Lencsétől innen, vízión túl – Történetek a Látjátok jól? kiállításról
Az élet egy sorozat: pillanatok, döntések, csukódó és kinyíló ajtók, képek lineárisnak tűnő váltakozása. Jönnünk kell valahonnan és haladnunk kell valamerre, és amikor éppen lezárul egy fejezet vagy az úton elágazódáshoz érkezünk, nem árt megpihenni és szemlét tartani. Elmélkedni, értékelni, összejönni és ünnepelni. Többek között ebben a szellemiségben született meg a Nyolcésfelet gazdagító új kiállítás, ami a MOME Fotográfia BA végzős hallgatóinak három éven át tartó egyetemi munkásságát tárja fel.
Dontasz Zoi: PNEUMA
A formátum előnyös: a kiállítás korpuszát az évfolyam kumulatív tevékenységének válogatott best ofja teszi ki, így a felhozatal kizárólag highlightokból, képi tételmondatokból áll. A tárlat feszes, tömör, de mindeközben több, mint csupán kiemelkedő egyéni munkák összessége. A sorozatok élő átjárók fejezetek között: egyszerre kerülnek zárókőként és végső szóként a formatív egyetemi évek csúcsára, és vetítik előre a jövő immateriális, megvalósításra váró lehetőségeit.
Ezzel párhuzamosan a kiállítás ugyan fotóművészi bizonylat és tiszteletkör, de önmagában is képes megállni. A minőség nem csak egy bürökratikus „oké, na, hál’ istennek ez is megvan” jellegű, nagy momés vállveregetés érzésében nyilvánul meg – a diverz, kreatív technikák és éles, releváns témaválasztások találkozásában valós művészeti sikerélmény formálódik.
A személyes hangvétel, az öndefiníció, az akarat és a kísérletezés elengedhetetlen részévé válnak a képek eszköztárának. Ezek nem csupán rutinból összedobott, csendes öntudatú és megállapodott stílusú alkotások – még bőven érezhető rajtuk az inspiráció keresgélő szikrája, a megvalósulás friss hője.
Petri Csenge: Tér-érzetek
A kiállításon fel-felbukkanó motívum a hagyományos képi dimenziók kiterjesztése: több műtárgy van, ami maga mögött hagyja a letisztult sík eszméjét. Ennek vannak olyan literális példái, mint Dontasz Zoi PNEUMA című sejtelmes, káprázatosan idegen matériájú, körbetekinthető VR-világai, vagy Petri Csenge multimediális installációja, a Tér-érzetek. Ez utóbbi különös érdekessége a képek sajátos narratív jellemének visszafejtésében rejlik – a mű egyaránt tárgy és tér, szöveg és kép, és e négynek a metszéspontjában születik meg a közös, artikulált történet és tapasztalat.
Kürtösi Marcell: Mély udvar
Több alkotás is képviseli a rettegett white cube-esztétika ellen zajló forradalmat: Kürtösi Marcell hálóval elkerített, baljós változást suttogó Mély udvar sorozatának és Varga Jancsó Dániel vibráns-kaotikus, kincsesládaként feltáródó Paradigma kartonvárának közös ellenszegüléséhez társul Czeglédi Mátyás hatalmas, a terem közepét domináló természetképe, ami a csempére leomolva nyúl ki a valóságba. A 2D megtörésének ez a módszere direkt és egyszerű, de épp emiatt van benne valami felettébb frappáns és elegáns.
Cseke Tamás: I’m not crying
Az alternatív elrendezéshez csatlakozik Cseke Tamás kizárólag csillagászati távcsőn keresztül megfigyelhető, szelíden apokaliptikus műve is: Tamás nem csak felveti az emberi kihalás lehetőségét – mint eddig oly sokan mások –, hanem a nézőnek megengedi, hogy ettől kettőt visszalépve, egy metaforikus és valós távlatból tanulmányozza a helyzet pszichológiáját: viszonyunkat az egyszerű, tiszta és kérlelhetetlen pusztulás fantáziájával, ami katarktikus menekvést adhat világunk komplex nyűgei elől.
Mucsi Ágota: Most nem divat annyira a hazaszeretet
Mucsi Ágota Most nem divat annyira a hazaszeretet c. munkája finomabb módon lépi át a képkeretet. A kényelmetlen, kimondatlan poszt-kommunista kishitűség jelenségéhez társuló enteriőrrészlet egyaránt a téma architekturális kiegészülése, azonban a képek fogyasztásának módszereként is szolgál. A tárgyak a történet fő mesélői: a kiállított karosszék és éjjeliszekrény, továbbá a képeken szereplő függönyök és modellek egyszerre régi, örökölt, családi ismerősök, és arctalan, időtlen, fojtogató látomásai egy vasfüggöny mögötti egzisztenciának.
Szabó Márk Péter: A világ közepe
Hasonlóan erős tartalmi lábakon fut Szabó Márk Péter A világ közepe névre hallgató, Hong Kongban készült sorozata. A régiót övező általános információködöt átszúró képek nyers, brutális mindennapokat és egy dezintegrált jövőt örökítenek meg – a már előre megírt történelem árnyékában húzódó reményvesztettséget. A cím érezteti Hong Kong pozícióját a globális politikában – a világ összes szeme ideszegeződve, kortárs példaként tudja megfigyelni a demokratikus mechanizmusok programszerű eltaposását.
A feldolgozott anyagok sokszínűségét és mélységét ebben a formában aligha lehet visszaadni. A fantasztikus telítettség tandemben dolgozik a formai kalandozásokkal, és ennek eredménye egy olyan művészeti produkció, ami frissességében teljes, sokféleségében összetartó, és nemes egyszerűséggel egy valódi kulturális csemege. A Látjátok jól? arra emlékeztet minket, hogy az élet megmérettetések, kihívások és próbák sorozata, és ez esetben pedig – mindannyiunk örömére – a sárkány legyőzése is meg lett örökítve.
// /
A kiállítás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia BA szakán diplomázott hallgatóinak közös válogatása
Kiállítók: Benes Lili @lilibenes Blaschke Zsófia @zsofia_blaschke Czeglédi Mátyás @matyasczegledi Cseke Tamás @cseketamasfoto Dontasz Zoi @zoi.jpg Dózsa Márton @ne.szolits.marcinak Kürtösi Marcell @marcellkurtosi Mucsi Ágota @mucsiagota Petri Csenge @csengepetri Szabó Márk Péter @markultau Tompa Lukács @sssssamu Varga-Jancsó Dániel @vargajancsodaniel
A kiállítás 2024. július 8. és július 22. között, keddtől szombatig 12:00 és 18:00 óra között látogatható a Nyolcésfél kiállítóterében (Német utca 16., Budapest, Hungary 1082)
