezetője Getto Tamás, konzulense Takács Ákos, szakdolgozati konzulense Szentpéteri Márton volt. / Manhertz Albert témavezetője Göde Tamás, konzulense Máté Tamás, szakdolgozati konzulense Schmidt Andrea volt. / Pintér Sára Lilla témavezetője Marián Balázs, konzulense Csomay Zsófia, szakdolgozati konzulense Schmidt Andrea volt. / Offra Flóra témavezetője Molnár Beáta, konzulense Zétényi Zsófia, szakdolgozati konzulense Simon Andrea volt. / Kovács Júlia témavezetője Göde András, konzulense Takács Ákos, szakdolgozati konzulense Szentpéteri Márton volt. / Bocska Beáta témavezetője Göde András, konzulense Molnár Beáta, szakdolgozati konzulense Pallag Andrea volt.
A szakon készült további mestermunkákról itt olvashattok: Nagyvárosi üvegházaktól a hegyvidéki menedékig – Építészeti koncepciók a MOME frissdiplomásaitól
