2022. 09. 14. | Fotó

Modernkori Wunderkammer szarvasbogárral és hegesztő maszkkal

„Annak mintájára, ahogy a földgolyót »Isten Kunstkammer-ének« tekintették, a gyűjtő is »világot teremtett házában, jobban mondva múzeumában; világot, vagyis minden különleges dolgok mikrokozmoszát és kompendiumát« (…) ” (Pierre Borel)

Wunderkammer, vagyis csodakamra. Egy olyan helyiség, tér vagy bútordarab, ahol különleges tárgyak, művészeti alkotások gyűjteményével kerülünk szembe. A Kunstkabinett, a Kunstkammer, illetve a Wunderkammer elnevezések a német, míg a Cabinets of Curiosities, a Cabinets of Wonder vagy a wonder-rooms kifejezések az angolszász nyelvterületen terjedtek el a tizenhatodik századtól kezdve. Bármelyik megnevezést is használjuk, a lényeg: egy kivételes és megismételhetetlen szelekcióval kerülünk kapcsolatba, amely a maga sajátos módján mesél a gyűjtő művészetről (s tágabb értelemben: a világról) alkotott felfogásáról.

Liszkay Lilla fotográfus egyszerre tudatos és zsigeri módon, játékosan építi saját gyűjteményét: nemcsak a természetből, más művészektől, régi és új gyűjteményekből szelektál, hanem aktív alkotóként – a fotográfia eszközrendszerén túlmutatóan – maga is alakítja saját, nagyon is személyes hangvételű kollekcióját. A TELEP Galéria falain, tárlóiban és posztamensein olyan kép- és tárgycsoportokkal találkozhatunk, amelyek a Wunderkammer műfajának elválaszthatatlan részét képezik, ilyenek például a maszkok, koponyák, botanikai és zoológiai illusztrációk, természetben talált képződmények, illetve a különféle épített, mechanikus szerkezetek. A fotográfus „házi univerzumában” jól megfér egymás mellett a tükörrel kombinált hegesztőmaszk, az arany színűre festett szarvasbogár és a szarvasagancsra emlékeztető uszadékfa is – ezek a „műkincsek” nemcsak tárgyi mivoltukban konzerválódnak, de Liszkay Lilla beavatkozásának köszönhetően a fotó médiumán keresztül is megőrződnek az utókornak.

Liszkay Lilla most egy rövid ideig a TELEP Galéria terébe költözteti személyes Wunderkammerét, ahol különleges tárgyak és képek kerülnek egymással kapcsolatba. Ahogy az egykori csodakamrák sem csupán a kontempláció és a szórakoztatás, hanem az edukáció, az információszerzés eszközei is voltak, úgy Liszkay válogatásának köszönhetően nemcsak a gyűjtő személyes ízlésébe nyerhetünk betekintést, de segítségével rácsodálkozhatunk arra a bennünket körülvevő jelenségre (nevezzük akár nagyvilágnak vagy makrokozmosznak), ami a maga komplexitásával, ellentmondásosságával, rútságával és szépségével egyidejűleg emlékeztet bennünket a folytonos változásra, a dolgok múlandóságára, és saját halandó természetünkre.