„A pedagógia művészete” – Kiállítás a bölcsődei gondozásról
Habár a felmosóvíz, amit Mierle Laderman Ukeles határozott lendülettel végigöntött a Wadsworth Atheneum Museum of Art lépcsősorán pillanatok alatt felszáradhatott 1973 nyarának hőségében, szappanos fodrozódása nyomán máig újabb és újabb alkotások mossák a tudatunk felszínére a láthatatlan gondoskodó munka problematikáját. Legyen szó az anyai szerepről, az idős- vagy beteggondozásról, vagy úgy általában az önmagunkra és másokra fordított, rémesen kevés odaadó figyelemről, az utóbbi években hazai kurátorok és művészek is többször, többféleképpen vették már górcső alá a tőkés rendszer vakfoltját jelentő reprodukciós válságot. A Krés című kiállítás a kritikai folyamat egyik újabb állomásaként ezúttal a társadalmunk legkisebb tagjairól való gondoskodásra fókuszált.
„A gondoskodási válság most egy “trendi” téma a kortárs képzőművészeti diskurzusban, azonban ezek a projektek hajlamosak absztrahálni a gondoskodás fogalmát. Mi egy konkrét intézménytípust, a bölcsődét szerettük volna a figyelem középpontjába emelni annak saját társadalomtörténetével – amely nagyban összefügg a női emancipációval és a munkásosztály mindenkori helyzetével –, valamint küzdelmeivel a jelen korunk Magyarországán.”
– mesélte a kiállítás kezdeteiről Farkas Benedek, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóiból verbuválódott kurátorcsapat egyik tagja [1]. Az ISBN könyv + galériában megvalósult Krés – ami a bölcsőde francia, La Créche megnevezéséből származó kifejezés – fókuszpontját így a kiállítótértől alig pár sarokra található Bölcsőde Múzeum jelentette. Farkas a véletlennek köszönhetően figyelt fel a Nagy Templom utca 3-as szám alatti – nem mellesleg az egyik első pesti – bölcsőde árnyékában diszkréten meghúzódó intézményre. Az elsősorban a szakmai közeget megszólítani hivatott múzeum a bölcsődék hosszú, 19. század közepéig visszanyúló társadalomtörténetét feldolgozó kiállítása mellett gazdag gyűjteménnyel is rendelkezik, amelyben a kisdedek D-vitamin pótlását segítő kvarclámpán át a csak „szoci Duplóként” emlegetett Gabi-építőkockáig számtalan izgalmas tárggyal találkozhatunk.
A projekt során a gyűjtemény különböző darabjait hívták párbeszédre a felkért művészek, akik maguk is szülők, így alkotásaik a kisgyermek-gondozás egészen bennfentes aspektusait állították reflektorfénybe. „[…] minden[hez], ami a mi életünkben teljesen természetes – hogy kanállal eszünk, hogy pohárból iszunk, hogy önállóan felvesszük a cipőnket, ruhánkat – itt a bölcsődében tesszük le az alapokat” – magyarázza egy bölcsődei dolgozó Kállay Eszter és Lődi Virág Te csak ülsz és játszol?! című videómunkájában. Nem ok nélkül nevezi egy másik, interjúban megszólaló gondozónő a munkájukat a „pedagógia művészetének”: a gyerekzsivajtól hangos falak között beszélni még nem tudó, a szocializációjuk első lépcsőfokánál járó apró emberek szükségleteit igyekeznek nap nap után kielégíteni. Hacsak nincs valakinek bölcsődébe járó gyermeke, nem sok információval rendelkezhet arról, hogy mindezt pontosan milyen komplex szakmai munka kíséri, így pedig könnyen eshet az idézett alkotás címében is kiemelt sztereotípiák fogságába.
Képkockák Kállay Eszter és Lődi virág Te csak ülsz és játszol?! c. videómunkájából.
Ráadásul a kapitalista rendszerekben az ilyen típusú, élet újratermelését biztosító gondoskodó munkák jellemzően alárendelt szerepben jelennek meg a produktív munkák mellett [2], a gondoskodás elismerésének és kielégítő kompenzációjának hiányát pedig a túlmisztifikált önfeláldozásból és a zömében női munkaerő esszencializálásából szőtt szőnyeg alá rejtjük. Holott a bölcsődék gazdaságban betöltött szerepe nagyon is kézzelfogható: a második ipari forradalom hajnalától jelenlévő intézmények teremtették meg a szükséges feltételeket a nők bérmunka világába történő belépéséhez [3], hosszútávon pedig, ahogy a videómunkában is elhangzik, komoly feladatot vállalnak a nők szülést követő társadalmi reintegrációjában és a családok mindennapi működésében. A kisdedek felügyelete, nevelése alatt ott rejtőzik a teljes társadalmunkról való gondoskodás tétje is.
A Te csak ülsz és játszol?! felkiáltás tehát nem is állhatna távolabb a valóságtól – beleértve a bölcsődei munka elsőre talán kevéssé feltűnő, fizikai részét. Közvetlenül Kállay és Lődi munkája mellett 54 fázisképen láthatjuk, ahogy Klenyánszki Csilla kisfia felemelését gyakorolja. Az alkotás inspirációját a bölcsődei dolgozók váz- és izomrendszeri terheléséről készült tanulmány jelentette: a felmérések szerint egy 10-12 főt számláló bölcsődei csoport gondozója naponta nagyjából 60-100 emelést végez az átlagosan 10-18 kilogrammos gyerekekkel. A munka, ami távolról könnyed, játékos időtöltésnek tűnhet, az közelről sokszor porckopással, sérvvel és ízületi gyulladással jár. A bölcsődei gondozók fizikai védelmére a gyerekek szakszerű karba vétele jelenthetne megoldást, Klenyánszki kísérlete viszont rámutat, hogy az előírások helyett sokkal inkább az olykor készséges, máskor viszont izgő-mozgó gyermek diktálja az emelés mozdulatait.
Habár a módszertan nagyon hasznos, nem feltétlen tükrözi mindig a valóságra jellemző kiszámíthatatlanságot, a kettő között feszülő ellentétet pedig Fátyol Viola munkája is kidomborítja. Az 1900-as évek második felében komoly szakmai fejlődésen ment keresztül a hazai bölcsődei nevelés: többek között Pikler Emmi gyermekorvos szemlélete vált az egyik legnépszerűbbé, aki a csecsemők és kisgyermekek egészséges fejlődését az autonóm, felnőtt beavatkozása nélküli mozgás- és játéktevékenységében ismerte fel. Reismann Marian fotográfus Pikler könyveit illusztráló, újtárgyilagosság jegyeit viselő képein a gyerekek a tudományos megfigyelés alanyaiként köszönnek vissza – egymagukban, békésen és mosolygósan játszva. Fátyol alkotása Reismann képi világát az anya szemszögéből értelmezte újra és a módszertant reprezentáló „kiváló, kristálytiszta gyerekek” mellé állította a valósághoz inkább közelebb álló, káosztól és konfliktusoktól sem mentes játékba vesző gyerekek fotómontázsát.
Saját kislányának játszási szokásait figyelte meg Kovács Gyula A. is – a fakockákból létrehozott fantázia-építmények fekete-fehér, negatívba forgatott képei mintha az utoljára gyermekkorban elérhető, tisztán intuitív alkotási folyamat mementói volnának. A gyermekkezek alatt született, absztrakt szerkezetek mellett éles kontrasztként jelenik meg Kovács installációja, ami a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetét modellezi. A BOMI az 1970-es évektől fontos szerepet töltött be a bölcsődei gondozó szakma fejlesztésében, többek között pedig azt is kutatták itt, hogy az egyes játékok milyen módon járulnak hozzá a kisgyermekek fejlődéséhez. Az installációt kiegészítő, különböző évtizedekből származó építőkockák láthatatlan hidat képeznek a múlt és jelen fiatal generációinak kreatív, játékos tanulása között.
Hasonlóképp fogja át a Krés az intézményes kisgyermek-gondozás lassan kétszáz éves történetét. A művészek kimondottan a projekthez készített munkái egyrészt kibővítik a gondoskodást tematizáló, hazai alkotások szűkös listáját, másrészt megmozgatják a Bölcsőde Múzeum laikusok számára többnyire ismeretlen, ugyanakkor izgalmas gyűjteményét. A kutatás alapú projekt archívumot újraértelmező gesztusa nemcsak a gondoskodás egy keveset tárgyalt helyszínére enged betekintést, de egyben tapinthatóvá is teszi a bölcsődei gondozás mindenkor aktuális szerepét és tétjét – ami a kisgyermekektől kezdve mindannyiunkról szól.
// /
A cikk címe idézet Kállay Eszer és Lődi Virág Te csak ülsz és játszol?! c. videómunkájából.
[1] A Tilos Rádió Drágám, hol a vacsorám? c. műsorában Farkas Benedek részletesen beszél a kiállításról. Az adás ITT meghallgatható.
[2] Vokony Éva: Kis magyar bölcsőde-történet, 2002, www.epa.oszk.hu/02900/02943/00002/pdf/EPA02943_kapocs_2002_2_050-054.pdf
[3] Nancy Fraser: A tőke és a gondoskodás ellentmondásai, 2018, www.fordulat.net/pdf/24/FORDULAT24_A%20T%C5%90KE%20%C3%89S%20A%20GONDOSKOD%C3%81S%20ELLENTMOND%C3%81SAI_FRASER.pdf
A Krés – A bölcsődei gondozás múltjáról és jelenéről c. kiállítás az ISBN könyv + galériában volt megtekinthető 2024. május 28 és június 20. között.
Kurátorok: Farkas Benedek, Fábián Luca, Fehér Virág, Hajdú Léna, Kovács Kinga
Kiállító művészek: Fátyol Viola, Kállay Eszter és Lődi Virág, Klenyánszki Csilla, Kovács Gulya A.
Fotók: Lukács Máté, ISBN könyv + galéria
