Egy sokszínű életpálya – Tóth Nórával pályakezdésről, illusztrálásról, freelancerségről
Tóth Nóra grafikus és illusztrátor, akit The Budapester, a Glamour, a 168 óra vagy a Bookline weboldalaihoz kapcsolódóan is ismerhetünk. Színes, humoros illusztrációinak köszönhetően különböző közösségi média platformokon is nagy népszerűségre tett szert. Az interjú során mesélt nekünk a kalandos szakma-választásáról, a freelancerkedésről és a kedvenc projektjeiről.
Emlékszel rá, hogy hol találkoztál először illusztrációval gyerekként? Mikor keltette fel az érdeklődésedet?
Nagyon kacifántosan alakult a pályám, nem volt olyan, hogy egyértelműen tudtam volna, merre tovább. Az biztos, hogy gyerekként is sokat rajzoltam, ezért adta magát, hogy rajztagozat, meg Kisképző. De ott például még animációt tanultam, miután pedig elvégeztem, fogalmam nem volt, hogy mit akarok csinálni. Nagyon sok minden érdekelt akkoriban.
Hol tanultál? Elvégeztél valamilyen egyetemet vagy képzést a szakmával kapcsolatban?
A Kisképzőben elkezdtem nyelvekkel is foglalkozni, hobbiból kínait tanulni, illetve zongorázni. Egyetemre pedig az ELTE bölcsészkarára mentem lengyel és olasz filológia szakra, aminek semmi köze sem volt a képzőművészetekhez. Nagyon szerettem, mert megnyitotta előttem a világot, sokféle, különböző hátterű és érdeklődésű embert ismertem meg, rengeteget olvastam, és megtanultam még kritikusabban gondolkodni, de ott sem találtam igazán a helyemet. Közben gazdasági válság volt ezért nem nagyon voltak elérhetők igazán jó és izgalmas melók. Akkor kezdte újra befészkelni magát az agyamba a gondolat, hogy lehet el kellene kanyarodnom a grafika irányába. Végül már munka mellett csináltam meg a METU-n a grafika szakot, illetve egy 1 éves illusztrációs mesterkurzust is elvégeztem a MOME-n.
Mikor és hogyan alakult ki az a stílus, amit most használsz?
Igazából eleinte magamnak skiccelgettem, még csak szórakozásból. Jazz zenészeknek a portréival kezdtem, de annak a stílusomnak már nincs köze igazán a mostanihoz. Miközben grafikusként dolgoztam, vettem egy iPadet, és elkezdtem kíséreltezni a Procreat-tel, meg az Affinity Designerrel. Az utóbbi program elsajátítása is késztetett arra, hogy végigcsináljam a 36 Days of Type challenge-et 2018-ban, ami annyit takart, hogy 36 napon át illusztráltam egy-egy betűt. Az Affinity ki is rakta a honlapjára pár munkámat, ami egy nagyon jó visszacsatolás volt, a projektből pedig jó pár megrendelésem lett később. Ezen a szinten még érdemes ilyen húzós feladatokat is bevállalni: mivel még tanultam az eszközt és nem készítettem előre betűket, így teljes munkaidős állás mellett is több órát rajzoltam minden nap. Ez volt az első projekt, ahol a mostani vektorgrafikus stílust elkezdtem kikísérletezni, de még mindig változóban van a stílusom, ráadásul sosem vagyok vele igazán elégedett, úgyhogy remélem még a jövőben is fejlődni fogok ilyen téren.
A grafika vagy az illusztráció fogott meg először? Melyikkel kapcsolatban kapsz gyakrabban megkereséseket?
A munkám nagy része eleinte inkább grafikai jellegű volt. Először nyomdai, illetve később webes irányba mentem, amivel már el tudtam helyezkedni cégeknél. Dolgoztam grafikus operátorként csomagolástervező cégnél, 2D artistként és karaktertervezőként játékfejlesztő cégnél, UX/UI deisgnerként, illetve klasszikus reklámgrafikusként is ügynökségnél. A csomagolástervezésnél, illetve a reklámgrafikai munkában is zavart az, hogy szemetet gyártok, hogy egyszerhasználatos és kidobandó, amit terveztem, emiatt is kanyarodtam inkább a digitális termékek tervezése és a digitális illusztráció felé. Azonban ezen a területen is eléggé meg van kötve az ember keze alkalmazottként, illetve elég rosszul viseltem az irodai munkával járó kötöttségeket, emiatt akartam kipróbálni már egy ideje a szabadúszást, hátha így más fajta projektekben vehetek részt. Jelenleg nagyjából fele-fele arányban dolgozok digitális illusztrációkon, illetve webes és klasszikus grafikai megbízásokon.
Hogyan kezdted a freelancerkedést?
Nagyon szerettem volna mindig is szabadúszó lenni, de sokáig nem mertem meglépni. Alkalmazottként dolgoztam, közben viszont voltak cégek, akik megkerestek, így munka mellett dolgoztam nekik is – az az időszak nem a pihenésről szólt, az biztos. Mielőtt valaki belevágna a szabadúszásba, érdemes összespórolnia magának egy kis alapot, hogy minimum fél-egy évre azért biztonságban legyen. Én akkor mertem megtenni a lépést, amikor egy tech startup cég, akikkel már együttműködtem korábban UX/UI designerként, megkeresett, hogy dolgozzak nekik heti 15 órában. Biztos voltam benne, hogy full time munka mellett ez sok lenne, azonban ők garantálni tudták, hogy minimum fél évig foglalkoztatnak, ami akkoriban katásként abszolút megérte. Végül három évig dolgoztam velük, emellett pedig lettek újabb ügyfeleim és egyre több illusztrációs megbízást is kaptam. A freelancerség sok szabadságot ad, hiszen visszamondhatsz projekteket és te osztod be az idődet, csak közben mindig ott van a bizonytalanság. Szóval nagyon sok szívással jár, ki kell tapasztalni. Alkatilag sem mindenkinek áll jól, mert lehet, hogy három hónapig nem lesz semmi bevétele az embernek és akkor sem kophat fel az álla. Nincsen védőháló, csak az, amit te alakítasz ki magadnak. De utána hirtelen megint bejön pár megkeresés és megnyugszik az ember. Lassan már öt éve csinálom, szóval megszoktam, hogy van egy természetes ciklikussága a dolgoknak. Nem mindenkinek ajánlom, de nekem nagyon bejött – nem szívesen mennék vissza céghez alkalmazottnak.
Magyarországról vagy inkább külföldről kapsz megkereséseket?
UX/UI megkereséseket leginkább külföldről kapok, főleg Amerikából, illusztrációs megbízásokat szintén, de van, hogy magyar ügyfelek is megtalálnak. Leginkább a Behance-ről, Dribbble-ről és a weboldalamon keresztül keresnek fel, illetve freelance portálokon is szoktam hosszabb távú projekteket találni.
Van olyan személyes projekted, amit szórakozásból készítesz?
A Covid alatt a karanténban néha furcsa dolgok történtek a szemben lévő házban, ebből csináltam a Neighbours című kis illusztrációs sorozatot. Nagyon szeretem a jazzt, zongorázom is komolyabban szóval szoktam rajzolni jazz és általában véve zene témájú dolgokat. Pár éve volt Mahsa Amini tragikus halála miatt egy nőjogi tüntetéssorozat Iránban, ezzel kapcsolatban is készítettem egy illusztrációt. Eléggé szíven ütött a téma, mert egyrészt vannak iráni barátaim, másrészt a közügyek és a nőjogi kérdések eleve foglalkoztatnak. Ez a rajz elég népszerű lett, sok megosztás kapott, sokan írtak köszönő levelet Instán – még ki is vetítették szolidaritási gesztusként egy kanadai múzeum falára több művész munkája mellett.
Láttam az Instagramodon, hogy elkezdtél kerámiákat is készíteni – ez hogyan kezdődött?
2023 őszén kezdtem el, mert mindig is érdekelt és gondolkodtam rajta, hogyan lehetne a színes, vidám grafikai vonalamat megjeleníteni kerámiákon. Egyszer olvastam Klement Csabával egy interjút – az ő munkái is nagyon inspiráltak – és ebből tudtam meg, hogy Esze Dorkánál tanult, így én is jelentkeztem hozzá kerámia workshopokra. Nagyon ajánlom amúgy, mert jó érzés, főleg, mivel nagyon sokat dolgozom számítógéppel és állandóan képernyő előtt ülök. Néha úgy érzem, hogy legszívesebben kidobnám a laptopomat az ablakon. Jó, hogy valami használható, fizikai tárgyat is készítek, ami nagyon más érzés a digitális dolgok után.
Az utolsó kérdésem pedig, hogy melyik volt a kedvenc megrendelésed?
Legutóbb nagyon élveztem egy egészségügyi illusztrációs projektet, ahol egy stúdió megbízásából kellett egészségügyi, ezen belül nőjogi témákat feldolgozni különböző kampányokhoz – itt két olyan téma is találkozott, ami nagyon érdekel. Az editorial megkereséseket is nagyon szerettem, például a 168 órának vagy legutóbb a Glamournak készült illusztrációkat. Ezekkel az ügyfelekkel nagyon könnyű volt a folyamat, tényleg nem kötötték meg a kezem különösebben. Közben pedig továbbra is nagyon érdekelnek a közügyek, és szívesen csinálnék ilyen jellegű társadalmi, politikai és emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos munkákat.
// /
INSTAGRAM | BEHANCE | DRIBBBLE | WEBOLDAL
