2022. 11. 15. | Fotó

A riporttól a filozofikus fotográfiáig – Dezső Tamás portfóliója

A Fókusz és Távolság egy több éve futó beszélgetéssorozat a Capa Központban, aminek a keretében kortárs magyar fotográfusok pályafutásáról, életviteléről, ars poeticájáról tudhatunk meg többet. Október 12-én Dezső Tamás osztott meg részleteket munkásságáról. A beszélgetés középpontjában két nagyszabású projekt állt: a Feljegyzések egy epilógushoz (2010-2015) című könyve, mely egy éveken át, Romániában készült dokumentarista anyag, illetve a Capa Központban december végéig megtekinthető kiállítása, a Hipotézis: Levél minden.

Dezső Tamás: Sections (2016-2022, Capa Központ), a háttérben a Forest (2018) és az All the Molds Crack (2022) c. munkák

Dezső Tamás nagy ívet járt be eddigi pályája során, a műfajok változtak és keveredtek, többször fel is hagyott a fotográfiával, valamilyen módon mégis mindig visszatért hozzá. Jelenlegi alkotásai egyre inkább a képzőművészet irányába mutatnak, ám a fotografikus eszközök továbbra is fontos szerepet játszanak bennük. Már gyerekkorától kezdve kialakult az érdeklődése a művészetek iránt, nem hagyták hidegen a szociálisan érzékeny témák, és saját alkotásaiban is a különböző helyszínek, a tér és az egyének kapcsolata foglalkoztatja igazán.

Három évet dolgozott a Magyar Hírlapnál fotóriporterként, ezek az évek nagyrészt azonban kimerültek a focimeccsekben és parlamenti tudósításokban, így ez a három év hamar kiábrándultságot hozott számára. Környezetváltozásra lett volna szükség, utazásokra, például külföldi tudósításokon keresztül, de ekkoriban már csökkenőben volt a magazinok iránti érdeklődés, így a rendelkezésre álló támogatás is. A különböző anyagok elkészítésére egy-egy hét állt volna rendelkezésre, amennyi idő alatt megérkezni sem lehet igazán az úti célra.

Dezső Tamás: Here, anywhere (2009-2012)

2009-ben váltott digitális, középformátumú fényképezőgépre és kezdett el saját, autonóm munkákon dolgozni. A riporterség után ez a fajta attitűd üdítő lassúsággal járt, teljesen más fotográfusi jelenlétet kívánt. Már egy magyarországi fotósorozatában (Itt, bárhol) is a kortárs, kelet-európai pusztulás megértése foglalkoztatta, ami az említett Feljegyzések egy epilógushoz című projektben bontakozott ki teljes egészében. Ebben Románia eldugott területeire vezet minket, ahol a hagyományok és a huszadik századi erőltetett iparosítás maradványai egymással párhuzamosan emésztődnek fel.

Dezső Tamás: Notes for an Epilogue (2010-2015)

Kiemelt szerepet kap az ikonikusság, a pontosság, melyben segítségére volt gyermekkorából adódóan egyfajta „képzőművészeti tudatalatti”, a rendelkezésre álló idő mennyisége és Szablyár Eszter újságírónő, aki a képekhez tartozó történeteket írta. Az egyes fotográfiák letisztultak, a tél ezüstössége és azonos tónusai csalódottságot, elvágyódást sugallnak. Műfaját tekintve alapvetően dokumentarizmusról van szó, de amellett, hogy a sorozat a realitást rögzíti, mégis egy koncepció mentén halad; a hanyatló, hideg táj az alkotó saját belső világának allegóriájává is válik.

Dezső Tamás: inderwelt (2021-2022)

A tér mellett érdeklődésének másik pólusát az idő jelenti, ezen belül is a különböző idősíkok, azok párhuzamos haladása és múlása. Figyelmét egy megélt súlyos betegség, illetve filozófiai olvasmányélményei terelték ebbe az irányba. A jelenlegi kiállítás nyitóképe (inderwelt) is egy heideggeri gondolat kritikája. A mű címe Heidegger In-der-Welt-sein (világban-benne-lét) elgondolásán alapul, és egyfajta világba vetettséget sugall. A kép szabad szemmel nem látható, mindössze egy napig élő bogarakat állít elénk méteres nagyságban. A metszetként konzervált lényeket kozmikus térbe helyezi, középen egy tükör felszínű meteordarabbal, melyben a néző saját tükörképét láthatja, ezáltal a megfigyelőből maga válik a megfigyelés tárgyává. Az inderwelt ezzel igyekszik ellene menni Heidegger teljes mértékben emberközpontú filozófiájának, miszerint „a kőnek nincs világa, az állaté szegényes, az ember világteremtő”.

Dezső Tamás: Garden (afterimage) (részlet, 2017-2022)

Ez a felfogás végigvonul a kiállítás egészén, fő felvetése pedig Goethe szavaival cseng egybe: minden levél, ‘mely szerint egyszerűségében minden egylényegű. A Kert című képek negatívba fordított világa kiterül, a mélység eltűnik az árnyékok nélkül, a vizsgálódás szempontjai eltolódnak, a formák dominálnak. Kaotikus, idegen látványt nyújt az alapvetően biztonságos, keretezett, ház és vadon közötti átmeneti tér.

Dezső Tamás: Variations on the Self (2018-2022, Capa Központ)

A Variations on the Self című alkotás a fő falon kapott helyet, és Dezső Tamás leginkább nagyrabecsült gondolkodója, Wittgenstein arcmásán keresztül próbálja feszegetni a kérdést, miszerint hogyan is maradhatunk ugyanazok a személyek születésünk és halálunk között; változatlan-e a lényegünk a formálódás során.

Emellett a művek számos egyéb kérdést is felvetnek: például, hogy a tüske mint a „növényi önvédelem” eszköze feltételezi-e az önt. De olyan témák is érdeklik az alkotót, mint a növények számunkra különös időszámítása, ciklikussága, fény felé törése; a pas de tête, a fejnélküléség állapota; vagy a helyváltoztatásra való képtelenségből adódó „világba vetettség”. A Hipotézis: Minden levél már távolodik a fotográfiától, mégsem engedi el azt teljesen; ötvözi képzőművészettel, installációkkal, amit koherens egésszé fűz össze a filozófiai háttér.