Szunnyadó városközpont – Formanek Liza Fórum Kelenföld projektje
A lépcsők átláthatatlan rendszere sötét, zegzugos teraszokra és évtizedek óta pókhálókkal beszőtt, üres üzlethelyiségekhez vezetnek. Egy régvolt fénykor kopott cégérei papír-írószer boltot, házi rétesezőt, diszkontáruházat, kocsmát és kebabost hirdetnek. A rácsokkal szegélyezett járatokban lehet, nem szívesen időzünk, de ha máról holnapra elbontanák, valószínűleg több száz lakótelepi lakás ablakából hiányozna „tudod, az a kék oszlopos, ott a sarkon”. Ettől a sorstól egyelőre megmenekültek Kelenföld Városközpont több mint negyvenéves épületei, azonban a kérdés továbbra is nyitva áll: mihez kezdünk a közösségi centrummal, aminek nyolcvanas évekbeli virágzását már csak anekdoták őrzik?
Formanek Lizát a Bikás parkban tett futások és a városközpontba vezető piacozások során kezdte foglalkoztatni ez a kérdés. Szakdolgozatában még kimondottan a nagypaneles lakótelepekre fókuszált, azonban mesterdiploma-projektjében már a városi tér egy átfogóbb értelmezését látjuk. „A kutatás során egyértelművé vált számomra, hogy a lakótelepeket egy egészként kell vizsgálni, ugyanis a köztes terek és közintézmények kiemelten fontos alkotóelemei a rendszernek.”
Hogy valóban milyen jelentős szerepet játszott a kelenföldi lakótelep életében az Etele út és Tétényi út metszéspontjánál amőbaszerűen elterülő komplexum, azt a 2021-es Velencei Építészeti Biennálén való megjelenése is bizonyítja. Ekkor az Othernity projekt keretében tizenegy fővárosi modern épület mellett Kelenföld Városközpont is láthatóságot kapott, mint fontos „antialvóváros kísérlet”. A képlet egyszerű: egy több ezer lakásos paneltelepnek szüksége van egy saját közösségi epicentrumra, máskülönben utcáinak sivársága a város távolabbi pontjaira űzi a bevásárlást intéző és szórakozás után vágyó lakókat. A hatvanas és hetvenes évek rohamosan benépesülő Kelenföldjét is ez a veszély fenyegette, amit Zilahy István és Bada József tervezők egy üzletekkel, szórakozóhellyel, művelődési házzal, mozival és étteremmel felszerelt, korszerű létesítménnyel hárítottak el – legalábbis egy időre.
„Azóta eltelt több mint negyven év és a szemmel látható amortizáció mellett világossá váltak azok az elhibázott téri szituációk is, melyek hozzájárulnak a helyszín negatív megítéléséhez. Idesorolhatóak például a teraszrendszerhez kapcsolódó sötét és nyomott terek, a berácsozott járatok, illetve a szemétlerakóként használt zugok.” – állítja fel Liza a kortárs tervezői diagnózist. Az egykor innovatív városfejlesztési megoldás fölött eljárt az idő, a környék fejlődése azonban nem állt le, csak átcsoportosult: pár sarokra a Városközponttól, az Etele térre. A vasútállomással szemben nyílt pláza szolgáltatások garmadájával csalogatja a környéken lakókat és az ingázókat egyaránt, ugyanakkor Liza meglátása szerint mégsem egy klasszikus közösségi centrum paraméterei szerint működik. „A területet maximálisan kihasználó Etele Pláza zárt tömege semmilyen kapcsolatot nem létesít a külvilággal, így közösségi és kulturális élet hiányában ez a terület megmaradt egy forgalmas átszállóhelynek.”
Csakúgy, mint a LED-fényben csillogó, nemzetközi fast fashion üzletek lelőhelyének, ugyanis Liza Városközpontot újragondoló terveiben megtart minden szolgáltatást, ami a megfigyelései alapján jelenleg is szeretett csomóponttá teszi a helyszínt. A használtruha bolt és a szombati piac így varrodával, kerékpárszervízzel és magánkollégiummal bővül tovább. Az utóbbi szolgáltatás a rég elfajult lakhatási válság fényében nélkülözhetetlennek látszik, ráadásul az újonnan beköltöző fiatalok stabil felhasználói réteget biztosítanának a központ számára.
A funkciók a felújított és három részre – Piactérre, Kultúrházra és Fórumra – osztott épületállományban kapnak helyet. „A tervezésnél ügyeltem arra, hogy a jellemző karakterjegyeket és szerethető téri szituációkat, ahol lehet megtartsam és erősítsem. Például a meglévő kék színt épp az épület kialakult identitásának fenntartása és hangsúlyozása miatt őriztem meg.” Bizonyos épületrészek azonban tapasztalhatóan nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: így járt például a Városközpont közepére utólag felhúzott gyorsétterem, amely helyére Liza egy szellős, többfunkciós városi közteret álmodott meg.
A köztér végébe, a Városközpont centrumába költözött a már említett piac. Liza az itt álló épületrésznek új fedést tervezett, amely követi a pillérvázas szerkezetének raszterét. A csarnok és az előtte nyíló terület alkotta Piactér elegendő helyet biztosít más programokhoz is.
A Kultúrház két meglévő épülete is átalakításra szorult. A publikus funkciókat betöltő földszintekre Liza függönyfalat tervezett, az állópaneles burkolatot viszont megtartotta.
Az egyik, jelenleg is könyvtárként funkcionáló épület középső részében található, egybefüggő teret átriummá alakította. Az első és második szintjére szabadpolcos könvvtárat, kiadó oktatótermeket, kutatótermeket és tanulószobákat tervezett.
A Fórum területe az M4-es metró frekventált kijáratánál helyezkedik el. Közepét egy gördeszkapálya tölti ki, teret adva a környék legnépszerűbb sportjának. Körülötte L alakban kisboltokat és büféket találhatunk.
Liza külön figyelmet fordított a komplexum és a metró közelségének vizsgálatára, amelyhez a londoni Bunhill 2 Energy Centre példáját használta inspirációként. A hőcserélő központ a helyi metró üzemeltetése során felszabaduló meleg levegőből biztosítja a városrész teljes energiaellátását. Hasonló rendszer felel a Városközpont épületeinek hűtéséért és fűtéséért – amit Liza rendhagyó módon nem a földbe rejtett, hanem építészeti objektumként, a Fórum fogadó pontjaként fogalmazott meg.
Eredetileg Kelenföld alvóváros jellegét oldotta, ám az évtizedek alatt épp a Városközpont szunnyadt el. Az épületek viszont még állnak, így adott a lehetőség, hogy a Fórum Kelenföldhöz hasonló, friss szemléletű projektek finoman ébresztgessék álmából az egykor virágzó közösségi központot.
// /
Formanek Liza Fórum Kelenföld c. diplomamunkája a MOME Építőművész mesterszakán készült. Témavezetője Marián Balázs, konzulense Máté Tamás volt.
