Minden önkormányzatba kellene egy szociális designer
A legjobb az lenne, ha nem lenne szükség a szociális designra, mondja, hiszen az azt jelentené, hogy korunk égető problémái, mint a klímaváltozás, a háborúk, a nagymértékű társadalmi egyenlőtlenségek megoldódtak. A tavaly Aurum Futuri díjjal kitüntetett Fehér Bori, a MOME tudományos főmunkatársa, az Innovációs Központ Szociális Design Hub vezetője több mint egy évtizede kutat és alkot a szociális design területén, és dolgozik azon, hogy azt és a módszertanait meghonosítsa Magyarországon, illetve a Zugligeti úti egyetem felkerüljön a téma világtérképére. A ‘23-ban Budapesten, a MOME-n rendezett nagy sikerű nemzetközi Social Design konferenciával a háta mögött, röviddel az új Co-Design4Transitions doktori program elindulása után, már a májusi Cumulus konferenciára készülve beszélgettünk.
Az elmúlt években „lasszóval kellett fogni” a social design tárgyú eseményekhez a résztvevőket, a 2023-as MOME-rendezésű Social Design konferencián viszont hamar beteltek a workshopok, elfogytak a helyek. Minek köszönhető szerinted ez a változás, a konferencia sikere? Hiszen a téma fontossága nem változott.
Igen, száz embert vártunk erre a konferenciára, kétszázan jöttek, és nemcsak benéztek reggel, hanem estig maradtak, a konferenciaterem majdnem tele volt, pedig nagyon feszített volt a program. Ennek ellenére a workshopok is telt házasak voltak, mi több, sokan várólistára kerültek. A workshopok során tehát nagy létszámban dolgoztak az NGO-kal éles kérdéseken a résztevevők. Ez az a siker, amit elsőre lehet látni: a jelenlét. De visszatekintve, a MOME az elmúlt évtizedben a Social Design Network (SDN) megalapításától a különböző szakmai eseményekig elképesztően sok munkát tett a design társadalmasításába, abba, hogy megértsük, hogy az szerepet kaphat a társadalmi problémák megoldásában, s ennek mára van érezhető hatása.
Az, hogy nemzetközi szinten a szociális design miért ennyire népszerű és fontos, sajnos azzal magyarázható, hogy a társadalmi kihívások, változások, a migráció, a klímakrízis, a háborúk, az egyenlőtlenségek nagyon felerősödtek, párhuzamosan ezzel az erről való kommunikáció is sokkal intenzívebbé vált, mindez pedig sokakat érzékenyített a témára, nagyobb társadalmi tudatosságot eredményezett.
Míg tíz évvel ezelőtt magát a fogalmat kellett a hallgatóknak magyarázni, ma már a szociális designon belüli területek, témák diskurzusáról tudunk beszélgetni. Egyre többen ismerik laikusként is a társadalmi innováció és a design kapcsolatát. Fontos azt is kiemelnem, hogy a MOME-n szerencsére a Social Design Hubon kívül is régóta és egyre többen foglalkoznak mélyrehatóan ezzel a kérdéskörrel, ami mind a téma fontosságának elismeréséhez, mind pedig a pozitív társadalmi hatás elősegítéséhez nélkülözhetetlen.
Hol látod a MOME IK Social Design Hub, a MOME szerepét a jövőben ebben a működésben? Hogyan gazdagítja a területen felhalmozódó tudást?
Elsősorban a kutatási programjainkkal, és azzal, hogy egy igen komoly szakmai hálózatot építünk és működtetünk. A kezdeményezésemre alapított SDN segítségével, valamint azáltal, hogy egy nagy nemzetközi konferenciát rendeztünk ebben a témában, amire az egész világról érkeztek hozzánk, felkerültünk a térképre. Talán ennek köszönhetően is lehetünk a Horizon Marie Curie programcsomagjába tartozó Co-Design4Transitions doktori program szervezői között, ami egy nagy, nemzetközi, többek között a szociális designra fókuszáló doktori kutatási hálózat és kutatási program; tíz évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk volna arról, hogy belekerülhetünk.
Mindemellett májusban Budapesten rendezik a Cumulus következő nagy konferenciáját, amely hagyományosan több száz szakembert vonz. A szakmai programot előkészítve kirajzolódik, hogy a Ways of Living szekció, amelynek te is elnöke vagy, hatalmas érdeklődésre tart számot.
Valóban, a Ways of Living szekció iránt széles körű az érdeklődés világszerte, a jelentkezők száma nagyon magas volt, úgyhogy azt gondolom, ez a téma mindenkit izgat. A szekcióban többek között szó lesz a design interkulturális szerepéről, az identitás és a közösségi részvétel szerepeiről, valamint az ökoszociális designszemléletről is.
A szekció a tervezés hosszú távú hatásait kutatja, a sürgető globális és lokális, akár rendszerszintű társadalmi problémák kezelését a közösségek együttélésével összefüggésben, feltárva az ezekhez kapcsolódó hálózatokat és rendszereket.
Valószínűleg a korábbi SD-konferencia sikere is beleszámított abba, hogy ilyen sok, majdnem száz akadémiai absztraktot kaptunk. Európa számos országából, Csehországból, Olaszországból, Angliából, Spanyolországból, Németországból jelentkeztek, de érkezett anyag Dél-Afrikából, Mexikóból, Ecuadorból és az USA-ból is. Ennek mintegy egyharmada kerül majd a programba. De a nyilvánosságnak szóló program mellett komoly szakmai munka is zajlik majd. Nemrég felkért minket a Cumulus, hogy hozzunk létre egy munkacsoportot, így az SDN a DESIS Networkkel közösen alkot majd egy social change fókuszú munkacsoportot, ahol kifejezetten az oktatás lehetőségeivel, az oktatási módszerekkel, ennek a témának az oktatási kihívásaival fogunk foglalkozni. Az első ülés a mostani Cumuluson, Budapesten lesz.
Hogyan lehet a konferencián is tárgyalt, általatok is kialakított módszereket élesbe fordítani? Mennyire előrehaladott az alkalmazásuk az egyetem falain kívül, függetlenül az itteni szakértelemtől? Egy-egy önkormányzattal, nonprofit szervezettel eddig is voltak pilot jellegű együttműködések, milyen esélyt látsz arra, hogy nagyobb mértékben alkalmazzák ezeket a társadalmi kérdések kezelésében, szolgáltatások alakításában?
Hosszú idő kell ahhoz, hogy önállóan is működjenek ezek a folyamatok, és egyelőre az egyetemi részvétel nélkülözhetetlennek tűnik a területen. Az ideális az lenne, ha minden önkormányzatban dolgozna egy szociális designer, egy civil designer és egy service designer együtt… Szerintem annak fantasztikus hatása lenne, és persze az is nagyon jó volna, ha a vállalatoknál, civil szervezeteknél is lennének ilyen tudású emberek. Tőlünk nyugatra ez bejáratott gyakorlat, főleg Hollandiában, de egyébként az USA-ban, Angliában is. Szerencsére a folyamat elkezdődött itthon is, és már jó pár alumni dolgozik civil szervezeteknél, önkormányzatoknál szociális designerként.
Ehhez nyilvánvalóan több szakemberre lenne szükség…
Igen, hogy hozzá tudjunk járulni ehhez és más egyetemek hasonló programjaihoz, elkezdtünk egy együttműködést és egy hálózatot felépíteni az egyetemi közösségi szerepvállalás témájában több tudományegyetemmel. Valamint van egy idekapcsolódó hosszabb távú, komolyabb kutatási projektünk, amelyben a Máltai Szeretetszolgálat is újra partnerünk. A velük egyébként majdnem három éve zajló kutatási programunkhoz már elkészült egy módszertani kézikönyv, amely arra fókuszál, hogy miképpen működhetnek együtt a művészeti és designegyetemek a civil szervezetekkel a hátrányos helyzetű csoportokat segítve. De ha már az adaptálásról beszélünk, akkor meg kell említeni a várossal kapcsolatos kutatásainkat, a gyerekek városi térhasználatát a helyteremtés (placemaking) eszközével kutató projektünket is, ahol önkormányzatokkal dolgozunk együtt, és azt vizsgáljuk, hogy a design, a gyakorlati kutatás és a prototípusok létrehozása miként tud hozzájárulni a gyerekbarátabb városok építéséhez. Az Erzsébetvárosi Önkormányzattal már második éve kooperálunk, és nagyon reméljük, hogy ezek a kidolgozott módszerek és megközelítések, amelyekkel mi dolgozunk, és amelyeket tudományos folyóiratokban, konferenciákon osztunk meg, minél több ember számára elérhetők, alkalmazhatók lesznek.
// /
A Cumulus konferenciával kapcsolatban ITT találsz több információt
