2022. 09. 01. | Építészet

Intergenerációs megoldások a Mátyás téren

A család, mint társadalmi részrendszer fontos mintavételi közeg, melyet nem lehet a szociális, illetve pedagógiai intézmények tevékenységével teljes mértékben pótolni. Az emberi szocializáció fontos állomása a idősebb generációkkal való kapcsolatteremtés, amely napjainkra szinte teljesen eltűnt, vagy csak a kényszerszerűség szintjén maradt fent. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterszakos építészei erre a problémára reagáltak koncepcióikkal.

Kontextus

Egy budapesti, VIII. kerületi foghíjbeépítés volt a kiindulópont, melyben több intézménytípus használati metszéspontjait keresték a tervezők. A létesítmények egy idősek otthona, valamint egy óvoda összevonásából álltak össze. Ez az „intézményötvözés” egy olyan, egyre felkapottabb gondolaton alapszik, amely az idősgondozásra szorulók és az óvodás korú gyerekek közös, egymásra nagyon hasonlító tevékenységeit, illetve azonos mobilitási rádiuszukat kihasználva egy mindkét fél számára előnyös, tevékenységalapú kapcsolatot szorgalmaz.

Egy másik megoldásra váró probléma a megnövekedett autóforgalom, a felhízlalt utcák, a legtöbb utcát szegélyező parkolórengeteg jellemző hozadéka, hogy a terek „térfalait”, a lakóépületeket és irodákat, valamint az utcafronti üzlethelyiségeket elvágják a terektől, néhány átkelő és zavarbaejtően keskeny járda használatára kényszerítve a gyalogosforgalmat.

A városi közlekedés a legtöbb nagyvárosban a személygépkocsikhoz alkalmazkodik. A forgalmat megbénító, a levegő minőségét nagyban meghatározó közlekedési forma fenntarthatatlan, sokak számára teljesen felesleges és pazarló, káros kényelmi megoldás. A jelenlegi tendenciát csak megfelelő edukációval, illetve felelős, országszintű programokkal lehetne megállítani.

Külföldön számos példát találunk superblockokra, vagy a város bizonyos területeiből kitiltott autókra, amit megfelelő tömegközlekedéssel, illetve egyéb alternatív közlekedési megoldásokkal pótolnak.

Nagyon fontos kiemelni a városokon belüli kvázi-szegregált területek közelségét. A társadalmi kirekesztettségből, a rossz életkörülményekből adódó magas bűnelkövetési ráta, illetve a különböző olcsó, könnyen elérhető tudatmódosító szerek használata sajnálatos módon rombolja nemcsak a családi, de a szomszédsági és a kerületi viszonyokat, az együttélés minőségét. A megfelelő neveléshez és a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges „normák” elsajátításához több civil szervezet próbál asszisztálni. Jó példa erre a Mátyás téren működő Kesztyűgyár, ahol különböző közösségi programokkal és workshopokkal, koncertekkel igyekeznek minőségi időtöltést, illetve biztonságos közeget nyújtani a fiatalabb, szociálisan még nagyon sérülékeny generációnak. Habár az „utca embere” felé nyitó építészeti kezdeményezések politikai és hatósági akarat hiányában társadalmi hiányosságokat megoldani nem képesek, mégis komoly kihatással lehet a jövő gondolkodásmódjára.

Problémák és megoldások

Egy meglévő idősotthon (Olajág Idősotthon, Mátyás tér 6) hozzáépítése, valamint a területet körülölelő, különböző korok különböző építészeti szándékát jelző épületek tűzfalai közötti foghíjak „kitöltése” embertpróbáló feladatot jelentett. Ezt tovább nehezítette, hogy a nagyméretű budapesti telkek egyesítése mellett, az előttük lévő köztér fejlesztése is a kihívás része volt. A térhasználat fellendítésén kívül, a zöldterületek kiterjesztése, a sétálóutcák városmag fele történő megnyitása egy tájépítészeti koncepción belül kapcsolódott az épületek közötti, parkosított és/vagy burkolt beépítetlen felületekhez, és a létrejött épülettömegekhez. A telkek méretéből adódóan egyéb, az említett intézményekhez kapcsolható létesítmények kialakítására is volt lehetőség, amely minden terv sajátos programalkotásában mutatkozik meg.

Bitter Fruzsina vizsgálata a tervezési helyszín környezetére kiterjesztve egy olyan javaslatban fogalmazódott meg, melyben a Mátyás tér egy fontos kapcsolatteremtési platformmá válhatna. A teret a környező házak üzlethelyiségeivel egy közösségi tér- és programalapú térhálózattal fűzte össze. Mindez egy zárt és fedett-nyitott helyiségekkel rendelkező árkádsorban testesült meg, melyben a zöldterület megőrzése mellett alakulhatna ki kapcsolat a jelenleg szigorú határokkal elzárt gyalogos útvonalak között. Az intézményrendszert egy fő tengelyre szervezte, hogy a két szóbanforgó generáció számára könnyen elérhetőek legyenek a különböző funkciók. Az idősek otthona az északi, Mátyás tér felőli oldalra, az óvoda a Dankó utcai frontra került. A tér felől eső részen egyéb, az intézmény lakóit a városlakók életével összekötő kávézó, galéria és közösségi tér került kialakításra.

Az intenzív kapcsolatra való törekvés a óvoda körbefutó folyosós kialakításában is visszatükröződik. A spontán és szervezett találkozásra lehetőséget nyújtó terek főként foglalkoztatók és kerthelyiségek. A térszervezés legfőbb eleme pedig a privát, félprivát és publikus terek megfelelő kialakítása, elhelyezkedése és mérete, valamint az ezek közti kapcsolatok következetes megtervezése.

Dresch Anna koncepciójának legfőbb alapvetése a magánfunkciók elemelése a városi szférától. A hagyományos zártsorú beépítés helyett – amely a legtöbb budapesti „térfal” jellemzője – egy olyan megoldást választott, melyben a rendelkezésre álló telkek egybeolvadhatnak a Mátyás térrel a meglévő zöldterület expanziójaként. A superblock elmélet előkutatásában is nagy szerepet kapott, mindkettejük tervében fontos szervezőelemmé vált. Az elszórtan megtalálható kis kiterjedésű parkok intelligens bővítésével vagy összekapcsolásával a lombkoronaszinten élő madarak és egyéb élőlények életterének növelésével, a városokban is lehetővé válhatna egy diverzebb élettér kialakítása.

Az elemelésnek megfelelően az épületek tagolása főként vertikálisan történt. A meglévő idősek otthona épületének szélességében egy kétszintes tömeg húzódik, amelyben egy új városi uszoda kapna helyet. Az óvoda épülete „lepényként” ül rá a parkra, és ebből bújik elő az idősek otthona lakófunkcióját ellátó torony.

Fazakas Imola a Mátyás tér áttervezése során nagy figyelmet fektetett arra, hogy a különböző generációk egyaránt izgalmasnak találják a végkifejletet. Az új teret egy „többsávos” rendszerre ültette, melynek közepén egy hatalmas zöldfelület található. A programalkotásában a kerület történelmére jellemző sokszínű földszinti üzletvilág örökségeként, a kihasználatlan, leromlott állapotú üzlethelyiségeket vállalkozók, művészek és kisiparosok tölthetnék fel. A bevonzott kulturális tőke mellett a látogatottság, és a közbiztonság szintje is emelkedhetne.

Az előkutatásából származó benyomásokra alapozva a fő intézmények jelentős funkcióit egy, az utcaszinttől elemelt „kertbe” helyezte. Az idősek privát tereit elkülönítette, hogy az óvodásokkal való közös időtöltés személyes választás kérdése maradjon. Az óvoda játszóudvara, a csoportszobák, a 3. szinten elhelyezett játszóház és tornaszoba kialakításának köszönhetően a hátrányos helyzetből érkező gyerekek számára nem csak a tanulást jelenthetik, de menedéket is nyújthatnak az otthoni gondok elől. Az idősek otthonában különböző életformákat és kiszolgáltatottsági szinteket vett figyelembe, így az önellátó vagy ellátásra szoruló lakók mellett a demenciával küzdő időseknek is adottak a körülmények. Az emelt funkciók alatti szinten egy közösségi kertet – passzázst – alakított ki, amely a városlakók számára is elérhető. Ezzel egy olyan publikus teret hozott létre, amelynek funkciói színesítik a kerület lakói, és az idelátogatók mindennapjait.

Formanek Liza tervében az életterek olyan szintű kialakítására törekedett, melyben az idős lakóközösség elszigetelődése oldottá válhat, a kiegészítő funkciókkal pedig többgenerációs kapcsolatok kibontakozását teheti lehetővé. Az izoláltság csökkentése és az aktív programok, a tevékenységalapú elfoglaltság fontos része az egészségmegőrzésnek, melyhez nagy segítséget nyújthat egy, az idősotthonhoz szervesen kapcsolódó üvegház.

Egy zsúfolt városi környezetben kifejezetten előnyös menedék lehet, mely programszintű elfoglaltságot nyújtva képez egy átmeneti zónát a Mátyás tér és a privát lakófunkciót ellátó épülettömeg között. Mivel a tevékenységek akár a járókelők által is megfigyelhető folyamatokká válnak, így lehetőséget adhatnak az idősek társadalomban elfoglalt helyének újrapozícionálására.

Hegyi Fanni fő célkitűzése a meglévő városfunkciók kiegészítése, illetve egy telekintegrációs megoldás volt, amely elősegítheti a környék superblockká válását. Ezáltal „hozott” lehetőségként szociális lakásokat alakított ki művészek számára, valamint ehhez kapcsolódóan workshop helyiségeket. Ezzel a régi, rossz téri adottságokkal rendelkező Olajág Idősotthon egyfajta közösségi központtá alakult. A blokkot szegélyező utcák felőli megnyitások is fontos szerepet kaptak.

A Mátyás téren található zöldterületek így képesek az újonnan létrejött intézményeket körülvevő parkosítással összekapcsolódni, miközben minden létesítménynek megmarad a saját, „privát” kertje. Az idősek otthona és óvoda funkció mellett mint összekapcsoló elem, egy uszoda került kialakításra, melyben az idősgondozásban résztvevők, az óvodások, illetve a környékről érkezők biztonságos körülmények között, jól szeparálható, de a találkozások spontán mivoltát is magában hordozó módon tudnak kapcsolatot teremteni. Az épülettömegek elhelyezése egy sajátos alaprajzi elrendezést követ, alkalmazkodva a környező épületek tűzfalaihoz, ugyanakkor nem szokványos teresedésekkel alakít ki új közösségi felületeket.

Krusinszky Kitti koncepciójának legfontosabb állítása a megadott program szociális lakhatással való kiegészítése volt. Ezzel reflektálva a nyolcadik kerület lakás- és munkahelyhiányára. A szociális lakásokban a környék rászorulóit szállásolta el elsősorban, lehetőséget teremtve arra, hogy részesei legyenek az idősgondozásnak, vagy akár a gyerekek mindennapjainak. Az épületek földszintjein az utcáról megközelíthető publikus funkciókat helyezte el, mint a gyermekmegőrző, a kávézó és workshop tér.

Nagy hangsúlyt fektetett továbbá az idősek otthona és az óvoda kapcsolatára, így egy tornateremmel kötötte össze a két épületet, amit mindkét korosztály egyaránt használhat. Az óvoda terei izgatták a legjobban a félév során; úgy alakította ki a folyosókat és a csoportszobákat, hogy izgalmas téri helyzetek, különböző átlátások alakuljanak ki, ezzel kezdeményezve a kommunikációt a generációk között. A tervezési területet két fő udvarra bontotta. A belső, elzártabb kertet az óvodásoknak tervezte, míg a park oldaláról félprivát módon, az idősek és a szociális lakások lakóinak használatára.

Páll Áron a funkciókat külön-külön épületekbe, a tervezési terület peremeire helyezte, és az egymástól való elkülönítettség miatt létre tudott jönni egy belső kert, ami a koncepció legfőbb szervezője. A nagy belső udvar a külvilág kirekesztésével biztosít nyugodt környezetet az idősek és az óvodások számára. A két generáció a kertben és az épületekben közös foglalkozásokon találkozhatnak egymással.

A fő alapvetéseken kívül még olyan funkciók kerültek az épületekbe, amik a környék rehabilitációját segítik. A galéria és műteremház a Kesztyűgyárral kiegészülve, a Mátyás tér forgalmát növelve további vendéglátóegységeket, közösségi tereket vonzhatna be, növelve a minőségi kikapcsolódási és szórakozási lehetőségek számát. A játszóház pedig a Magdolnanegyedben élő gyerekeknek biztosítana felügyelt, biztonságos időtöltést.

Szabolcs Kira a tervezési helyszínt két fő részre osztotta; két irányból nyitott árkádos városi közteret műhelyekkel és fedett-nyitott terekkel, valamint erre merőlegesen három épületet tervezett. Egy, a város számara is elérhető sportközpontot, óvodát és egy idősotthont. Ezek három különböző rendeltetésű belső udvarra osztják a telket. Egy játszóudvarra, egy, az óvoda és az otthon között elhelyezkedő veteményesre, ahol az idősek tevékenységalapú kapcsolatot teremthetnek az óvodásokkal, valamint egy privát, elvonulásra alkalmas kertre az idősotthonban lakók számára.

A lakószobák egyenrangú helyiségekként, a belvárosban ritkaságszámba menő megoldással mind kertre néznek, amivel nyugodt és barátságos környezetet teremtenek a felhasználók számára. Az egyértelmű közlekedési útvonalak pedig nagy segítséget nyújtanak a tájékozódásban az idősgondozásban részvevőknek, a dolgozóknak és a gyerekeknek egyaránt.

Zachár Dorottya alapvetése egy barátságos, emberi lépték megtalálása volt, melyben ismerős, de nem szokványos épületkaraktereket egyesített három fő funkcióban. Az idősek otthona és az óvoda mellett a Dankó utca felől egy zeneiskola határolja a telekcsoportot. A kapcsolatokat jól szeparálható, de a spontán találkozásnak teret adó módon alakította ki, amellyel lehetőséget adna a különböző közös programok gördülékeny szervezésére, lebonyolítására.

A zöldfelületek maximalizálására az egyes intézmények privát kerteket, valamint egy közös, minden épületből könnyedén elérhető, közös használatú udvart kaptak. A különböző mozgásformákra lehetőséget adó tájépítészeti koncepciója olyan megoldás, amely mindkét generáció számára kifejezetten fontos a fejlődéshez, egészségmegőrzéshez.