Láthatóvá tenni a láthatatlant – A II. János Pál pápa tér a sétatudomány tükrében
A sürgős teendőinkkel és a telefonunkra letöltött különböző térképalkalmazásokkal felvértezve nap mint nap úgy rohanunk át a városon, hogy szinte csak a gyalogos lámpáknál állunk meg – vagy épp ott sem. Ebben a végletekig felgyorsult tempóban szinte el is felejtjük, hogy a kattogó villamos ablakában egymásba mosódó utcák, terek és épületsorok mind fontos társadalmi viszonyokról árulkodnak.
Az épített környezetünk tudatos, analitikus megfigyelésére fejlesztette ki az 1980-as években a svájci szociológus és közgazdász, Lucius Burckhardt a promenadológiát, más szóval a sétatudományt. A szociológiai és várostervezési elméleteken alapuló módszertan lényege, hogy a tervezést a gyalogosan közlekedő ember szemszögéből közelíti meg, miközben rávilágít arra, hogy az elmélyült, gyakorlati tudás nélkülözhetetlen a funkcióját valóban betöltő design létrehozásához. Erre az emberközpontú gondolatiságra építette az öt fiatal szakemberből álló girlscanscan kollektíva a Promenadológia alapszak (Láthatatlan design séta) című programját, amely során a II. János Pál pápa teret, mint egy számos, egymásra ható elemből álló, összetett rendszert ismerhettük meg.
Sétánk első állomásánál külön figyelmet szenteltünk a tér és a Népszínház utca keresztmetszetét felosztó zebracsordának. Az átkelők bonyolult, pókhálószerű felfestése miatt akár percekbe is telhet átjutni a szemben nyíló Nagy Fuvaros utcához, miközben a rövid zöld jelzések alatt sokszor futva, a türelmetlenebb autósok dudaszavától kísérve kell megtenni az utolsó lépéseket. Ugyan városlakókként megtanulunk együtt élni ezekkel a kényelmetlenségekkel, de vajon viszonyulhatunk-e másként hozzájuk? Példaként Burckhardt egyik tanítványa, Gerhard Lang német művész került szóba, aki a gépjárműforgalom igényeire szabott átkelők problémájára hívta fel a figyelmet 1993-as The Mobile Zebra Crossing akciójával. A németországi Kassel városában szervezett megmozduláson 600 résztvevővel közösen egy 30 méter hosszú zebra-szőnyeget terítettek ki az utcák azon szakaszára, ahol gyalogos szempontból sokkal értelemszerűbbnek tűnt az áthaladás. Az éleslátó közösségi projekt ma is érvényes kritikát fogalmaz meg a gyalogos szempontból logikátlan várostervezéssel kapcsolatban.
Gerhard Lang, Der Mobile Zebrastreifen (1993)
Térbejárásunk során felmerült egy másik fontos burckhardti gondolat is. A város egy adott helyszínének működése csak az ott található épületek, szolgáltatások (boltok, megállók) és az ezeket használó emberek összefüggő rendszereként érhető meg. Burckhardt szerint a designnak túl kell mutatnia azon, hogy egy ilyen struktúra egyik elemével kapcsolatos problémát csak önmagában vizsgáljon és helyi érzéstelenítésként, kizárólag arra adjon egy lehetséges – általában innovatív tárgy formájában megvalósuló – választ. Ehelyett a designt értelmezhetjük úgy is, mint azt a szabad szemmel elsőre láthatatlan rendszert, amelyben a már meglévő elemek egymáshoz való viszonyát alakítjuk. A sétatudomány pedig ezeket a viszonyokat emeli ki és teszi átláthatóvá: így a II. János Pál pápa teret is a beültetett növények, az itt élő vagy itt sétáltatott állatok, az erre járó, a parkot relaxációs célból csak ritkán használó, így „láthatatlan” emberek és a mindezt közre fogó épületek komplex rendszereként értelmeztük.
Ez utóbbi kategóriának kiemelt szerep jut a tér szerkezete, látképe és főként történelmi emlékezete szempontjából. A déli oldalon elhelyezkedő egyedi, sávos beépítésű OTI-házak még a funkcionalista modernizmus példái, a nyugati részen nyújtózkodó toronyházakat pedig már a 60-as évek tömeges lakásépítései során emelték. Azonban talán a kibelezett, bontásra váró régi MSZMP, később MSZP székház túlterhelt emlékezete nyomja rá a térre legerősebben a bélyegét, az 1956-hoz kapcsolódó kollektív trauma pedig nagyban megnehezíti az épület és közvetlen környékének rehabilitációját. A sétánkon felmerült Offra Flóra, a MOME Építőművész mesterszakán 2022-ben végzett hallgató diplomamunkája, ami arra tesz kísérletet, hogy új funkciót adjon ennek a problematikus helyszínnek. Ahogy a térbejárásunkon is elhangzott, a Freeszfe Egyesület bizonytalan időintervallumra ide tervezett bázisa kiemeli a némaságból az épület emlékezetét, ezáltal pedig láthatóvá, megfoghatóvá teszi az általa szimbolizált problémákat.
A girlscanscan programja a mindennapi felhasználónak releváns szemszögből helyezte új megvilágításba Budapest egy kevéssé értékelt, azonban annál izgalmasabb szeletét. A sétatudomány módszertana pedig rámutat arra, amit hajlamosak vagyunk társadalmi szinten elfelejteni: nem csak passzív befogadók vagyunk a városszövetbe rejtve, hanem aktívan alakítjuk azt – már a jelenlétünkkel is.
// /
A Promenadológia alapszak (Láthatatlan design séta) a girlscanscan kollektíva (tagjai: Bánszegi Bíborka, Bakucz Júlia, Kammermann Lilla és Varga Lilla Luca) és a Kastner Kommunity szervezésében a Budapest Design Week keretében valósult meg 2022. október 7-én és 8-án.
A girlscanscan tevékenységét itt követhetitek
