Hírfolyam helyett – Pilbak Petra transzmediális könyvterve
„Pszichológusok, neurobiológusok, oktatók és webfejlesztők mind ugyanarra a következtetésre jutottak: az interneten belépünk egy olyan környezetbe, amely elősegíti a felületes olvasást, a sietős és megzavart gondolkodást, valamint a felszínes tanulást.” – írja Nicholas Carr Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? c. könyvében. A titulusok sora minden további nélkül folytatható lenne tervezőgrafikussal, már csak azért is, mert Pilbak Petra mestermunkájával kapcsolatban hasonló következtetésre jutott. Sőt, a felismerésen túl – tervezőgrafikus lévén – javaslatot is tett arra, hogy miképpen lehet egy könyvet a kortárs felhasználói attitűdök tükrében vonzóbbá tenni.
„Gyakran tapasztaltam, hogy elkezdek egy könyvet olvasni, majd félbehagyom, mert különböző okokból nem tudok ráhangolódni vagy figyelni a szövegre, nincs időm folytatni az olvasást vagy annyira elmélyülni benne, hogy magával ragadhasson. Egyre inkább elveszítjük a kapcsolatot az olyan tevékenységekkel, amelyek időt, lelassulást és egyfajta odaadást igényelnek.” – szól a tűpontos diagnózis Petra tollából. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik – ezt pedig Marshall McLuhannek köszönhetjük –, hogy az olvasás, vagyis „mindenfajta tapasztalat széttördelése egyforma egységekbe” [1] korántsem szükségszerű alaptartozéka létezésünknek.
A Gutenberg-galaxisban McLuhan a következőket mondja: „Az írás feltalálása előtt akusztikus térben éltünk, amelyben egyes, fejlődésben elmaradt népek még ma is élnek. Ez a tér korlátlan, iránytalan, határtalan, az elme sötétsége, az érzelem (…) által uralt világ.” Feltételezéséből elősejlik a probléma, ami a legtöbb kultúrpesszimista, az irodalom hanyatlását tematizáló narratíva mögött húzódik: az írás és beszéd kiteljesíti az embert és az emberi tudatot, egyúttal viszont korlátozza érzelmeit és érzékei kapacitását. Egy olyan korban tehát, ami hipnotikus digitális eszközökkel és neurotudományos marketingtechnikákkal izgatja érzékeinket, korántsem meglepő, hogy az elmélyült olvasás egyre nehezebben megy.
Habár Petra nem a McLuhan-i szentenciák irányából közelített, az érzékiség mégiscsak központi kérdéssé vált mestermunkájában. Megfigyelése szerint az olyan tárgyak, melyek több érzéket aktiválnak, az olvasással párhuzamban többlettartalmat közvetítenek, hozzájárulhatnak a koncentráció fenntartásához – Petra ennek szellemében tervezte újra Don DeLillo Fehér Zaj c. regényét. A konceptuális könytárgy jócskán túllép a „kísérletezős” tipográfiai és kötészeti gesztusokon, különféle interaktív megoldásokat, digitális felületeket és egyéb audiovizuális elemeket is ötvöz. Egyik fele könyv, a másik labirintus.
Az idézetek között, elszórva a könyv lapjain kódolt rejtvények találhatók, amelyeket az olvasónak kell megfejtenie. A megfejtett rejtvények fokozatosan feloldják a regény szövegét. Ezek képezik a hidat az analóg és a digitális felületek között.
A szöveg feloldásában egy mobilapp lesz a felhasználó segítségére, a könyvben megoldott rejtvények megfejtése során olvashatóvá válik a regény szövege.
Az alkalmazáson belül egy vizuális olvasónapló vezetésének lehetősége is megnyílik az olvasó számára. A hagyományos olvasónaplót tovább gondolva, a nyelv és írás helyett képekkel és ikonokkal való jelöles során rögzítheti az olvasó a számára fontos vagy kiemelkedő szövegrészleteket. Ez a folyamat a figyelmes olvasást, az értelmezést és a történet tudatos végigkövetését ösztönzi.
Az ikonok különböző kombinációja a regény hangulatát és az olvasó által fontosnak kiemelt cselekményszálakat, szubjektív értelmezésen alapuló összeköttetéseket tükrözi vissza – így áll össze egy generatív hanganyag.
Petra transzmediális történetmesélésének [2] kísérleti jellege abban rejlik, hogy a hagyományos és a digitális olvasási módokat egyesíti, továbbá interaktív elemekkel gazdagítja. Habár a projekt konceptuális, az alkotó deklarált célja – egy esetleges kiadással – nem az olvasás vagy a választott regény népszerűsítése lenne, hanem az olyan olvasók megszólítása, akik elvesztették a kapcsolatot az olvasással. És valljuk be: vagyunk ezzel így páran.
// /
[1] Halász László, 1985, Vége a Gutenberg-galaxisnak?
[2] A transzmediális történetmesélés (transmedia storytelling) a szépirodalmi művek kibontakozásának speciális folyamata, amit több médium együttes alkalmazása jellemez – a terminust Henry Jenkins vezette be 2003-ban.
// /
Irodalom, olvasás, narratív szövegek és design összefüggésében Espen J. Aarseth: A könyv és a labirintus szövegét ajánljuk.
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika MA szakán készült, témavezetője Balla Dóra volt.
