Átmeneti lakók a campuson
A harmadéves építészhallgatók számára az őszi szemeszter izgalmas feladatot hozott: egy legalább három méteres kinyúlással rendelkező konzolos szerkezet tervezését, amit végül a műhelyházaknál található vasbeton híd korlátjára rá is kellett építeni. A hallgatók kétfős csapatokban dolgoztak, felelősek voltak a számításokért, méretezésekért és az anyagbeszerzési listák összeállításáért. A tervezés során fontos kikötés volt, hogy a hídszerű konstrukció a tervezők súlyát elbírja, szerkezetileg független legyen, tehát a vasbetonba nem lehetett rögzíteni. A nehezítő körülmények miatt egy statikus tervező mellett két konzulens is segítette a csapatokat a tervezői döntések meghozásában.
Balogh Maja és Tóth Boglárka tervezésének alapelve statikai szempontból, hogy a húzást és nyomást felvevő elemek egyértelműen megkülönböztethetőek legyenek. A tervezés során figyelembe vették a tárgy terjedelmét és súlyát, valamint az installációs kihívásokat, ezért döntöttek a tervezés moduláris jellege mellett. A cél az volt, hogy a konzol prezentálása után ne váljon céltalanná vagy “szemétté”. Ennek érdekében a modulok úgy vannak méretezve, hogy külön-külön (vagy akár egyben is) elhelyezve a campuson, kisebb átalakításokkal ülőbútorként is funkcionálhassanak.
Egressy Benedek és Fazekas Zalán egy hagyományos rácsos tartót szerettek volna megépíteni, mely egyszerűséget és letisztultságot hordoz. A cél az volt, hogy végül mindketten kiülhessenek a konzol tetejére. A tervezés során tisztán és logikusan szerkesztettek, a csomópontokat 2 miliméteres vastag acél szegező lemezek alkotják, további érdekesség, hogy a konzol egészen 4 méterig nyúlik ki a hídról.
Jung Katalin és Kocsis Adelina huzalos szerkezete a könnyedség és letisztultság iránti vágyat tükrözi. A cél egy lebegő, a szakadék fölé kinyúló tárgy, ami bátran sétálható. A könnyed forma minimális anyaghasználatra épül, a konzolt ragasztott palló és acél elemek alkotják. A kísérlet célja az acélhuzalok és feszítések működésének megismerése, illetve a szemes csavarok pontos méretezése volt. Az installálás során a huzalok keltik életre a konzolt, feszítik a hídhoz a pallót, mindemellett korlátként is szolgálnak.
Sáros Levente és Szabó Gergő tervezése az egyszerűség és az egyedi konstrukció egyvelege. A konzol kevés alkatrészből áll, egyfajta libikókakísérletként született meg. A teljes szerkezetet egy anyag felhasználásával tervezték, a fő koncepció pedig a korlát lefelé terhelése a hagyományos kifelé történő feszítés helyett. A szerkezetnek két állása van: terhelt és nem terhelt állapot – a konzol 150 kilós terhelésre kerül vízszintes állapotba.
Szabó Tünde és Kala Noel kétpólusú tárgyuk tervezésénél a kontrasztokra helyezték a hangsúlyt: a híd masszív, tömör, míg a tervezett szerkezet a könnyed, minimalista formavilág felé mozdulva vékony, egyszerű. A hasáb egy hajtűvékonyságú fémszerkezeten lebeg, a méretezés és az anyaghasználat terén is visszaköszön az ellenkező minőségekből származó feszültség, az acél és a fenyő harmonikusan egészítik ki egymást.
A hosszú tervezési folyamat végére decemberben elkészült mind az öt szerkezet valódi, 1:1-es méretben. A hallgatók a kiértékelés hetében mutatták be a tanároknak és a közönségnek, majd tesztelték az elkészült konzolokat. A konstrukciók élete nem tarthatott pár napnál tovább, biztonsági okokból a hallgatók – egy jó hangulatú esemény keretében – elbontották azokat.
// /
A projektek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építőművészet BA képzésen születtek, a konzulensek Pozsár Péter, Dobos Bence és Puskás Balázs voltak.
