Ragadd meg az alkalmat! – Sváb Noémi taktilis társasjátéka
Ha egy kis időre elvesztenéd az egyik érzékszerved, akkor is képes lennél játszani? Látásunk nélkül – ha nem is erősödik fel a hallásunk vagy a tapintásunk – sokkal nagyobb figyelmet szentelünk a többi érzékszervünk által fogadott jelzéseknek. Sváb Noémi taktilis társasjátéka, a Grabble, lehetőséget nyújt látók és látássérültek számára a közös játékra.
Éppen felső tagozatos lettem, amikor egy hallássérült lány került az osztályunkba. A gyerekek gyakran gonoszak, így az osztályközösség első reakciója a kiközösítés volt. Egyikünk sem akart hozzászólni, ami különben is megtörténik egy új jövevénnyel, ha bekerül egy összeszokott közegbe, ő ráadásul hátrányosabb helyzetből indult a hallókészüléke miatt. Otthon elmeséltem, hogy mi történik az iskolában, anyukám pedig a lelkemre kötötte, hogy másnap kezdjek el vele barátkozni, mert borzasztóan érezheti magát – így is lett.
Dorka megtanított szájról olvasni, az udvaron hosszasan gyakoroltuk különböző távolságokból a bonyolultabbnál bonyolultabb szavak leolvasását, majd szép lassan az osztály többi tagja is szert akart tenni erre a különleges képességre, végül pedig mindenki befogadta. Utólag visszatekintve azt gondolom, hogy az osztályfőnöknek is feladata lett volna, hogy segítse a beilleszkedést, beszélgessen velünk arról, hogyan kell viselkedni egy ilyen helyzetben. Elengedhetetlen, hogy elinduljon erről is egy párbeszéd, hogy legyen nyitottság a többségi társadalomban a fogyatékossággal élők felé, tudjunk teremteni olyan alkalmakat, amelyekben a látszólag különböző emberek kapcsolódhatnak egymáshoz.
A Noémi által tervezett társasjáték pontosan ilyen helyzetet teremt. A tervezési folyamatba bevont látássérülteket is, célja az ekvivalens játékfeltételek megteremtése mellet a látássérültek reintegrálása volt. A 3D nyomtatott elemek szándékoltan nehezen felismerhetők, így a játék idejére a látó játékos mondhatni elveszti fő érzékszervét, szinte kizárólag a tapintására hagyatkozhat. A játék során a résztvevők kitesznek maguk elé egy táblát, melyre 16 darab elfelezett hengert helyeznek. A másik adag félhengert ketté osztják, így mindkét játékos kap 8-8 darabot. A feladatuk, hogy megtalálják az eléjük helyezett darabok párját a játéktéren és összeillesszék.
A csavar abban rejlik, hogy minden henger elmetszése különböző alakzatok mentén történt. A szín, illetve anyaghasználatnak köszönhetően a darabokat látva is igen nehéz megtalálni a párokat, így a látó és látássérült játékosok egyaránt csak a tapintásukban és a memóriájukban bízhatnak. Noémi eredetileg két főre tervezte a játékot, azonban a teszteléskor kiderült, hogy egyszerre többen is szívesen becsatlakoznak a megpróbáltatásba, továbbá értelmi fogyatékossággal élők és tanulási nehézségekkel küszködők fejlesztésére is alkalmas. A Grabble tehát nemcsak lehetőséget teremt a szórakozásra és a fejlődésre, hanem az egyenértékűség kölcsönösen felszabadító tapasztalatát is ígéri.
// /
Sváb Noémi projektje a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tárgyalkotás BA szakán, Digitáis tárgyalkotás szakspecializáción készült, témavezetője Kövér Dóra Rea és Tarr Kálmán voltak
