A készítés öröme – Sógor Sarolt „Kapcsolódások” kollekciója


A megmunkálásból, a tapintásból, a tárgyakkal való fizikai érintkezésünkből fakadó helyettesíthetetlen tapasztalatot hangsúlyozza Sógor Sarolt munkája. A kézi készítés, a craft érdekli – és az ehhez tapadó mesterségbeli tudás, ami a gépi tömegtermelés és a digitális kultúra korában egyre inkább elvékonyodik. A Kapcsolódások két tárgysorozatból és egy különálló műből áll,és legalább annyira szól a létrehozás folyamatáról, mint magukról az elkészült munkákról.


A tervező a manualitás és a taktilis tapasztalás kérdéseit vizsgálta abban az előzetes háttérkutatásban, amire a kollekció kivitelezése során is támaszkodott. Az emberi test és a tárgyi környezet egymást alakító kölcsönössége kerül itt középpontba; különösen az, amit a „bőrünkön érzünk” és nem az eszünkkel fogunk fel. A tárgyaknak különböző anyagminőségei vannak, kiterjedéssel, súllyal és hőmérséklettel bírnak, ha megkocogtatjuk őket, hangot adnak, ha közel hajolunk hozzájuk, megszagolhatjuk őket, ellenállnak vagy épp engedelmeskednek nekünk. A velük való testi érintkezésből rengeteg mindent megtudhatunk már azelőtt, hogy elkezdenénk reflektálni rájuk.

„A manuális munka rávilágít arra, hogy a fogalmi tudásunk nagy része taktilis tudáson alapul” – olvashatjuk a Kapcsolódások műleírásában.

A kollekció megtervezésénél Sarolt anyagtársításokból indult ki. Az első tárgysorozat fém és üveg szokatlan találkozásából jött létre, amiben a két anyag egymás karakterét domborítja ki. A másik tárgyegyüttes az emberi kéz és a tárgy viszonyával foglalkozik. Itt a tálforma bizonyult ideális választásnak, mivel ez funkciójában és alakjában is szorosan kapcsolódik a tenyérhez. A kollekció harmadik eleme szintén egy tál vagy edény, de az előzőekhez képest ez a darab nem a kézi érintés nyomait viseli magán, hanem három felnagyított tenyérvonalat jelenik meg rajta, amivel a tervező poétikusan elemeli a tárgyat az emberi kéz arányaitól.

„A készítési folyamat tudatos nyomon követésével figyeltem meg, miként váltakozik bennem az implicit tudás és explicit figyelem.”

A folyamatos, mindennapi gyorsulással szemben Sarolt hozzáállása egyfajta slow design szemléletet tükröz, amiben időt hagyunk magunknak és a dolgoknak. Az általa alkalmazott kézi lemezalakítás, felhúzás és a domborítás fizikailag és szellemileg is igénybe veszi az embert, miközben – a tervező elmondása szerint – meditációs és terápiás gyakorlatoként is működik. Végeredményben olyan tartós tárgyak születtek, amik erről az elmélyült folyamatról árulkodnak, és szavak nélkül képesek átemelni valami olyasmit ebbe a poszt-humánnak tűnő évezredbe, ami az emberi léptéket őrzi és talán egyidős a történelmünkkel.           

// /

A diplomamunka a MOME Ékszertervezés és fémművesség MA szakán született. Sógor Sarolt témavezetője Vági Flóra, konzulense David Huycke, szakdolgozati konzulense Veres Bálint volt. Részkivitelezőként közreműködött James Carcass.

Fotók: Balogh Attila (tárgysorozatok), Fodor Tünde (műhelyfotó), Sógor Sarolt (tenyértál)

Szerző: Schneider Ákos