Zárt ajtók mögött – Új utakon az intimitás I. rész


Amikor először beszélgettünk a szexuális játékszerekről, egy olyannyira tabusított, előítéletekkel körülbástyázott, feltáratlan és megfoghatatlan területbe ütköztünk, hogy eszünkbe sem jutott cikksorozatot írni róla. Ugyanakkor épp a tárgyak popularitása miatt kellett rádöbbennünk arra, hogy milyen fontos és releváns beszélni róluk. Most induló, Új utakon az intimitás című cikksorozatunkban a szexuális játékipar, a szexuális játékszerek társadalmi-kulturális, piaci és ipari kölcsönhatásainak feltérképezését tűztük ki célul.

Forrás // emojibator.com


Gyönyör, szex, szexualitás

Egyszerre újszerű és elhasznált kérdéskörről fogunk beszélni. Újszerű annyiban, hogy bár kétségkívül aranykorát éli a téma, távolról sincs még sem kimerítve, sem behatárolva, a hazai viszonylatokban pedig perspektívába sincs helyezve; ugyanakkor elhasznált, mert a terminológia, amellyel hozzá tudunk nyúlni, szélsőségesen átpolitizált és kiüresített. Ezért érezzük feladatunknak, hogy problematizáljuk a fogalmak politikával átitatott jellegét és a lehetséges keretek között elhatárolódjunk ezektől, valamint úgy pozícionáljuk magunkat, ahogyan a hazai színtéren még látótávolságban sem lévő érzékenyítő, gyógyászati szempontokat is szem előtt tartó terminológiát használó tanulmányok teszik. A szexuális egészség, szexuális wellness, intimitás, élvezet, szexuális diverzitás kifejezések mind olyan megközelítéseket feltételeznek, amelyek eltávolodnak a megszokott, berögződött fogalmi hálótól. A szex egyrészt reprodukciós funkciója miatt “természetes”, viszont többnyire összemossuk a szexualitással, miközben az utóbbi erősen kulturálisan meghatározott. A test élvezete, megismerése és megtapasztalása túlmutat a nemi szerveken alapuló gyönyörön. Az élvezet tehát más, mint a szex. [1]

Az általunk vizsgált cikkek, tanulmányok nem testnedvekben tocsogó szövegek, a fókuszba helyezett termékek pedig nem pusztán öncélú tárgyak, hanem társadalmilag-kulturálisan beágyazottak. Ebben a fogalmi keretrendszerben próbálunk úgy eligazodni, hogy megvizsgáljuk, a vágyak és az erre tervezett játékokon keresztül adott válaszok mennyiben organikusak, mennyiben konstruáltak, mennyiben nyugszanak kulturális alapokon.

Szeretnénk kiemelni a szexualitás más – alulreprezentált – dimenzióit. Ez a cikksorozat nem a férfi szexualitás ellenpontozása jegyében születik;azonban célunk rávilágítani, hogy egy olyan hierarchizált narratívarendszerről beszélünk, amelyben az „uralkodó narratívához” képest minden másfajta szexuális megélés sokáig megkérdőjelezhetőnek, megvetendőnek, sőt, devianciának számított. Vagyis az elfogadott, normatív testgyakorlatoknak látszólag ellentmondó tulajdonságok – például tárgyak segítségével történő szex, akár a női gyönyör középpontba állítása – megosztóvá tettek mindenféle “másságot”, és sokáig nemigen történt semmi a hierarchikus élvezetökonómia eltörlésének érdekében.

Alapesetben a szexuális viselkedést erkölcsileg szabályozzák az adott társadalom normái. A szexuális morál történelmileg a kölcsönösen kizáró binárisok által konstituálódott, amelyek az aktusokat törvényes vagy tiltott, tiszta vagy veszélyes kategóriákba sorolják. [2] Ezek a szabályok határozzák meg, hogy mit tekintünk helyesnek vagy helytelennek szexuális értelemben. Ezen az erkölcsi tájon belül például a csak testek közötti szex megengedett és jó, a tárgyakkal történő szex így az erkölcstelenség peremterületére sodródik. Ez a meghasadtság pedig „zárt ajtók mögé utalja”[3] a szexualitást.

Ez a tabusítás okaként megjelenő tiltott érzés – amely mögött a szégyen áll – összekapcsolódott azzal a hamis képpel, amely sokáig kizárólag a férfi fogyasztói vágyak kielégítésére fókuszált, nagyrészt ezen keresztül meghatározva a nők pozícióját, befolyásolva a nők hozzáállását saját, valamint párjuk szexualitásához. A legtipikusabb, visszatérő kárt ebben a pornóipar okozta azáltal, hogy aláhúzta: a szex oka és következménye a férfi orgazmusa.

A fogalmi bizonytalanságok artikulálása mentén el lehet jutni a konkrét gyakorlati kételyekig, amelyek összekapcsolódnak a szexjátékok össztársadalmi és tudományos értékelésével: „bár a vibrátorok használata széles körben elterjedt, a szexuális termékek használata súlyosan alulkutatott”. [4]

A designszempontú elemzés kódolt a témában: cikksorozatunkban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ebben az útvesztőben mi pontosan a design szerepe, jelentősége. Hogyan képesek az ipari formatervezői szakma designkultúra-gyakorlatai, tervezői módszerei áthatni a felnőttipar pornókultúra-gyakorlatait és ezáltal jelentősen megváltoztatni a termékműfaj minőségét?

Forrás // designscene.net


Formálódó szemléletmód

A kérdés megválaszolásához érdemes megvizsgálni, hogyan jutottunk el a mai, nemcsak esztétikailag szabványos minőségű és a globális terméktervezés gyártási normáit is kielégítő, hanem a női, valamint páros gyönyört elősegítő tárgyakig. A történeti háttér feltérképezése során felsejlik, miért alakul ki a szégyenérzet, amely az esetek jelentős részében elfog minket, ha a szexuális játékokról esik szó. Miért titkolnivaló, szégyenteljes, miért hatványozottan intim és személyes, miért kapcsolunk akár morális tartalmat hozzá? A válasz nagyrészt a szexuális játékiparban rejlik, amely az 1960-as és ’70-es évek felnőttiparából fejlődött ki. A szexipar történelmileg a heteroszexuális férfi fogyasztók kielégítésére irányult, tehát a női szexuális használatra tervezett termékek egy erősen férfiközpontú iparágban születtek és alapvetően a férfiak szexuális izgalmára összpontosítottak; a nő csupán a vágy objektumaként jelent meg, szexuális aktorként nem. Miért alakulhatott mégis úgy, hogy a szexjátékokhoz elsősorban női gyönyör képét társítjuk?

Ez a látszólagos ellentmondás feloldható, ha megértjük, mennyiben organikus vagy mesterséges a már tárgyalt szexuális forgatókönyv. Foucault szerint az identitás – így a szexuális identitás, viselkedés is – szabályozási gyakorlatok révén jön létre, így a szexualitás, közvetetten a szexjáték a szexuális politikát képviseli. Hozzáférni a gyönyörhöz, tisztában lenni egyéni szükségleteinkkel nem csupán átpolitizált, de lényegét tekintve politikai kérdés. Ugyanis a hatalom szexualizáló gyakorlatai mélyen esszencialisták: az emberi testeket bináris koordinátarendszerben szemlélik, férfias és nőies (testi) tulajdonságok mentén konstruálnak identitásokat. Majd a biológiai nemet adottság helyett a szexualitás és a vágy okaként határozzák meg – így a nők számára a fallikus szexjátékok elsőbbsége a szexualitás heteroszexuális felfogását diktálja, feltételezve, hogy az orgazmus eléréshez mindenképpen szükség van behatolásra. A hiperrealisztikus műpéniszek determinálják és állandósítják viszonyunkat a szexuális aktusokhoz és a nemek bináris, univerzalizáló elképzeléseit rögzítik bennünk. Ez alapján a szex kizárólag a penetrációra épülő reprodukciót szolgálhatja, amiben a gyönyör semmiképp sem ok – legfeljebb véletlenszerű következmény. Viszont, ha eltávolítjuk ezt a sémát a vizsgált kérdéskörről és felszámoljuk a demarkációs vonalakat, megkapjuk azt, amire Foucault azt mondta: a szexualitásnak diffúz jellege van. A vágy nem esszenciális,hanem instabil és szétszórt, önmagában morális tartalom nélküli, ami mélyen, lényegét tekintve ellentétes a normativitás illúzióját megteremteni vágyó gyakorlatokkal.

A XX. század végén nem a korabeli technológiai lehetőségek hiánya akadályozta meg a termékműfaj általános kereskedelmi elfogadását és a korabeli női fogyasztók igényeihez jobban igazodó termékek létrehozását, hanem a szexuális játékipar körüli szociális-kulturális asszociációk. A szexuális játékszerek pornográfiához vagy annak értékeihez szorosan kapcsolódó megítélését befolyásolták és továbbra is befolyásolják a jogi meghatározások is, amik a legtöbb esetben jogi marginalizációk – erre bővebben a későbbi cikkekben fogunk kitérni. Röviden: az izgalmi célt szolgáló tárgyakat kizárólag obszcénként láttatták, gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyva az iparág szabályozatlanságát. Ezáltal két fő tényező alakította a gyártott termékek típusait: azok a vállalatok, amelyek a heteroszexuális férfiak szexuális ideáljai és normái szerint terveznek, valamint a nemzeti hatóságok és vallási csoportok hosszú ideje fennálló társadalmi-kulturális elképzelései arról, mi tekinthető – tekintendő – obszcénnek.

Mindez olyan hatalmas károkat okozott, hogy csupán a 21. század fordulóján tűnt fel a témában a designipar és léptek tervezők gyártókként, vállalkozókként a piacra – ebből következik a szexuális játékoknak tulajdonított értékek, jelentések változása. [5] Addigra viszont a pornóipar által képviselt narratíva és az ebből következő morális tartalom már teljesen átitatta a hozzáállásunkat a szexjáték termékműfajához. Ezen sokáig a gyönyörtárgyakhoz kötődő, felnőttipar által kialakított konvenciók, esztétikák sem segítettek: az iparág egyik kulcsfontosságú stilisztikai műfajává váltak a nemi szervek vizualizációi, így a valósághű nemi szervek esztétikája – dildó, műpunci, guminő – szilárdan bevésődött a fogyasztók és a tervezők tudatába.

Forrás // libwomenstore.com, ladea.hu, iroha-tenga.com


Ehhez képest miben mások hát a kortárs tervezői gyakorlatok? Ha a „normális” és „deviáns” fogalmai által meghatározott keretrendszerben vizsgálódunk, egyfajta decentralizálódó tendenciát feltételezhetünk: az elfogadott szexuális normák helyett az egyén igényei kerülnek előtérbe. A tervező ezekre reagál, ami piaci oldalról nagyobb tervezői szabadsághoz, látványosabb termékdiverzitáshoz vezethet. A formálódó szemléletmód során új eszközöket, szexuális játékokat fejlesztenek ki, miközben mindenféle formával, mérettel és szokatlan anyaggal kísérleteznek. Mivel a design képes az érzékek, percepciók összehangolására, ez a folyamat magában foglalhatja a tárgyakat és a kevésbé materiális elemeket, mint például az érzékszervi észlelés fejlesztését.

A tervezők eltávolodnak a hagyományos modellektől, a kizárólag behatolásra összpontosító tárgyak helyett a diverzebb érzéki élvezetet, valamint az előjátékot segítő termékek felé mozdulnak el. Saját töredékes tapasztalataik alapján megkonstruálják az érzés, az érzékelés, az érintés, a viszonyulás, az élvezet, a törődés, a vágyakozás sokszínű és ezáltal hiteles módjait.

Hogy ki milyen értékek mentén gyárt vagy tervez szexjátékokat, ki birtokolja a gyártási és forgalmazási eszközöket, az minden esetben az egyes korszakok nemi és szexuális erkölcseit, törvényeit és obszcenitásról alkotott elképzeléseit tükrözi. Ebből következik, hogy a gyönyör fogalmának újragondolása egyenlő a társadalmi normák megzavarásával. Az ipari formatervező szakma designkultúra-gyakorlatai, módszerei mára már áthatották a felnőttipar pornókultúra gyakorlatait, és jelentősen megváltoztatták a termékműfaj minőségét. Ez az újfajta felfogás képesnek látszik megnyitni az szexuális segédeszközök világát a mainstream fogyasztói elfogadás felé. Meglátásunk szerint ez a viszony mutat rá, hogy az élvezeti tárgyak tervezésén keresztül egy másfajta intimitás és beszédmód is megteremthető, kialakítható.

Ezzel a másfajta beszédmóddal vizsgálódunk majd a cikksorozatunkban. Hogyan lehetséges a dildót egyszerre az elnyomás és a felszabadítás eszközeként látni? Hogyan szemléljük azt, aki szexuális segédeszközt vásárol? Milyen terek, platformok állnak rendelkezésre ehhez, milyen szabályozások megléte vagy éppen hiánya befolyásolja a gyönyör demokratizálódását? Hogyan, milyen formában jelennek meg segédeszközök heteroszexuális és homoszexuális kapcsolatokban? Mi a helyzet az egyedül használható eszközökkel? Cikksorozatunkban ezen kérdések önreflexív átgondolására teszünk kísérletet.

// /

Szabó Eszter Sára a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Designelmélet MA szakos hallgatója. A cikksorozat kiindulási pontját jelentő A gyönyör új korszaka c. tanulmánya a 2021/2022 tavaszi félévben a Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíj shortlistjén szerepelt.

[1] [4] Vanessa Carpenter, 2018. Sarah Homewood, Majken Overgaard, Stefanie Wuschitz. From Sex Toys to Pleasure Objects. DOI:10.14236/ewic/EVAC18.45

[2] Csányi Gergely. 2020. A szexuális forradalom politikai gazdaságtana „Vaginális orgazmus”, pornó és homofóbia  a modern világrendszerben. (117–118): 19–51. DOI: https://doi.org/10.32564/117-118.2

[3] Elias, Norbert (1987 [1937–1939]): A civilizáció folyamata. Szociogenetikus és pszichogenetikus vizsgálódások. Budapest: Gondolat.

[5] Julier, G. 2014. The Culture of Design, 3rd ed., London: Sage Publications, 11.

Köszönjük a LIB Women’s Store szakmai támogatását!

Szerző: Mészáros Blanka Szabó Eszter Sára