Szűkre szabott hagyományok – Kocsis Sára konceptuális öltözéke
A nemzeti kultúra tervszerű konstruálása során visszatérő mintázat a régi hagyományokhoz történő visszanyúlás, a paraszti kultúra formáinak megidézése. A 19. században például a matyóság lett a magyarságkép egyik reprezentatív megtestesítője, a nemzeti önkép romantikus felrajzolásában jelentős szerepet játszott, hatása talán mind a mai napig érezhető. Kocsis Sára My Hungarian Heritage c. kollekciójában azt vizsgálta, hogy a paraszti hagyományoknak milyen relevanciája maradt, hogyan lépnek kölcsönhatásba a fiatalokkal, illetve miképpen lehet erről beszélni a divat nyelvén.
Sára projektje a hagyományőrzés diskurzusába, aktualizálásába igyekszik bekapcsolódni egy konceptuális ruhatervvel. Első ránézésre a „magyaros” formakincsre finoman visszautaló, tradicionális jegyeket enyhén mutató öltözékeket láthatunk, amik további szemlélődés után válnak egyre inkább nyomasztóbbá. Női ruhadarabok, amik tulajdonképpen fogságba ejtik, a szabad mozgásban korlátozzák viselőjüket.
„Azt szeretném artikulálni, hogy a nemzeti öntudat kialakulásába sok negatív érzés keveredhet. Magyarországon kitüntetett figyelmet kapnak a tradicionális értékek, ugyanakkor ez sok fiatalban szorongást okoz, ellehetetleníti az őszinte és nyitott viszonyokat.”
A ruhadarabokon a matyó népviselet jellegezetes elemei jelennek meg, néhány terv sziluettje szinte egy az egyben megidézi az egykori népi öltözékeket, de a virágos minták is a népművészeti formavilágot dolgozzák újra. Részleteiben nézve tehát minden rendben van, ha viszont túllendülünk az esztétikai kérdéseken, szimbolikus olvasatban jobban megérthetjük a tervezői szándékot, egyúttal pedig a koncepció klausztrofób jellegét.
„Az identitásukat keresgélő fiataloknak szerintem nem a magyar mivoltukkal, származásukkal, a hagyományok ápolásával vagy tiszteletével van problémájuk, hanem azok idejétmúlt, erőltetett megfogalmazásával.”
Az öltözködés régóta tölt be kommunikációs szerepet, mindez a magyar népművészetre hatványozottan igaz. A gazdag mintakincs és szimbolikus jelrendszer sokszor arra szolgált, hogy minél színesebben és kifejezőbben tudjunk kommunikálni. Ez a nyomhagyás egyaránt megjelent ruhákon, lakástextileken, tárgyakon, de a női öltözékeknek is számos darabja volt, mely a viselő közösségben elfoglalt helyéről, társadalmi, kulturális vagy vallási hovatartozásáról mesélt. Sára tehát a tradicionális folklór jelentésképző logikáját követve szállt be olyan releváns diskurzusokba, mint a hagyományőrzés, a nemzeti kultúra vagy éppen a nőiség megélése.
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művszeti Egyetem Textiltervezés BA szakán készült, konzulense Nagy Adrien volt.
Archív fotó: Fortepan
