Montázsolt korlenyomat – Katona Dóra archívumprojektje
Katona Dóra Hollandiában töltött féléve alatt egy csoportos kiállítás keretében mutatta be korlenyomatnak is beillő fotómontázsát, amiben a képek rejtett információival és az emlékezéssel foglalkozott. Családi archívumának rendszerezése közben véletlenszerűen talált rá arra a tekercsre, amit végül sajátos módon dolgozott fel. A 80-as években készített, beállított képeken édesanyja szerepel ikertestvérével.
„Teljesen magával ragadott a képek erőteljesen hangulata. A szocialista tárgykultúra egyik érdekessége, hogy szinte minden háztartásban megtalálhatóak voltak ugyanazok a dolgok. A fotókon látható tárgyak számomra ugyanolyan izgalmasak, mint a szereplők.”
A harminchat kockás, színes negatív tekercs képei karácsony tájékán készültek. Dóra nagymamája felbérelt egy fotóst, hogy megörökítse lányait, és ez alkalomra külön ruhákat is készített nekik.
A feldolgozás során Dóra a fotókon szereplő valamennyi tárgyat kivágta és csoportokba rendezte – gyakorlatilag szétrobbantotta a képeket és a különböző rendszereket újracsoportosította. Ebből keletkezett egy típuskép, ami a sorozatban megjelenő reprodukálhatóság témájára kérdez rá.
„A végső képen az ikrek, mintha egymás nyomatai lennének, pedig ők is két különböző képről lettek összemontázsolva. Az érdekelt, hogyan lehetne a fotókon szereplő tárgyakat úgy rendszerezni, hogy megmaradjon a kor és a háztartás esszenciája is.”
Az általa létrehozott új képen az eredeti sorozat minden részlete fellelhető a tárgyak összeségében; majdhogynem tökéletes lenyomata az akkori családi környezetnek. Így válik az összesűrített harminchat kocka egy esszenciális képpé.
Ezeket a családi fotókat nem sokszor nézzük meg igazán közelről, ezért Dóra 2×3 méteres formátumot választott a montázsolt képének, ami lehetőséget biztosít a részletek felfedezésére, illetve annak a bizonyos „nekünk is volt ilyen” érzés megélésére. A montázst közelebbről szemügyre véve az is kiderül, hogy fél tizenkettőkor készült a kép. Tovább szemlélve találunk két darab babát a lámpán, ami furcsa módon azt a hatást kelti, mintha egymásnak lennének kötözve. Ebben érezte Dóra anyukája és ikertestvére kapcsolatának szimbólumát. A képek részleteiben tehát annyi rejtett információ lapul, olyan részleteket ismerhetünk fel, ami elgondolkoztatja a nézőt, hogy a saját képeiben is mennyi rejtett információ lehet, amin eddig csak átpillantott.
A megvalósult installációban a nagyméretű montázs mellé még egy flipbook is társult, ami a zoomolás aktusát testesíti meg, tehát az irányított figyelmet hangsúlyozza. Dóra nagyon sokat beszélgetett a látogatókkal: „érdekes volt látni, milyen a viszonyuk a montázshoz a különböző embereknek.” Volt, akinek szimpla érdekesség volt a projekt és csodálkozott a tárgyak esztétikáján, de volt, aki pontosan tudott a képekhez kötődni és kialakult egy kapcsolódás a tárgyakon keresztül megélt emlékekhez.
// /
Katona Dóra idén végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia BA képzésén. Erasmus-félévét a Willem de Kooning Akadémián töltötte Rotterdamban.
