K-pop és androgün esztétika – Interjú Jiang Erzsébettel
Elég csak a BTS fiúbanda elsöprő sikerére gondolnunk, hogy lássuk, a dél-koreai popzene az utóbbi években meghódította a világot. A K-pop ráadásul nemcsak zenei stílust, de egy sajátos, eltúlzott esztétikai világot is takar, amiben a nyugati mainstreamtől eltérő szerepfelfogások és ideálok működnek. Jiang Erzsébet ezeket az együtteseket hallgatva nőtt fel,Prettier than you’ll ever be című kollekciójában saját fiatalkorának állít emléket, miközben a K-pop által közvetített androgünitást is megjeleníti az öltözékein és mintáin keresztül. Mestermunkáját idén a MOME rektori különdíjával ismerték el.
Hogyan mutatnád be röviden a diplomamunkádat azoknak, akik nem ismerik?
Egy férfiaknak szánt kísérleti öltözék- és mintakollekciót terveztem, amely statementként értelmezhető, és elsősorban a K-pop zenei stílus szempontjából foglalkozik a feminin maszkulinitás kérdéskörével. A munkát megalapozó elméleti kutatásban olyan kapcsolódó témakörökkel foglalkoztam, mint a sokféle modernitás kérdése, a dekolonizációs hatások, a viselettörténeti és zenei szubkultúrák.
Miért éppen erre a témára esett a választásod? Hogyan került a K-pop és az androgünitás a munkád fókuszába?
Nem szerettem volna az általam eddig tanult womenswear-en alapuló diplomamunkát létrehozni – másfajta, új kihívásra vágytam. Úgy tekintettem erre a projektre, mint az utolsó lehetőségre, ahol szabadon kísérletezhetek, hibázhatok és kereshetem a saját utamat. Emiatt egy wearable art irányába tendáló menswear viseletegyüttes megteremtését szerettem volna véghezvinni. Személyes indíttatású volt a témaválasztás, régóta érdekelnek a különböző ázsiai szubkultúrák, amikor először találkoztam a stílussal, ez még egy elég alternatív közösséget jelentett. Ehhez képest – majd egy évtizeddel később – a K-pop olyan jelenséggé nőtte ki magát, amely meghódította a mainstream nyugati médiát. Úgy gondoltam, ez nagyszerű időzítés, hogy egyfajta tisztelgést tegyek a tinédzser éveim meghatározó alakjai előtt.
Mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást a tervezés során?
Ami az előnye, az a hátránya is a személyes témáknak. Próbáltam egyszerre szubjektíven és objektíven is közelíteni hozzá, és egyfajta kritikát megfogalmazni a nagyon mesterséges, erősen vizuális élményeken, illúziókon alapuló szórakoztatóiparral szemben. Az, hogy objekteket hoztam létre, nagy kreatív szabadságot adott, ezt helyén kellett tudjam kezelni. Sokat segített ebben a kortárs avantgárd tervezők munkásságának vizsgálása (pl. Comme des Garçons, Walter Van Beirendonck), de a Bauhaus színház nagyvonalú, test köré épített sziluett-redukcióiból is sokat tanultam. Nem utolsósorban nagyon sok segítséget és támogatást kaptam a családomtól, oktatóimtól és társaimtól, akik nélkül nem valósulhatott volna meg a projekt. A legnagyobb kihívás az egyéni hang megtalálása és felvállalása volt; a már létező előképek árnyékából való kilépés. Egyszerre terveztem formákat és mintákat, ezeket szorosan egymásra építve kezeltem. Az egész tervezési folyamat egy egyensúlyi játék volt a tömegekkel, színekkel, vonalakkal és hangsúlyokkal. Végső soron a floriográfiából inspirálódó minták harmonizálnak a leginkább a formák burjánzó kiterjedésével. Technológiai szempontból hosszas kísérletezés után jutottam el a végleges formaalakításhoz.
A kortárs divat kontextusában mennyire érzed kirívónak, esetleg provokatívnak a végeredményt?
A K-pop begyűrűzésével a koreai férfi szépségideálok – történetesen a flower boy – nyugatra történő exportja is a stílus egyik velejárója. Egyre több férfi sztár jelenik meg különböző vörös szőnyeges eseményen kihívó, gender-normákat ledöntő androgün vagy feminin öltözetben – úgy gondolom, hogy a munkám egybecseng ezekkel az előremutató tendenciákkal. Egyfajta párbeszédet szerettem volna ezzel elindítani, bemutatni a maszkulinitás árnyaltságát és sokrétű összetételét.
Mit jelent neked személy szerint ez a projekt a szakmai aspektusokon túl?
Nagyon közel áll hozzám; sikerült egy olyan projektet létrehoznom, amely reprezentálja a művészeti hitvallásomat az öltözéktervezés területén. Ki tudtam bontakozni benne – talán az évek során először ennyire igazán. A tervezés során arra is rájöttem, hogy azokkal a fiúbandákkal velük együtt nőttem fel én is, akiknek az alakulását és felnövését végigkövettem. Felértékelődött a kölcsönös támogatás és egymás értékelése iránti tiszteletem. Ezen felül a muzikalitásuk, a jelenlétük és a nehézségek, amelyekkel megküzdenek, a munkásságukon keresztül hatással vannak a művészetemre.
Most, hogy ez a fejezet lezárult az életedben, merre tovább?
Kissé félek a jövőtől, eddig az egyetemi tanulmányok egyfajta steril környezetet jelentettek számomra, amelyet most elhagytam. Keresem a lehetőségeket; elsősorban külföldön szeretnék szakmai gyakorlatot végezni tervezőnél, divatháznál. Szívesen helyezném a hangsúlyt most inkább mintatervezési, illusztratív grafikai munkákra.
// /
A mestermunka a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem divat- és textiltervezés MA képzésén született. Jiang Erzsébet témavezetője Szűcs Edit, konzulense Balázs Viola, szakdolgozati konzulense Povedák István volt.
