2023. 04. 06. | Design

Hadd lássam, hogyan hallasz! – A Dress-coding hEarrings projektje

Benzinszagban ázó, budapesti belváros. Túlzsúfolt aluljárókból felüljárókra vezető, végtelen lépcsősorokon bevásárlótáskákkal, biciklivel, esetleg babakocsival a kezünkben egyensúlyozva gázolunk át egymáson. Ha túllendülünk a többségi társadalom hétköznapi akadályain, az is feltűnik, hogy ebben az urbanisztikai dzsungelben kerekesszékkel navigálni még bonyolultabb feladat – mindeközben más, kevésbé látható akadályozottságok már nem feltétlen kerülnek a látóterünkbe. De mitől is tűnne fel, hogy a reggeli csúcsforgalomban például épp egy hallássérült társunk mellé sodródtunk? A ma kapható, borsószem-nagyságú hallókészülékek választékát szemlélve azt gondolhatnánk, az érintettek célja kimondottan a láthatatlanság – holott ez számukra is zömében nehézségeket szül. A Dress-coding legújabb kampányának fókuszában a hallássérülés körüli diskurzus áll, amelynek formálására a hallókészülék-tervezés inkluzív designszemléleten keresztüli újragondolásával tesznek kísérletet.

Korzettet viselők igényeire szabott ruhaegyüttes, egy Down-szindrómás festőművésszel közösen létrehozott virtuális ruhakollekció és inkluzív szemléletű tervezőket felvonultató kiállítás. A projekteket jegyző, divattervezést innovatív technológiákkal és szemléletformálással párosító Dress-coding kezdeményezés egy fiatal tervező, Huszár Fanni nevéhez fűződik. A köré szerveződő, lelkes szakemberekből álló önkéntes csoport célja, hogy akadályozottsággal élők számára tervezett öltözékekkel és kiegészítőkkel hívják fel a figyelmet a fogyasztói társadalom klasszikus elvárásain túlmutató, inkluzív designszemlélet fontosságára.

Vékony Anna, a Dress-coding social media és design menedzsere beszélgetésünkkor hangsúlyozta, hogy korábbi munkáik során főként láthatóbb akadályozottságokat vizsgáltak, így a hallássérüléssel kapcsolatban épp annak láthatatlansága és az ezzel összefüggő nehézségek és tabuk kezdték foglalkoztatni a csapatot.

„A kevéssé feltűnő hallókészülékek miatt a többségi társadalom tagjai sokkal nehezebben ismerik fel, ha hallássérülttel találkoznak, ez pedig nemegyszer vezet az egymás félreértéséből adódó, kellemetlen szituációkhoz.”

Mivel a csapat egyik tagja sem rendelkezett hallássérüléssel kapcsolatos tapasztalattal, így egy érintett önkéntes és egy auditológus segítségével térképezték fel a sérülés különböző formáit, mindennapokra gyakorolt hatásait és a hallókészülékek típusait. A hallássérültekkel készült interjúikból az is nyilvánvalóvá vált, hogy az érintetteknek igényük volna saját ízlésükre szabni a készülékeiket, ugyanakkor az eszközök mérete és érzékenysége korlátokat állít ennek. A projekt tehát adta magát: „Egy olyan hallókészülék-ékszert álmodtunk meg, amit egy felhívás alapján kiválasztott, hallássérült modellel közösen szerettünk volna létrehozni, teljes mértékben az ő igényeire szabva.”

Választásuk Noémira esett, aki – annak ellenére, hogy gyerekkorában szerzett, közepesen erős hallássérüléssel él – csak egy évvel ezelőtt kezdett hallókészüléket hordani. Míg kamaszként a társai gúnyolódásától való félelem tartotta vissza, addig fiatal felnőttként sokáig a piacon elérhető technológia nem győzte meg az eszköz használatáról. Ma modern készülékével képes zenét hallgatni és hívást is fogadni, ám tudja, hogy a technológia fejlődése nem jár kéz a kézben a hallássérüléssel kapcsolatos, széleskörű edukációval.

„Nagyon sokan nem tudják, mihez kezdjenek egy sérült emberrel. Nem rosszindulatból viselkednek velünk bántóan, csak nincs erről nyilvános párbeszéd és ezért könnyű zavarban jönni a helyzettől. Úgy gondoltam, ha a projekten keresztül csak egy lányt is meggyőzhetek arról, hogy merje hordani a készüléket, akkor már megérte.”

A hallókészülék-ékszer elkészítésére a csapat Kiss Balázs Ágoston tervezőt kérte fel, akinek generatív és 3D tervezéssel készült munkái között találhatunk kimondottan a technológiai változások materiális vizsgálatára épülő, valamint konceptuális alkotásokat is. Az ékszerkészítés édesapjától örökölt gyakorlata mellett a tervező teoretikai érdeklődése is közel áll a kampány témájához. „A technológiához és a transzhumán fogalomkörhöz kapcsolódva foglalkoztatnak mostanában a hallókészülékhez is hasonló test-kiegészítések, protézisek.” Bár a kezdeti elképzelés alapján Balázs magát a hallókészüléket szerette volna darabjaira szedni és átalakítani, a műszaki háttérkutatás során kiderül, hogy a Noémi által használt apró és rendkívül érzékeny készülék-típust bármilyen beavatkozás működésképtelenné tenné. „Azon gondolkoztam, hogyan lehetne olyan kiegészítést tervezni, ami nem kerül kontaktba magával a készülékkel, de mégis protézis-szerűen ráül a fülre és követi annak formáját.” Az ékszer karakteres, biomorf alapformáját Balázs a Noémiról készített 3D lenyomatra dolgozta rá, majd négyféle prototípuson keresztül addig finomították a tárgyat, amíg stabil, kényelmes viseletté vált.

A sikeresen kivitelezett hEarrings-ről készült képek láttán felmerülhet bennünk a kérdés: mikor lesz többek számára is elérhető? „Az igazság az, hogy a sorozatgyártással épp az inkluzivitás, vagyis a modellel való közös tervezés veszne el, ami számunkra a projekt egyik legfontosabb eleme.” De Anna nemcsak a Dress-coding céljai szempontjából, hanem a gyártás költségeire és a Balázs tárgyait jellemző, egyedi alkotói kézjegyre való tekintettel sem tartja jelenleg megvalósíthatónak a termék sokszorosítását. „A projektet mi inkább figyelemfelhívásnak szánjuk, és azt reméljük, hogy általa széleskörű érdeklődés mutatkozhat az igényes, jól mutató hallókészülékek iránt.” Bár egyszeri kísérletről van szó, a végeredmény mégis segít kézzel foghatóbbá tenni egy olyan valóságot, amiben nemcsak látjuk, hogyan hall a reggeli csúcsforgalomban mellénk sodródott társunk, hanem talán még egy kicsit irigykedve is kérdezhetjük meg tőle, honnan van az ékszere.