2023. 02. 27. | Design

„Egy megvalósult álom, hogy teljes mértékben a hivatásomnak élhetek” – Interjú Góg Angélával

Proust és a teába mártogatott madeleine esete óta számos kutatás foglalkozott már a szaglás és ízlelés emlékek felidézésében betöltött szerepével. Góg Angéla food designer az étkezés és emlékezés viszonyrendszerét egy olyan sajátos, formatervezői attitűddel közelíti meg, amelyben az ízélmények mellett a megtapasztalás körülményei – a közös étkezés rituáléjának lépésein át egészen az általunk körülült asztal vagy a tálalóedények formájáig – szintén kulcsszerepet játszanak. A tervező tanulmányai és az általa vezetett kurzusok után ezúttal a Tárgyalkotás MA szak vezetőjeként tér vissza a MOME falai közé. Ennek apropóján kérdeztük őt korábbi és aktuális munkáiról és a képzéssel kapcsolatos terveiről.

2015-ben diplomáztál a MOME Formatervezés mesterszakán az Emlékek cukrászdája című projekteddel, amiben az ízlelés és az emlékezés összefüggéseit vizsgáltad. Talán elmondható, hogy a formatervezésben egy igen sajátos választás az élelmiszer médiumként való felhasználása. Hogyan jutottál el a food designhoz?

Tanulmányaim során elsőként az emocionális design és a tárgyainkkal való kapcsolatunk kezdett el foglalkoztatni. Azt a hatást szerettem volna felfedezni, amit egy tárgy válthat ki belőlünk – ahogy képesek vagyunk kötődni hozzá és ahogy kommunikálunk általa. Az étkezés és a gasztronómia területét is izgalmasnak találtam, de inkább az ízélményekhez kötődő emlékek és a tárgyakhoz való viszonyunk működése közötti hasonlóság kezdett érdekelni, ami mentén végül eljutottam a food designhoz. Szakdolgozatomban is az ételek tervezhetőségének bizonyítását kíséreltem meg párhuzamba állítani a formatervezői gondolkodásmóddal. A tematikus tálalás eltérő szituációkban való használatát pedig már a diploma kutatásomat megelőzően is rendkívül érdekesnek találtam, de igazán csak azt követően bontottam ki azt a sajátos módszertant, amit a mai napig használok és fejlesztek annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudjam átadni az üzeneteimet.

A 2020-ban megvédett doktori kutatásodhoz tartozó A jövő asztala című projektedben az étkezés és emlékezés viszonyrendszerét már egy olyan disztópikus, azonban sajnos egyre beláthatóbb jövőképen keresztül vizsgálod, amiben nem biztos, hogy hozzáférhetünk majd az étkezésünket ma meghatározó élelmiszerekhez. A számunkra fontos ételek szárításával és archívumba rendezésével felkínálod az egyéni íz-élményeink megőrzésének lehetőségét. Mit gondolsz, hogyan határozhatja meg ma a food design a jövő generációinak étkezéssel való kapcsolatát?

Nem csak a következő generáció számára van hatása a food designnak. Ez a fajta gondolkodásmód és tervezési szemlélet épp az aktualitásról és az interaktivitásról szól. Fontos számomra, hogy olyan kérdésekre keressem a választ, olyan témákat kutassak, amik mindenki számára fontosak lehetnek. Az emlékezés vizsgálata és ízemlékeink gyűjtése épp olyan releváns és aktuális, mint a jövőnk étkezési lehetőségei. A jövőkutatás egy kimondhatatlanul izgalmas terület, ahol fontos kérdésként szerepel az étkezési kultúránk átalakulása is. Mindenképp változtatásra vagyunk kényszerítve és egyértelműen differenciálódnak a minket követő generációk lehetőségei, de hiszem, hogy ebben számos izgalmas út is lehetséges. Nem csupán a lemondásról és az elvesztésről szól mindez, hanem az új kísérletekről és ízekről is.

Kísérleteivel az étkezés jövőjét formálja a tudományt, művészetet és gasztronómiát egyesítő ONYX Alkotó Közösség is, amelynek művészeti vezetője vagy. Designerként mit jelent neked a különböző diszciplínákkal foglalkozó szakember-gárdával való közös munka?

Hihetetlen izgalmas és egyben nagy feladat is a különböző tudományterületek összekapcsolása és összehangolása. Korábbi munkáim során is számos szakemberrel dolgoztam együtt, mert úgy gondolom, hogy csak így vagyunk képesek igazán maradandót alkotni. Épp ezért szuper érzés, hogy az Alkotói Közösség tagjaként egy közös célért tevékenykedünk nap mint nap, az alkotótársaim pedig az egyéni fejlődésemet is segítik. Egy megvalósult álom, hogy teljes mértékben a hivatásomnak élhetek és olyan dolgokról gondolkozhatok, amik boldoggá tesznek. Tervezőként nagyon megható, hogy estéről-estére megtapasztalhatom, amit létrehoztunk – a tárgyaimon tálaljuk ételeinket, miközben a koncepciónkról mesélek a vendégeinknek.

Idén újból visszatérsz a MOME falai közé, azonban ezúttal már a Tárgyalkotás MA szak vezetőjeként. Milyen új, izgalmas szakmai kihívást látsz ebben a pozícióban?

Természetesen várakozással tölt el a feladat. Különleges számomra ez a visszatérés, hiszen fémművesként kezdtem el az egyetemet, amit már formatervezőként végeztem el, de szakterületemmé a food design vált. Szépen zárul be a kör azáltal, hogy most ugyancsak a tárgyalkotók csapatát erősíthetem. Kondor Edittel, a Tárgyalkotás BA szakvezetőjével már eddig is számos közös kurzus vittünk, ahol a tárgytervezés és étkezés kapcsolatát bontottuk ki a hallgatókkal.

Ahogy a mindennapi munkám és az eddigi pályám során magam is számos anyaggal dolgoztam, most a hallgatóink számára is lehetőséget szeretnék biztosítani arra, hogy kísérletezzenek és anyagfüggetlenül, de mégis anyagcentrikusan tervezzenek. Azt a fajta szabadságot és látásmódot szeretném nekik átadni, amiben fontos kutatási alapokon és keretrendszerek belül, mégis szabadon hozhatják létre a tárgyakat.

Az Onyx Műhely Alkotói Közösségében töltött évek segítettek abban, hogy megerősödjek a közös gondolkozásban, munkában és egy csapat összetartásában. Elsődleges célomnak azt érzem, hogy a kollégáimmal egy erős és dinamikus közeget alkossunk és hogy a legnagyobb lelkesedéssel adjuk át tudásunkat a hallgatóink számára.

Milyen terveitek vannak a képzés jövőjét illetően?

Széles spektrumú tervezőket szeretnénk képezni, akik a hagyományos mesterségbeli tudás megszerzése mellett elmélyülhetnek az innovatív anyag- és technológiahasználatban is. A Tárgyalkotás mesterképzés célja olyan alkotóművészek képzése, akik munkájukon keresztül felelős és fenntartható módon képesek anyagfüggetlen, anyagközpontú válaszokat adni társadalmi és környezeti kihívásokra és igényekre. Olyan széleskörű nemzetközi rálátást és agilis szemléletmódot sajátíthatnak itt el, aminek köszönhetően komplex művészeti projekteket tudnak megvalósítani.

A szak átalakulása lehetőséget teremt a hallgatók számára a kreatív, szakterületeken átívelő együttműködésekre is, ami elengedhetetlen a 21. század tárgykultúrájának formálásához. Fontos célunk, hogy segítsük a folyamatot, amiben a gyakorlati anyagismeretüket különböző kontextusokban képesek alkalmazni az anyagkísérletektől az autonóm műalkotásokig.