Testről és lélekről – Kérdy Zsófia és Rideg Rebeka mestermunkái
Mentális és fizikai egészség, túlterheltség, megküzdési stratégiák, tudatosság, test és lélek összefüggései… Elnézve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem idei tervezőgrafikusi diplomamunkákat, kirajzolódni látszik egyfajta tendencia. A fiatal tervezőgeneráció nemcsak szakmai, hanem önismereti értelemben is elemző módon közelít témáihoz, stílusgyakorlat-értékű megoldásokkal alig találkozni. Habár Kérdy Zsófia és Rideg Rebeka mestermunkái meglehetősen külöbözőek, mégiscsak párba állíthatóak, elvégre szorosan összekapcsolódó, egymással dinamikus kölcsönhatásban létező dolgokról mesélnek: testről és lélekről.
Testről
Kérdy Zsófia: refårm projektjében a városi életvitel hiányosságára reflektál egy olyan kerti munkákat imitáló mozgásgyakorlatsorral, amit akár négy fal között is lehet végezni. A mai értelemben vett terápiás kertekről és a kerti munka gyógyító hatásáról elsőként Dr. Benjamin Rush értekezett 1812-ben a Medical Inquiries and Observations Upon Diseases of the Mind című könyvében, ebben írta le, hogy a kerti ásás az egyik olyan tevékenység, ami megkülönbözteti a gyógyult betegeket azoktól, akik nem tudtak felépülni.
A diplomamunka egy olyan multimédia alkotás, amely a természethiány szindrómának kitett csoportok számára nyújthat megoldást. Az érintettek mezőgazdasági jellegű, természetpótló tevékenységeket tudnak végezni természettől izolált terekben. A projekthez nemcsak instrukciós plakát és egy edukációs zsebkönyv készült, hanem videós tartalmakkal, kampányfilmekkel is kiegészült, ily módon igyekszik felhívni a figyelmet az ember természettől történő elidegenedésére.
Lélekről
Hogyan tudjuk közvetíteni érzelmeinket, ha nehezen tudunk beszélni róla? – erre a kérdésre kereste a választ Rideg Rebeka: Lélek szonifikáció c. projektjével. Személyes indíttatásból vezérelve egy olyan kiadvány és audiovizuális installáció megtervezésére tett kísérletet, ami verbális kommunikáció nélkül is közvetíteni tudja érzelmeit. Ehhez egy teljes hónapon keresztül – meglehetősen szigorú keretrendszer szerint – vizsgálta érzelmeit, fél óránként rögzítette őket, valamint kategorizálta tizennégy érzéstípus szerint félelemtől kezdve unalmon át a boldogságig.
A kiadvány rácsszerkezetében látható oszlopok a harminc perces etapokat jelölik, a vízszintes osztások pedig az érzéseket. A magenta körökkel kiegészült „kottából” így kirajzolódik Rebeka egy napjának érzésvilága: hogy mennyire volt „emelkedett” vagy éppen „lehangoló”. De a napló csak az installációval kiegészülve válik teljesen átélhetővé, a kiadvány fölött egy kamera folyamatosan szkenneli a lapozgatott oldalakat, a körök helyzetét értelmezi, a körökhöz rendelt hangokat pedig automatikusan lejátssza az olvasónak. A hangok felvételéhez az orvosok által használt fonendoszkópot alakította át digitális mikrofonná, amivel szívverést, fogak összekoccanását, légzést, ásítást, bélmozgást és további testhangokat vett fel.
// /
A mestermunkák a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika MA szakán készültek, Zsófia témavezetője Lakner Antal volt, Rebekáé pedig Nagy István.
