Op-art és fenntartható divat találkozása – Gulya Nóra ruhakollekciója
Gulya Nóra Illusion névre hallgató diplomakollekciója egyéni módon jeleníti meg az ismert op-art mintákat. A Victor Vasarely által inspirált munkák szintén optikai illúziót hoznak létre – csak épp a textiltervezés eszközeivel. Ezen felül a projektnek van egy allegorikus jelentése: az illúzió arra hívja fel a figyelmünket, hogy a divatmárkák nagy része nem teszi átláthatóvá azokat a folyamatokat, amik megelőzik egy termék piacra kerülését.
Nóra választása azért esett Vasarelyre és az op-artra, mert inspirációs forrásként lehetőséget adott a színekkel és mintákkal való izgalmas kísérletezésre, ráadásul Vasarely számos kárpitművet is készített, ilyen értelemben az op-art és a textil nem állnak messze egymástól. A kezdeti kísérletezésnél egy síkkötőgép és egy számítógépes program segítségével alkotott anyagmintákat, ami – Nóra elmondása szerint – a gyakorlatban sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint azt korábban gondolta.
„Az egyik módszerem az volt, hogy Vasarely képeit szétdaraboltam, megmásítottam, átdolgoztam, majd soroltam. A másik esetben néhány vizespohár segítségével optikai illúziókat teremtettem, majd ezek alapján rajzoltam meg a mintáimat. A legnagyobb kihívás az volt, hogy az illúziók minél jobban tudjanak érvényesülni az öltözékeken. Nehéz volt előre megjósolni, mert volt olyan minta, ami kis próbakötésen és tervben is jól működött, de lekötve már egyáltalán nem.”
A kollekció színharmóniái nemcsak a Vasarely-képek hangulatát idézik meg, hanem aktualizálják is a művész munkáit. Az erős színhasználat célja a figyelemfelhívás, ami az egész kollekció koncepciója is egyben. A minták plusz teret és mélységet kölcsönöznek a ruháknak, már csak azért is, mert a ruhadarabok viselés során formálódnak, mozognak, megelevenednek, ezzel végképp felerősítik a vibráló, illuzorikus jelleget.
Nóra a projekthez kapcsolódó szakdolgozatában a divatipar azon problémáját tárgyalja, miszerint sok – leginkább fast fashion – márka nem teszi átláthatóvá az előállítási folyamatát, holott ez lenne az etikus és fenntartható divat alapja. Amíg a márkák működése nem transzparens, addig képesek a vásárlókat megvezetni egy olyan képpel, ami korántsem fedi le a valóságot, így tartanak minket az illúzióban.
„Jó példa a greenwashing, ami egyre több fast fashion márkára jellemző. Ez annyit jelent, hogy megpróbálják a termékeiket fenntarthatóbbnak mutatni hamis vagy megtévesztő információközléssel. Mostanában a fenntarthatóság is trend lett, amit a fast fashion márkák próbálnak lekövetni, de működésükből adódóan náluk ez lehetetlen.”
A ruhákat kiegészíti egy táskakollekció, amelynek darabjai egy izgalmas rétegező technikával készültek, így a felületi nyílásokon keresztül kivillanak az alsó réteg színei. A kiegészítők a ruhák ellentéteit képezik abból a szempontból, hogy itt nincs már illúzió, a táskák ténylegesen a háromdimenziós térben jönnek létre, már nemcsak egy optikai csalódás teszi plasztikussá és mozgóvá őket, hanem valós formájuk is.
// /
Nóra további munkáit Instagram-oldalán éritek el
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Divat és textiltervezés BA szakán készült, konzulense Bráda Judit, szakdolgozati konzulense pedig Szeles Nóra volt
A diplomakollekció megjelent a Terike from Budapest első divatbemutatóján, amit az A38 hajó Zene x Látvány keretében szerveztek
