Szavatosságukat vesztett ideák – Olajos Ilka portfóliója
A mai társadalom minden oldalról kihívás elé állítja értékeinket. Az emberek kész identitásokat kapnak a médiától, a feletteseiktől, a kulturális köreiktől. Olajos Ilka munkásságában megfigyelhető egyfajta kívülállás, amivel arra késztet minket is, hogy lépjünk egyet hátra, és tudatosan erősítsük meg vagy változtassunk meggyőződéseinken. Műemlékek, nemzeti ünnepek és monolit panelházak – Olajos Ilka képei arra mutatnak rá, hogyan válhatnak a befolyásoló ideálok reflexió tárgyává, ha ütköztetjük őket a valóságunkkal.
Oblivion
Régi hőseinket elnyeli a háború ködje: vajon piedesztálra állíthatjuk-e még őket? Van-e lehetőségünk arra, hogy a jelenlegi normáink alapján válogassunk erényeik közül, miközben figyelmen kívül hagyjuk hiányosságaikat? Ahogy a gyarmati történelemmel rendelkező államokban emlékműveket látunk ledőlni, Ilka Oblivion sorozata is egyszerre érzékelteti ezeknek a szobroknak az állandóságát és feléjük állandóan változó hozzáállásunkat.
A különböző nézetek egymásra rétegződése miatt bizonytalan kontúrok és meghatározatlan formák váltják fel a szilárd nézőpontot. Bizonytalan a szemlélő számára a perspektíva, ezért a képek nem a megfigyelhető valóságon alapulnak. Felismerjük a helyszínt és a témát, de festői, grafikai textúrákként értelmezzük, mintha egy vékony fátylon keresztül néznénk. Ezeken a képeken a homályos sziluettek a felcserélhető hősök helyét jelölik. Nap mint nap elhaladunk az emlékművek mellett az utcákon és a parkokban, de ritkán ismerjük fel őket, és ritkán elmélkedünk azokon az áldozatokon, akiket ezek az emlékművek megörökítenek.
Warszawa, 2022. nov. 1.
A társadalmi diskurzus polarizálódása politikai eszközökké silányítja régi hőseinket, akik így gyakran ki vannak téve a revizionizmusnak. A nemzeti mítoszokban mélyen gyökerező körökben a történelmi hősök felértékelődnek, és jól körülhatárolt kereteken belül élénken emlékeznek rájuk. Ebben a varsói sorozatában Ilka a nagytotált részesíti előnyben egy portré kivételével, ami egy zászlómintás maszkot viselő férfit ábrázol. Ez a nézőpont és a kompozíciós választások lehetővé teszik, hogy meglássuk a képek idioszinkráziáit, amelyek az általunk ismert nacionalista gyűlések feszült csendéleteivé teszik őket. A fáklyák, a füst, a piros-fehér kendő, a barikádok veszélyérzetet keltenek. Ez a feszültség lehet hősies – a forradalmi festmények hagyományaihoz hasonlóan – vagy a néző előítéletei alapján megfélemlítő.
Lakótelep másképp
Ilka Lakótelep másképp című sorozatában a lakások szigorú szögletes formái adják az alapot konstruktivista kompozíciókhoz. A legjobban azok működnek, amelyek egyenletes színmezőkkel rendelkeznek, így sík színkompozíciókként is értelmezhetőek. A hosszú fókuszú lencsék használata ezeknél a képeknél axonometrikussá teszik az épületeket, ahogyan azok a tervrajzokon is megjelennének. Ráadásul a perspektivikus összetartás hiánya miatt az épületek léptéke el van rejtve, így már-már babaházak benyomását keltik. Az építészeti terek éles, tapintható valóságukban jelennek meg, pontosak és jól meghatározottak. A szigorú geometriai kompozíciók kollázsszerű megjelenést kölcsönöznek több képnek is. Nem csoda, hogy Ilka egyes fotóit kivágással és beillesztéssel tényleges kollázsokba integrálta.
Az épületek építészeti víziója mögött meghúzódó idealizmus már teljesen kiveszett a mai közgondolkodásból. A modern anyagokból mindenkinek lakást biztosító infrastruktúra eszménye emberi testek tárolására alkalmas szűk terek halmazává vált. Ezek az épületek mementói a lakhatás szocialista víziójának és a portrékon ábrázolt lakosok valóságos életének.
// /
Olajos Ilka 2022-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia MA szakán. „Lakótelep másképp” című mestermunkájának témavezetője Gulyás Miklós, konzulense Kudász Gábor Arion, szakdolgozati konzulense Haba Péter volt.
Ilka honlapja itt, Instagramja itt érhető el.
